A fény természete

Amit fényesnek, jónak kellemesnek érzékelünk az a saját magunk által elért átlagrezgésnél magasabb szinten, gyorsabban rezeg, mondhatjuk úgy is, hogy „tisztább”. Ami alacsonyabb rezgésen működik, mint mi, azt viszont sötétnek, lehúzónak, energiarablónak, rossznak érezzük/érzékeljük.

Amit sötétnek érzékelünk, azt egyben rossznak is ítéljük meg. Elutasítjuk, bezárkózunk előtte, nem vagyunk kíváncsiak rá. Amit fénynek érzékelünk, afelé hatalmas elvárásokkal fordulunk, megnyitjuk önmagunkat felé: -Ah, végre itt vagy! Jöttél, hogy megments, megtisztíts, megszabadíts, megajándékozz…

Valójában egyik esetben sem vagyunk arra az igazságra kíváncsiak, hogy vajon ezek az energiák miért akarnak kapcsolódni hozzánk. Nem adunk magunknak időt, hogy csendben megfigyeljük a jelenlétüket, megértsük a szándékaikat, átlássuk működésüket és esélyt adjunk rá, hogy úgy kapcsolódjunk össze egymással, amely mindkettőnk számára hasznos lehet.

A sötéttől félünk, a fénnyel szemben pedig elvárásaink vannak. Mindkét esetben mi szeretnénk irányítani.

Ha ezt a logikát elfogadjuk, akkor bizony a nálunk fényesebbnek mi sötétebbek vagyunk. Miért akarna hát kapcsolódni hozzánk, már miért lenne neki kutya kötelessége megmenteni bennünket? Mi magunk, akik a nálunk sötétebbeknek fény vagyunk, sem tesszük ezt meg másokért. Pontosabban néha megtesszük, máskor meg elutasítjuk, hogy segítsünk. Ez mindig a mi döntésünk és felelősségünk.

Saját tapasztalatom szerint a fény hozzám mindig empatikusan kapcsolódik. Ha megnyílok felé, kapcsolódik hozzám egy magasabb tudatszint, ami látja és érzékeli a bennem rejlő információt. Nem akar irányítani, nem ment meg, „csak” világít, megvilágít. A magasabb tudatszinttel való kapcsolódás lehetővé teszi számomra, hogy rövid időre önmagamhoz képest én is magasabb rezgésszinten lássak rá magamra, más emberekre, vagy az életem eseményeire. Megvilágít igazságokat, olyan felismeréseket hoz számomra, melyek után bizonyos dolgokat már nem tudok félremagyarázni vagy a szőnyeg alá söpörni. Ezen felismerések birtokában valamerre el kell mozdulnom és az így hozott döntéseimért felelősséget kell vállalnom.

A hozzám érkező fény felkapcsolja a villanyt, megvilágítja a probléma gyökerét, de nem oldja meg azt helyettem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy segít felismerni, ám a gyakorlatban nekem kell kiviteleznem azt, amitől, a szóban forgó dolog megváltozik, amitől fejlődéssé és tudássá válik bennem a felismerés.

Így vezet rá, tanít és kísér a fény minket a fejlődésben és tanulásban. Minél empatikusabb a hozzám kapcsolódó rezgés, annál kisebb az esélye, hogy csak úgy „megmenteni” szeretne engem. Azt szeretné, hogy tanuljak és legközelebb már magamtól is megoldjak egy hasonló problémát.

Egy emberben minél nagyobb az együttérzés és a szeretet, annál kevésbé akar megmondó és irányító lenni egy kapcsolatban. Az együttérzésből fakadóan inkább az elfogadásra és a probléma gyökerének megvilágítására törekszik. Nem alakít ki függőséget. Csendes és türelmes kísérőként áll mellettünk a megvalósítás gyötrelmes folyamata során.

Advent negyedik vasárnapja a szeretetről szól. A fényről, amire annyira vágyunk, hogy eljöjjön és mindent megtisztítson és felemeljen bennünket. A fény bennünk lakozik.

Te kivel, mivel osztod meg szívesebben a fényed? Azzal, aki figyel rád és kíváncsi arra, amit mondani szeretnél neki, és hálával a szívében tovább viszi a tőled kapott információt és energiát? Aki evvel élete ügyes, bajos dolgait szebbé teszi? Vagy azzal, aki elvárja, hogy a fény segítse őt? Aki a megmentő szerepét osztja rád, kihasználja a tudásodat, ám a tőled kapott fényt nem hajlandó tanulásra, fejlődésre használni? Aki a közös kapcsolódásba sem a saját fényét, sem saját erejét nem hajlandó beletenni? Aki mindenre tőled várja a megoldást?

Az, hogy milyen válaszokat adsz ezekre a kérdésekre, hogy hogyan kapcsolódsz az emberekhez, meghatározza azt is, ahogy kapcsolódni tudsz a magasabb rendűhöz, az Isteni fényhez és a szeretethez. Ha szeretnéd, hogy ez az adventi vasárnap másként teljen, ha változtatni szeretnél valamin, akkor csak kezdj el önmagadra és másokra figyelni! Figyelj félelmek és elvárások nélkül! Kapcsolódj nyitottan a benned és másokban rejlő igazságokhoz! 🙂

Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését!)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél