Mit jelent számomra thetaban dolgozni?

Mit jelent számomra thetaban dolgozni?

Egy coach előadásán halottam ezt: „mikor úgy érzem, elakadtam a klienssel a foglalkozás során, elcsendesedem, kinézek az ablakon és csak úgy magam elé révülök. Ebben a csendben mindig születik olyan információ, ami tovább lendít mindkettőnket a sikeres megoldáskeresés felé”.

Ezt az állapotot én minden ”foglalkozás” alkalmával átélem. Csendes, gondolatok nélküli, éber tudatállapot ez. Nincsenek gondolataim, teljesen kiüresedek. Szinte megszűnök létezni, mint Zsuzsa. Figyelmem teljes fókusza a velem szemben ülő emberen van. Nagyon szeretem ezt az éber, tudatállapotot. Ebben érzem magam igazán otthonosan.

Szeretem az ilyenkor jelen lévő energiákat, a kialakuló erőteret, amiben mindketten nyitottak vagyunk egymás felé. Ez az a tudatállapot, mikor lehetőség nyílik közösen dolgozni az érzelmekkel, mint energiákkal. A testben megjelenő érzést, érzelmet segítek a hozzám fordulónak megtartani és csendben, gondolatok nélkül megfigyelni.

Az a tapasztalatom, hogy mikor valaki először engedi meg magának ezt a gondolatok nélküli tapasztalást és sikerül neki ebben a csendben megfigyelnie a testében levő érzéseket, érzelmeket, akkor életében először képes lesz elkülönülni ezektől az érzésektől, érzelmektől. Ott vannak, érzi a jelenlétüket a testében, de nem azonosul velük. Külső szemlélőként, közösen figyeljük meg őket és beszélgetünk róluk.

A másik ember érzései és érzelmei ilyenkor az én testemben is megjelennek, így empatikusan és hitelesen tudom őt kísérni a szemlélődés folyamatában. Nem csak a szavait értem, ahogyan az érzéseiről beszél, hanem én is ugyanazt érzem, mint ő. Ez nagyon érdekes és felszabadító élmény mindkettőnk számára. Ő először tapasztalja meg, hogy a benne levő szorongást, mint energiát képes semlegesen megfigyelni és irányítani. Én pedig újból és újból rácsodálkozom, hogy ebben az éber tudatállapotban mennyire gyorsan tanulnak az emberek.

Rengeteget tanulok én is ilyenkor. Mindegyik érzés és érzelem más és más. Nincs két egyforma szomorúság, fájdalom vagy szorongás. Az örömeink is mind- mind másmilyenek. Olyan ez, mint Gombóc Artúr esete a csokoládéval. Ahogy rengeteg féle csokoládé van úgy pl. szorongás is nagyon sokféle létezik. Van hisztériás szorongás, fájdalmas, szomorú és dühös is, és van olyan is, ami már a halálfélelemmel vetekszik. Ráadásul mindenki más és más tudatállapottal és testtel rendelkezik ehhez. Ezért a megoldásokat is más-más tudatszinteken keresik az emberek.

Az én feladatom ilyenkor az, hogy az érzelmek elfogadása közben empatikusan segítsem, megtartsam őt, és ebben a közös szemlélődésben kérdéseimmel kísérjem a megértések folyamatában.

Hihetetlenül hálás vagyok, mikor valaki annyira a bizalmába fogad, hogy ebben a közös térben megnyílik és megmutatja az érzéseit és érzelmeit.

Nem állítom, hogy egy ilyen élmény hatására minden probléma egy csapásra megoldódik. Továbbra is az élete része lesz a szomorúság, a fájdalom és a szorongás. A különbség az, hogy már van egy emléke arról, hogy sikerült a testében beazonosított érzésekkel és érzelmekkel úgy találkozni, hogy közben nem azonosult velük. Sikerült tőlük elkülönülve, csendben megfigyelni azokat, és a fókuszt máshova helyezni át.

Óriási a különbség! Az új élmény birtokosa már, nem csak fejben tudja, hogy ezt és azt kellene tennie mikor szorong, hanem saját gyakorlati tapasztalata van arról, hogy egyedül is képes volt az érzéssel, mint energiával dolgozni. Ettől valami átfordul benne. Hisz, amit már tudunk egyedül kezelni, az már nem félelmetes többé, már nem tud uralkodni rajtunk. Ilyenkor az ember lassan önmaga felé fordul és elkezdi megszeretni magát, és bátrabban működteti az életét.

2022.05.29.

Kitől tanulok változtatni?

Kitől tanulok változtatni?

Sok fegyelmezett embert ismerek, de közülük csak nagyon kevés hiteles annyira számomra, hogy követendő példaként szívesen és örömmel tanulok tőlük. Lehet valaki fegyelmezett úgy, hogy közben unja és teherként éli meg a kötelezettségeit. Az ilyen emberből feladatai elvégzése közben állandó keserűség árad. Lehet valaki úgy is fegyelmezett, hogy mindezt önmagával és a környezetével harmóniában valósítja meg. Óriási a különbség. Az egyik fajta fegyelem csupa megmondás, tiltás, fegyelmezés, szabályozás és követelés csak ezek mentén képes megvalósulni. Az így működő fegyelem kívülről nézve bár, vonzónak és magabiztosnak tűnik, belülről állandó megkeseredettség és szomorúság kíséri. Találkoztam már olyan fegyelmezettséggel is, ami számomra sokkal vonzóbb. Én úgy neveztem el, hogy derűs fegyelem. A derűs fegyelem, ritka, mint a fehér holló. A fegyelem létráján igen magas fokon tartó ember sajátja. Az ilyen emberrel nagyon jó együtt dolgozni, sportolni, „nem szeretem feladatokat” elvégezni. A derűs fegyelmezett kiegyensúlyozottan halad. Nincs benne erőlködés, befeszülés, vagy szorongás. Körülötte természetesen, gördülékenyen, derűsen mennek a dolgok a maguk medrében. Jó így dolgozni, eddzeni, takarítani, gyereket nevelni, új dolgokat megvalósítani.

Még nem minden területen tudok derűs fegyelemmel működni. Vannak a mindennapjaimban olyan „nem szeretem” feladatok és teendők, melyek a testemben hatalmas ellenállást generálnak. Érzékelem és értem ennek az ellenállásnak a jelenlétét a testemben. Hiába határozom azonban el fejben, hogy holnaptól ezeket a feladatokat derűsen és jó kedvvel fogom végezni, legyenek bármilyen nehezek is számomra. Nagy valószínűséggel ez a derű nem sokáig marad velem. A „nem szeretem” teendők végzése közben meg fog jelenni a testemben az ellenállás, a feszültség, a szorongás, majd hozzá kapcsolódóan az ilyen negatív gondolatok tömkelege: Miért kell ezt mindig nekem elvégeznem? A többiek miért nem segítenek? Nekem ebből elegem van! … és így tovább. A fej nagyon kreatívan tud gondolatokkal hozzájárulni a testben megjelenő negatív érzések és érzelmek felpörgetéséhez.

Amikor a testemben és fejemben zajló automata folyamatokra tudatossá válok, akkor kezdődhet el a programok átírása. Néha sikerül egyedül véghez vinnem a változtatást, de vannak olyan alkalmak is, mikor hiába próbálkozom egyedül. Ilyenkor külső segítségre van szükségem.

Tudom, fejben értem, hogy mit szeretnék, de az érzelmeket, érzéseket nem tudom egyedül felülírni magamban. Nincs még tapasztalatom róla, hogy legyek derűs a „nem szeretem” feladatok végzése közben. Szükségem van hát arra, hogy egy derűsen működő, fegyelmezett ember érzésvilágára hangolódhassak. Sokat segít ez abban, hogy beleérezzek, megsejtsem, milyen érzés lesz a „nem szeretem” feladataimat ugyanilyen derűvel végezni magamtól is. Ekkor már nem csak gondolataim, hanem érzéseim is lesznek arról, amit szeretnék elérni. Ezért fontos olyan emberek társaságát keresni, akik már megvalósították azt, amire mi még csak vágyunk. Általuk, az ő közelükben lehet beleérezni a kívánt működésformába.

Az önismeret is nagyon fontos tényező. Csak úgy tudom megtalálni a legmegfelelőbb embert, aki céljaim elérésében segíthet nekem, ha előtte jól feltérképeztem, hogy működik az én érzelmi és gondolati világom. Akinek ez az első lépés még hiányzik evvel kell kezdenie, olyan embert kell találnia, aki az önismeret terén sikeresen és hitelesen tevékenykedik. Ezt az első lépést sajnos nem lehet kihagyni, vagy megkerülni. Olyan problémára ugyanis, aminek nem ismerjük a gyökerét nem lehet hatékony megoldást találni.

Sokan keresünk megoldásokat a problémáinkra , egyéni foglalkozásokon, terápiás kezeléseken, különböző önfejlesztő tanfolyamokon. Látni kell azonban, hogy ha egy módszer segített valamelyik barátomnak, ismerősömnek egy elakadás megoldásában az még nem jelenti azt, hogy ez a módszer nekem is ugyanolyan hatékonyan fog tudni segíteni. Beiratkozol ugyan te is ugyanoda, ahol hallottad, hogy a barátod megoldást talált a problémájára és remekül is érzed magad ott. Szerzel egy csomó új ismerettséget, szép élményeket, de a problémád, ami miatt eredetileg csatlakoztál nem oldódik meg. No ezért olyan fontos az önismeret, hogy pontosan meg tudd határozni, hogy milyen problémára keresel épp megoldást. A segítséget nem biztos, hogy „szakembertől” kapod meg. Én most például a derűs fegyelmet igyekszem elsajátítani egy olyan ismerősömtől, aki ezen a téren hihetetlenül jó képességekkel rendelkezik. Látom, érzem milyen jó ebben így nem is kérdés számomra, hogy érdemes tőle ezt megtanulni. Ha azonban nem tudom, hogy pontosan mit is szeretnék elsajátítani, akkor sok pénzért fogok fűhöz-fához szaladgálni a megoldásért. Így lehet hosszú évekre beleragadni a személyiségfejlesztés mátrixába, anélkül, hogy a vágyott változás megtörténne az életünkben. A tudatos önismeret teszi lehetővé, hogy a megfelelő helyen keressem a számomra hasznos segítséget.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

2022.05.22.

Akarat kontra erő

Akarat kontra erő

Fejben dől el minden! Gondolkodj pozitívan! A gondolataiddal teremtesz! Biztos vagyok benne, hogy ti is hallottátok, vagy olvastátok már ezeket a szavakat. Az én meglátásom szerint ez csak féligazság. Miért? Mert ez a gondolkozásmód azt feltételezi, hogy az ember, mint energiarendszer egyetlen központi, agyi vezérléssel működik. A fej dönt mindenről. A fej megmondja pl., hogy hamarosan bikiniszezon van, ezért holnaptól fogyókúrázunk, hogy a bikini a strandon jól mutasson rajtunk. Klassz megvan az irány. Kire marad a megvalósítás? A testre.

A fejben, akaratból eldöntött irány gyakorlatba való átültetésekor a test szembesül a kivitelezés minden nehézségével. A testnek kell megküzdenie az éhezéssel a fáradsággal az erőtlenséggel és az összes eddig evésbe fojtott szomorúság és fájdalom fokozott megjelenésével. Egy darabig kitart a fejből diktált akarat, összeszorított foggal folyik a küzdelem, az álom vonalak eléréséért. Aztán hirtelen jön egy gödör, egy probléma a magánéletben vagy a munkahelyen, és a testet elborítják az érzelmek. Nem bír tovább küzdeni túl sok lesz a stressz és a fizikai megterhelés egyszerre. A test kétségbeesetten küldi a jeleket a fejnek, hogy kicsit lassítsunk sok ez már nekem! Kicsit fókuszáljunk most az érzelmekre! A fej azonban nem figyel a test jelzéseire. Szorít az idő ne nyavalyogj, tarts ki, sikerülni fog. A test próbál lépést tartani a fej által diktált tempóval, de túl sok lett a nehézség. Pihenésre figyelemre lenne szüksége, hogy kicsit feltudjon töltődni mielőtt tovább megy. Hát figyelem, az nincs. A fej továbbra is hatalmas tempót diktál. Gyerünk már, haladjunk… Ekkor a test megbetegszik, hogy tudjon végre pihenni egy kicsit. Vagy éjszaka néhány órás elvonulást tart a konyhában és megeszik egy vödör fagyit. Utána szörnyű lelkiismeretfurdalás gyötri, hogy minden kiló amit leadott most duplán visszajön. Amikor csak fejben dől el minden és nincs tudatosság arról, hogy a test milyen állapotban vág neki a vágyai megvalósításának, akkor csak akaratból hajszoljuk a vágyaink megvalósítását.

Előfordulhat, hogy valakinek nagyon erős az akarata és a vágy valóban megvalósul, de nem valószínű, hogy az elért eredményt sokáig meg tudja tartani az illető. Miért? Mert a test a kiéheztetéstől csak fogyni tud, de önmagában a fogyás nem okoz gyökeres változást az érzelmi intelligenciában. Fejlődni akkor képes a test, ha fejlődik az érzelmi intelligencia is és evvel együtt a test lassan megtisztul a negatív érzelmektől. Így emelkedhet a rezgése, nagyobb lehet az ereje és a terhelhetősége. Külső kényszer nélkül megnövekszik az igénye a szervezetnek az egészségesebb táplálékra és a mozgásra. A fejben, akaratból eldöntött fogyókúra lefogyasztja ugyan a testet, de ezt az eredményt a jelen levő érzelmek, mint energiák elfojtásával éri el. A tudatos fogyókúra felméri a test állapotát és ahhoz igazítja a fogyókúra ütemét. Megfelelő ütemben a test érzelmi és fizikai szükségleteit, terhelhetőségét tudatosan felmérve és értve mutatja a lélek az irányt.

A tudatosság rövid és hosszútávon is szerethető és hétköznapi szinten is élhető életformává teszi a sportolást, az egészséges étkezést és az érzelmi intelligencia fejlesztését. Az én véleményem szerint az a jó ha központi vezérlés nem az agynál, hanem a tudatnál van. Az agy rövid időre magához tudja ugyan ragadni a hatalmat a test felett, de ez hosszútávon nem vezet tartós és harmonikus működéshez. Miért? Mert az agy nem holisztikusan szemléli az egész embert. Nem érti és érzi, mint működő energiarendszert, hanem saját racionális, érzelemmentes, logikus nézőpontja szerint gondolkozik a test működéséről. Ha kevesebb kalóriát viszel be és többet mozogsz le fogsz fogyni mondja. Ez logikus. Az érzelmekkel pedig nem foglalkozik, mert nem érez. A fejben megszülető gondolatokat viszont minden témában csak a testünk segítségével tudjuk megélni és kivitelezni. A testünk nem gondolkozik racionálisan. Telis tele van megélt és megörökölt érzelmi mintákkal melyek segítik vagy akadályozzák vágyaink megvalósítását. Ha az értelmi és az érzelmi intelligencia kéz a kézben egymásra figyelve halad együtt vágyaink megvalósításában akkor tudatos teremtésről beszélhetünk. Egy biztos, aki ezen az úton halad vágyai megvalósításban, az bár lassabban és kevésbé látványosan éri el céljait, ellenben biztos alapokra építkezik. Így sem értelmi, sem érzelmi problémák nem billenthetik ki és stabilan halad a sikeres önmegvalósítás felé.

2022.05.06.

Empátia

Empátia

Erőteljes érzelmek átélésekor nem tudunk gondolkozni. Olyan, mintha a fejünket ilyenkor lekapcsolták volna a testünkről. A fejünk ilyenkor rövid időre átengedi a vezetést a testnek. Ez a működésforma sok racionálisan gondolkodó ember számára ijesztő. Ők intenzív érzelmek megélésekor is igyekeznek fejben maradni. Szeretnék gondolataikkal és szavaikkal irányítani az eseményeket. Úgy gondolják, ha elengednék a kontrollt, akkor az érzelmek átvennék az irányítást az értelmes döntések felett és irányíthatatlanná válna az adott helyzet. Az pedig semmi jóra nem vezetne. Ez eddig logikus. Szerintem is vannak élethelyzetek, mikor nagyon hasznos dolog fejben tartani a fókuszt és értelmes, logikus döntéseket hozni. Mindig csak fejben tartani a fókuszt és onnan irányítani minden életeseményt szerintem egyoldalúvá teszi a gondolkozásunkat. Miért? Mert kizár minden másik nézőpontot. Aki mindig fejben van, az nem vesz tudomást az érzelmekről, melyek jellemzően a testünkben jelentkeznek és mint zip fájlok, azaz tömörített energiacsomagok, telis, tele vannak információval. Ezek az információk saját élettapasztalataink, pl. gyermekkorban átélt élmények érzelmi lenyomatai, vagy másoktól megtanult érzelmi minták.
A körülöttünk levő világról tapasztalatok által szerzett információkat érzelmek formájában tároljuk el testünkben. Bizonyos élethelyzetekben a zip fájlok kibomlanak és automata üzemmódban lefutnak, mint programok. Mit értek ezalatt?
Ha pl. korábban egy élethelyzetben szomorúságot éreztünk és azt negatív tapasztalatként tároltuk el, akkor a későbbiekben ehhez hasonló helyzetekben mindig szomorúságot fogunk érzeni, akár tudatosak vagyunk rá akár nem.
A testünk jelezni fog, hogy hahó, figyelj! Ilyesmit már tapasztaltunk és te nem érezted jól magad közben. Sőt már édesanyádnak, nagymamádnak is sok szomorú tapasztalata volt ilyen helyzetekben. Ez az érzelem, a szomorúság gondolatokat fog elindítani a fejünkben és mi érzelmeink és gondolataink alapján fogjuk meghozni a döntéseinket. Ebből a rezgésből teremtünk, akár tudatosak vagyunk rá, akár nem. Ezek a zip fájlok a sajátjaink, a testünkben vannak és mindig működnek. Lehet az érzelmeket, érzéseket hárítani, elfojtani, elutasítani, nem venni róluk tudomást vagy megpróbálni akarattal felülírni őket, de megszüntetni – úgy is mondhatnám – kitörölni, lehetetlen ezeket a programokat, ott maradnak a testünkben.
Akkor mit lehet tenni? Felülírni egy másik programmal. Tudatosnak maradni mikor egy zip fájl kibomlik és megfigyelni az érzelmeket a testünkben a fejünkben hozzá kapcsolt gondolatokkal együtt. Tudatosnak lenni és megérteni, hogy ezek az érzések, érzelmek eddigi tapasztalataink érzelemmintái. Ezek nem mi magunk vagyunk. Mi magunk képesek vagyunk ezeket a programokat, ha nem is rögtön felülírni, de tudatosan felismerni őket és látni, ahogy automata üzemmódban lefutnak. Amikor már felismerjük, hogy milyen saját és generációs eltárolt érzelmi minták és gondolatok alapján éljük és teremtjük a hétköznapjainkat, akkor idővel igényünk támad arra, hogy másként működjünk.
