Rendszerben gondolkodni.

Függetlenül attól, hogy tudatosak vagyunk rá vagy sem, életünk folyamán rengeteg rendszer működésében veszünk aktívan részt. Sok mindenben lehet ugyanis felfedezni, hogy az saját szabályok szerint működő rendszer. Beszélhetünk pl családról, munkahelyről vagy párkapcsolatról, ezek mind működő rendszerek, de megvizsgálhatjuk akár a spiritualitást is ilyen szemszögből.

Vajon miért nem látjuk meg, hogy ezekre rendszerként lehet és kell tekintenünk? Az ok egyszerű, ha ezekről gondolkozunk, akkor beszűkül a fókuszunk és evvel az érzelmeink és gondolataink által beszűkített, énközpontú látásmóddal tekintünk rájuk. Világos, hogy nem látunk tisztán.

Ha rövid időre érzelmeinket és gondolatainkat félre tudnánk tenni egy polcra, és ezek nélkül tekinthetnénk rá a családunkra vagy munkahelyünkre, valószínű, hogy mindenkiről és mindenről gyökeresen megváltozna a véleményünk. Hirtelen tisztán láthatóvá válna, hogy ezek rendszerek és az is, hogy mely rendszerek működnek az életünkben harmonikusan és melyek azok, ahol rengeteg elakadással küszködünk. Tisztán láthatnánk, hogy hozzánk hasonlóan, ezen rendszerek tagjai is érzelmeikbe és gondolatvilágukba gabalyodva, beszűkült tudatállapotban, énközpontúan nyilvánítanak véleményt, vitatkoznak és döntenek fontos dolgokban.

A rendszer ettől még elműködget, az is lehet, hogy sikeresen funkcionál. Az egyetlen tünet, ami rávilágít arra, hogy nincs jelen a harmónia, az hogy a rendszer tagjai nyilvánvalóan nem érzik jól magukat benne. Legtöbbször sokáig fenntartható így a rendszer. Akik nagyon rosszul érzik magukat benne, idővel megbetegednek és lecserélődnek.

Lehetne ez másképp is. Egy harmonikusan működő rendszerben az energiák szabadon áramolnak. Tudom, ez egy fegyelemközpontú rendszerben rettenetesen ijesztően hangzik, és a káosz mindent elborító szelleme kezd felsejleni a rendszer vezetőjének szemei előtt.

Tény azonban, hogy ahol az emberek jól érzik magukat, oda szívesen járnak haza, vagy dolgozni. Ott kreatívvá válnak és az energiáikat és figyelmüket szívesen és örömmel osztják meg másokkal. Az ilyen rendszert a tagok megnövekedett energiaszintje magasabb szinten működteti.

Minél többen érzik jól magukat egy rendszerben, az annál harmonikusabban fog működni.

A 21. század spiritualitásának, az én meglátásom szerint, az lenne a feladata, hogy az embereket segítse abban, hogy beszűkült tudatállapotukból kilépve, képesek legyenek önállóan és tudatosan tekinteni önmagukra és a problémáikra.

Nem tudom, így van-e, de az én megfigyeléseim szerint a spirituális fejlődés a földön egy ideje megrekedt. Én azt látom, hogy ma a spirituális fejlődés csúcsa, az, ha valaki eljut odáig a fejlődésben, hogy csatornaként működik. Csatornává válni is nagy dolog, nem becsülöm le azt az erőfeszítést, ami ehhez szükséges. Azonban, ha rendszerben gondolkozunk, akkor én úgy látom, hogy a 21. században ez már kevés. Mire gondolok?

A csatornaként működő ember képessége abban rejlik, hogy teljesen ki tud üresedni és egy magasabb tudatszinttel összekapcsolódva, önmagán keresztül hagyja az információt megnyilvánulni. Ilyenkor az információk és energiák magasabb tudatszintekről érkeznek, ahol olyan entitások vannak, akik már természetesen élnek meg olyan dolgokat, amik számunkra még elérhetetlenek, talán még felfoghatatlanok is.

Mivel ezek az entitások már tudják, élik és folyamatosan tapasztalják a magasabb tudatszinten való létezést, így számukra természetesnek és könnyedén elérhetőnek tűnik mindez, és ezt kommunikálják felénk is. Ez természetes, jó szándék vezérli őket, mint azt, aki egy bonyolult receptet magyaráz egy kezdő szakácsnak és nem veszi észre milyen riasztó, hogy a számára természetes, jól begyakorolt lépések a kezdő szakácsnak még mumusok lehetnek.

Egy beszűkült tudatállapotban élő embernek, az út végét megmutatni rövid távon nagyon motiváló lehet, hosszútávon azonban nem elegendő önmagában. A kezdő számára az első lépések megtétele a legnehezebb. Ha ilyenkor nem kap gyakorlati segítséget abban, hogyan haladjon lépésről-lépésre, önállóan az úton, hogy gyakorlással majd saját tudássá érlelhesse a tanultakat, akkor a kezdeti nehézségek és kudarcok idővel felemésztik a lelkesedését a fejlődés iránt, és csalódni fog önmagában és a spiritualitásban is.

Jól tudta ezt Buddha, aki útmutatók széles választékát hagyta hátra tanításaiban. Ezekben részletes elméleti és gyakorlati tanácsokat ad az utódoknak.

Tisztelem Buddha munkásságát. Úgy gondolom azonban, hogy a 21. század embere egy hihetetlenül felgyorsult világban éli a hétköznapjait. A ma élő embereknek olyan megújult tanításokra lenne szüksége, melyek kompatibilisek evvel az életformával, s melyek az elméleten túl gyakorlati tanácsokkal is ellátják őket a testi, lelki, szellemi és személyiségfejlődés útján.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél