Beszélgetéseink dinamikái

Egy vitás helyzet utáni/közbeni beszélgetésnek az lenne a célja, hogy úgy cseréljünk egymással eszmét a kialakult problémáról, hogy a végén mindkettőnk számára elfogadható módon tudjunk továbblépni. Ahhoz ugyanis, hogy közösen megoldjunk egy problémát arra van szükség, hogy egymás hibáztatása nélkül, a saját érzéseinket és gondolatainkat őszintén feltárva, ám közben folyamatosan magunkra és a másikra is figyelve ismerjük meg a tényeket, a helyzethez kapcsolódó érzéseket, gondolatokat, életre kelni vágyó régi mintákat. Már leírni is bonyolult ugye, nemhogy véghez vinni!

Két, egymással kapcsolódó ember között, nagyon fontos, hogy legyenek őszinte beszélgetések. Nem mindegy azonban, hogy mikor és hogyan kerül sor erre a beszélgetésre. Van, hogy a leghiggadtabb beszélgetés sem hozza meg a várt eredményt.

Először a feleknek tisztázniuk kell magukban, hogy milyen érzéseket táplálnak az adott probléma és a másik érintett iránt. Enélkül a kommunikáció nem tud megoldást, gyógyulást hozni.

Miért?

Mert a beszélgetés közben, a legjobb szándék mellett is el fog jönni az a pillanat, amikor az önmagunkban még fel nem ismert vagy nem tisztázott érzések és érzelmek átveszik az irányítást a gondolataink és szavaink felett. Ekkor a bennünk lévő fájdalom, szomorúság, sértettség, segíteni akarás, a másik iránt érzett szeretet önálló életre kel és attól függően, hogy melyik érzelem milyen erős, a beszélgetésünk tónusát, dinamikáját is átalakítja a „saját” szája íze szerint, bármennyire is igyekszünk megtartani a kontrollt.

Hiába akarjuk megoldani a problémát, szeretjük a másikat, ha az rátenyerel a legfájdalmasabb pontunkra. Ha a rátenyerelés felkészületlenül ér minket, akkor abban a pillanatban beszűkül számunkra a világ. A test és ennek részeként az agy is, védekező, támadó vagy túlélő üzemmódba kapcsol.

Azt hiszem mindenki megtapasztalta már, hogy a nyomógomb megnyomása után elszabaduló érzésekben és érzelmekben milyen hatalmas erő és feszültség rejlik. Ez könnyedén átveszi az irányítást a gondolataink, szavaink, és még a döntéseink felett is.

Javaslom hát, hogy a „nagy beszélgetés” előtt tisztázzuk milyen érzések, érzelmek vannak bennem jelen és milyen gondolatok, minták fakadnak ezekből. Ha erre már tudatos vagyok, akkor a várható viselkedésem és reakcióim is könnyebben irányíthatóak.

Ha már azt is látom, hogy milyen feldolgozatlan fájdalmat, félelmet hurcolok akár gyermekkorom óta, ami az adott helyzettel összefügg, akkor még hatékonyabb eszköztárral léphetek a tárgyalóasztalhoz, hisz ezeket már meg merem mutatni, az ezekből eredő gyengeségeimet nem titkolom. A másik fél ezt már nem használhatja ellenem, hisz elvettem az élét, engem ez már nem sebez csak karcol. Így meg merek nyílni a közös munkára. Közben persze arra is nagyon tudnom kellene figyelni, hogy ne tenyereljek rá a másik félben minden bizonnyal meglévő nyomógombokra, amiket még nem tud ellenőrzés alatt tartani.

Ilyen állapotban, a tudatosság magasabb fokán a beszélgetés során sokkal valószínűbb, hogy működni tud a változásra, gyógyulásra irányuló őszinte szándékom és a meghívott másik fél is be tud kapcsolódni ebbe a folyamatba.

Ez mindkét félnek nagyon nehéz. Folyamatos kifelé és befelé figyelést igényel. Még jó sokáig elkerülhetetlen, hogy időnként megbántsuk egymást. Emberek vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Sokszor hibázunk. Mivel ezt magunknak is megengedjük már, hisz tudjuk, hogy mindig az épp tőlünk telhető legjobbat akarjuk adni, így másokra sem haragszunk meg azonnal, ha ők hibáznak. Az ő elrontott viselkedésükről, bántó szavaikról is tudjuk, hogy nem feltétlenül a rosszindulat jelei. Figyeljük meg milyen gyenge pontok tűnnek elő a másik oldalon ilyenkor.

Ha kialakul egy érzelmi ping-pong meccs, igyekezzünk minél semlegesebbek maradni, de ne engedjük meg, hogy a másik fél felbátorodván durván reagáljon. Ilyenkor NE hozzunk döntéseket! Várjuk meg, míg a beszélgetés visszatér a közös megoldáskeresés ösvényére és megint a tényekre, megoldásokra tudunk fókuszálni.

Teremtsünk olyan alkalmat, ahol egy ilyen beszélgetésre stresszmentesen kerülhet sor. Ilyenkor az igazság teljesen más dimenziói tárulnak fel ugyanis a két fél előtt, mint amikor beszűkült tudatállapotban, feszültséggel telve ülünk egymással szemben védekező vagy támadó pozícióba merevedve.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél