Amit nem lehet szavakkal gyógyítani

7 éves korig a gyerekek sok időt töltenek a gondolatnélküliség világában. Nem gyötrik őket hétköznapi problémák, hogy például miből és hogyan fizetik ki a számláikat, vagy hogy sikerül-e az új munkahelyen megfelelniük. Nem kell logikus és racionális döntéseket hozniuk a hétköznapi élet kisebb nagyobb problémáiról.

Alvással, evéssel és önfeledt játékkal telnek a napjaik. Keveset alkalmazzák a racionális és logikus gondolkodást. Úgy is fogalmazhatnék, hogy sok időt töltenek flowban és még csak ismerkednek a körülöttük levő világ 5 érzékszerv általi megtapasztalásával. Az illatok, az ízek, a tapintás mind-mind egy számukra még megtanulandó új érzékelési forma. Sőt a gondolkozást és a kommunikációt is még csak tanulják.

Akkor hogyan jut el a gyerekekhez a számukra fontos információ a környezetükből?

Érzékelés által. A szavakat, melyeket a felnőttek mondanak nekik még nem értik teljesen, de megszületésük óta tudnak egész lényükkel kapcsolódni a körülöttük levő családtagjaik érzelemvilágához.

Ha például az édesanya azt mondja a gyermekének, hogy nem kell félni a kutyától, mert az nem bánt, de ő maga miközben ezt mondja, félelmet érez, akkor a gyermek az anya érzéseit fogja követni és félni fog a kutyától. A gyerekek számára nem az a hiteles, amit a felnőttek gondolnak, vagy mondanak nekik, hanem amit éreznek.

Teljes figyelmükkel szüleik érzelemvilágára fókuszálnak, minden rezdülésüket érzékelik és figyelik. Születésük pillanatától kezdve a szüleik érzés- és érzelemvilágán keresztül kezdik el tapasztalni és tanulni a körülöttük levő világot.

Ez a fajta tanulás mélyen és megkérdőjelezhetetlenül beleíródik az energiarendszerükbe. Az előbbi példánál maradva, a gyermek, aki az anya félelmén keresztül azt tanulta meg, hogy ebben a világban a kutyák félelmetesek, ezt az információt viszi magával a kutyákról.

Felnő és családot alapít, lesznek gyermekei, akik nagyon szeretnének egy kiskutyát, de ő mindig nemet mond a kérésükre.

Felnőtt korára már réges-régen megtanult racionálisan gondolkozni és logikus döntéseket hozni a problémáival kapcsolatban. Gyermekei minden egyes miértjére lesz majd egy logikus válasza. Például, hogy sokba kerül, vagy, hogy nincsen kertünk, de még egy teraszunk se, stb, stb.

Nagyon kicsi az esélye, hogy valaha is tudatos lesz arra, hogy ez valójában nem a saját, hanem az édesanyja döntése.

Tegyük fel, hogy mégis elgondolkozik rajta, hogy miért is nem szeretne ő valójában kutyát, hiszen tulajdonképpen meg tudnák oldani.

Gondolatban és szándékban tehát már eljut odáig, hogy ne utasítsa el zsigerből a kutyatartást, ám a megvalósítást mégis halogatja. Most ezért nem jó, máskor meg amazért.

Az értés és akarat már megvan a változtatásra, de csak fejben. A tudatalattijában, az érzésvilágában azonban még mindig ugyanaz félelem van jelen a kutyákkal szemben, mint amire gyermekkorában az édesanyja tudattalanul megtanította.

Ez a félelem a kutyákkal szemben nem a saját tapasztalatai alapján született meg benne. A gondolatait és a viselkedését mégis ez a tanult érzés határozza meg.

Érzésekbe és érzelmekbe csomagolva rengeteg információt kapunk örökségül szüleinktől és nagyszüleinktől. Gondolatainkat, döntéseinket és életvitelünket erősen befolyásolják, sokszor meg is határozzák a szüleink és nagyszüleink, esetleg még korábbi felmenőink által a körülöttünk működő világról szerzett információi, benyomásai, meglehet ezek teljesen eltérhetnek a saját tapasztalatainktól.

A felmenőink által örökségül hagyott érzés- és érzelemcsomagjaink között lesznek örömteli és szeretetteljes, pozitív tapasztalatokkal teli információscsomagok ám lesznek olyanok is, melyek fájdalommal, vagy szomorúsággal vannak tele.

Ezek olyan megélt élettapasztalatok által szerzett érzés és érzelemcsomagok, melyek genetikailag öröklődnek generációról generációra. Ezt a rengeteg információt lehetetlen fejben megérteni, feldolgozni és akarattal megváltoztatni. Az öt érzékszerven túli érzékeléssel, a lelkünkhöz kapcsolódva azonban tudatossá válhatunk az igazságra, ami lehetővé teszi az érzelmi program megváltoztatását.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél