Az ember belső ereje abban nyilvánul meg, hogy mennyire képes egy adott helyzetben az igazságra figyelni és reagálni. Amikor odakint dúlnak a háborúk, mindenhol veszekedést hallunk, hazugságba botlunk, minden sarkon szembejön a félelemkeltés, vajon mennyire vagyunk képesek ebben az energia cunamiban a saját hullámzó érzéseink és csapongó gondolataink ellenére is megmaradni a középpontban, megőrizve a semlegességet és megfigyelni az igazságot.
Minél nagyobb valakinek a belső ereje, annál inkább képes lesz erre. Ha kisebb ez a fajta belső erő, akkor könnyen legyőzik a nehéz helyzetek, mert nem uralja az érzéseit és a gondolatait.
Az ilyen felkavaró élethelyzetekben felbukkanó érzések, mint például a félelem, harag, szégyen vagy fájdalom, valamint a hozzájuk kapcsolódó gondolatok, hatalmas energiákkal bírnak. Olyan energiák ezek, melyek legtöbbször szorongást vagy pánikot váltanak ki a testben, aminek eredményeként a tudat is beszűkül.
A szorongó ember semmi mást nem tud érzékelni ilyenkor, mint a benne dúló negatív érzelmek hullámait és az ezek hatására, a fejében felbukkanó ijesztő gondolatokat.
A szorongás nagyon erős energia. Fejből és akaratból nem irányítható. Ideig óráig segíthet a gondolatelterelés, a pozitív megerősítés, de a probléma gyökere, az elviselhetetlen, negatív érzés jelen marad a testben.
A szorongás még akkor is jelen marad a testben, ha valaki már képes a gondolatait teljesen leállítani. Akkor lehet tovább lépni, ha a kiüresedett állapotban is meg tudjuk tartani a tudatos figyelmet.
A szorongás legyőzéséhez ugyanis belső erő és tudatosság szükséges. A belső erő segít a szorongás rohama alatt a középpontban maradni és fenntartani azt az éber tudatosságban jelen lévő figyelmet, melynek segítségével a fojtogató érzéseket meg lehet figyelni a testben.
A gondolatok nélküli éber tudatosság állapotában lesz lehetőségünk kilépni a beszűkült tudatállapotból. Hátra léphetünk egyet és immár külső szemlélőként figyeljük meg a testünkben viharként tomboló érzéseket.
Minden, amit képesek vagyunk megfigyelni, legyen az bármennyire félelmetes is, egy ilyen állapotban már elkülönül tőlünk. Elhatárolódunk tőle, s ezáltal megszületik bennünk egyfajta kontroll, ami aztán lehetővé teszi a semleges megfigyelést.
Ez a semleges állapot nyújt aztán lehetőséget arra, hogy megfigyeljük az igazságot és felismerésekre jussunk. Az éber tudatosságnak ebben az ítéletmentes állapotában leszünk képesek megérteni a bennünk lezajló érzelmi viharok igazságát. Felfedezzük a gyökereit és ha ezt már látjuk, tudjuk honnan kiindulva kell elkezdeni a további munkát.
Amikor már megértjük az igazságot, akkor képesek leszünk arra, hogy a bennünk ez idáig tudattalanul, automata üzemmódban lefutó szorongásprogramot szépen lassan elkezdjük más tapasztalatainkkal felülírni és meggyógyítani. Már képesek leszünk másfajta döntéseket hozni, másfajta megoldásokat választani.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)