Jó, de hogyan? Hogyan irható felül egy érzelmileg erős genetikai örökség. Hát ez nehéz feladat.
Mivel még nincsenek pozitív érzelmi tapasztalataink az adott helyzettel kapcsolatban, hiába szeretnénk sikeresebben megküzdeni a helyzettel, hiába akarjuk felülírni a régi működési formát. Ha lennének már pozitív érzelmi tapasztalataink nyilván azokat működtetnénk.
Az újról még csak elképzeléseink, vágyaink gondolataink, hiedelmeink vannak. Még nincsenek a pozitív tapasztalathoz köthető jó érzéseink. Vágy van bennünk, hogy felülírjuk a régit és új programot írjunk, ami majd több pozitív élmény megélését teszi lehetővé. Mint említettem a régit kitörölni nem lehet. Első lépésben elfogadjuk, hogy bár már sok mindenben sikeresek vagyunk ebben most még nem. Ahhoz, hogy reálisan lássuk hol tartunk, milyen tapasztalatok érzelmi lenyomatait tároltuk el testünkben az adott témában, először el kell fogadnunk az érzelmet, ami megjelenik a testünkben. Ez tárolja ugyanis az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkból szerzett érzelmi információt. Utána meg kell figyelnünk, hogy ehhez a testünkben megjelenő érzelemhez milyen gondolatok társulnak a fejünkben. Legtöbben itt tartunk most és innen szeretnénk tovább lépni. Már idáig eljutni sem könnyű.
Amikor valaki először nyílik meg nekem annyira, hogy egy negatív érzelmet megmutat, amikor megengedi, hogy az érzés jelen legyen a testében és egy darabig közösen megfigyeljük és mint energiát érzékeljük mindig nagy felismerések születnek. Ezek a felismerések nem fejben megszülető gondolatok formájában, hanem testi szinten jelentkeznek. Én úgy fogalmazok, hogy ilyenkor teljes lényével érti meg az érzelemben tárolt igazságot. Megkérdőjelezhetetlenül tudja, hogy az érzelem az igazságot tárolja és, hogy ő ebből az érzelemvilágból teremti újra és újra a hétköznapjait.
Számomra ezeknek a közös pillanatoknak a megélése jelenti az empátiát. Ilyenkor ugyanazt az érzést érzem, mint amit a velem szemben ülő ember, Ugyanúgy sírok, vagy örülök vele együtt. Nem azért, mert sajnálom őt, hanem mert ugyanazt érzem, amit ő. Együtt érzek vele Ez nem a fej, a logika, a döntések tere és ideje, hanem a megélések és az információ szabad áramlásának ideje. Itt születnek meg azok a megtapasztalások, amelyek idővel apró lépésekben elkezdik felülírni az addig megszokott működésformát. Ez az első lépés, amit meg kell tennünk, ha szeretnénk a régi programot felülírni. Amikor valaki erős érzelmeket él meg és a vele szemben ülő ember fókusza fejben van, akkor nem beszélhetünk empátiáról, mert nem tud vele együtt érezni. Csak megérteni tudja a helyzetet, amiben a másik tartózkodik. Tanácsokat tud neki adni saját tapasztalatai alapján, hogy hogyan oldja meg, vagy engedje el az intenzív érzelmet és hogyan helyezze át a fókuszát fejbe mert hisz a megoldások ott születnek meg. Az empatikus ember segít a másiknak megtartani az érzelmet és támogatja abban, hogy megfigyelje az energiába zárt információt. Az ilyenkor megtapasztalt lényegi igazság birtokában kerül át a figyelem fókusza vissza a fejbe, ahol aztán valóban megszületnek később a megoldások.

2022.05.01.