Szorongás a gyakorlatban.

Egész reggel esett. Elmosta az eső a hajnali sétánkat Brúnóval, még sziget kört se tudtunk futni. Mit lehet egy ilyen borongós reggelen tenni? Vissza feküdhetek aludni vagy főzök egy kávét és olvasok. Esetleg ügyet intézek, e-mailekre válaszolok, számlákat utalok, szőnyegeket, lámpákat válogatok vagy meditálok.

A meditációt választottam. Elhelyezkedtem a megszokott pózban és jóleső érzéssel csúsztam lassan a gondolatok nélküli időtlenség állapotába.

Hamarosan érzékeltem, hogy Brúnó is mellém bújt kifejezve a szándékát, hogy ő is szeretne részt venni a meditációban. Kapcsolódott, majd a theta hullámok hatására hamarosan egyenletes szuszogásából tudtam, hogy el is aludt. Egyedül maradtam hát az éber tudatosságommal.

Figyelmesen szemlélődtem milyen érzések és képek jelennek meg bennem. Ebben a kiüresedett állapotban egyszer csak képek kezdtek el peregni bennem. Örömmel futok a labda után, amit én magam dobtam el a zöld réten.

Egy kis idő után tudatos lettem rá, hogy az én üres éberségemben megjelent Brúnó álma és érzésvilága.

Beleéreztem milyen érzés Brúnónak szaladni a labda után a zöld réten. Felszabadult, örömteli érzéseket éltem át és figyeltem meg magamban.

Aztán hirtelen hideget és sötétséget, majd félelmet éreztem, és arra lettem figyelmes, hogy mindketten kizökkentünk a meditációból. Brúnó felébredt, feltápászkodott és szemmel láthatóan nem érezte jól magát. (Talán mi emberek is ezért ébredünk fel hajnalban, mikor álmunkban szorongást vagy félelmet élünk meg.)

Ekkor a képekről áthelyeztem a fókuszomat az érzésekre. Megszűnt a mozi. Félelemet éreztem, szorongást és erős fájdalmat a gyomromban. Megsimogattam Brúnót, összekapcsolódtam vele újból és együtt éreztük a félelmet és a fájdalmat. Megérezve a biztonságos erő általi irányítást és vezetést, Brúnó megengedte a félelemnek, hogy jelen legyen. Most már nem akart elmenni. Együtt szemléltük az érzést, ami egy idő után feloszlott és csak csendes, nyugalommal teli üresség maradt utána. Brúnó sóhajtott és újból elaludt.

Mit tanultam ebből a meditációból? Ha félünk és emiatt befeszülünk, menekülni kezdünk az érzéseink elől és kizárjuk őket a testünkből, akkor a lelkünk nem tud olvasni bennünk. Nem tudja az érzéseinkből kiolvasni a tudatos énünk, hogy mi a bajunk. Nem érzi, amit mi érzünk. Ha azonban megnyílunk a félelmeink előtt és beengedjük azokat a testünkbe, akkor a lelkünk ránk hangolódik, és olvas bennünk, mint ahogy én tettem Brúnóval, és ebben a tudatos éber állapotban rövid időn belül feloszlanak ezek a bennünk levő negatív energiák.

Félelemeink kezelésénél nem a képeken és a gondolatokon van ugyanis a hangsúly, mert egy érzéshez rengeteg féle képet tudunk kapcsolni. Ha az egyik képhez tartozó problémát megértettük a szorongás generálni fog egy következő képet, aztán egy másikat és így tovább. Ezért első lépésként az érzéseket kell megtanulnunk önmagunkban elfogadni és megfigyelni. Az ebből fakadó tudatosság hozza meg számunkra az értést és a képességet arra, hogy az egyes problémákat megoldjuk. Ezután már visszakapcsolhatunk a gondolatok világába és megkereshetjük a számunkra legjobb megoldást és ezt megvalósíthatjuk az életünkben.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél