Minden, amit fejből határozol el és tudatosságnak vagy önismeretnek hívsz, az hosszútávon csak a változásra törekvő próbálkozás. Az elme szív nélkül csak álarcokat tud létrehozni azért, hogy szimpatikussá, kedvessé és szeretetteljessé szocializáld a személyiséged annak reményében, hogy mások elfogadjanak, hogy sikeres legyél.
Van, akinek ez olyan jól sikerül, hogy egész életén keresztül megmarad ebben az állapotban.
Megfigyeltem azonban, hogy amikor az Univerzum tömeges fejlődést szeretne elérni, akkor bizony kicsit összekuszálja a szálakat, bolygóállásokat, főleg, ha azt hallja, hogy lent a Földön már elég sokan sóhajtoznak így: „Bárcsak jobb lenne itt a Földön az élet!” Mindent felkavaró energiát bocsát hát a Föld lakosaira és a dolgok, helyzetek, kapcsolatok, melyeket a minden helyzethez illeszthető személyiségrészekkel zsonglőrködők eddig többé-kevésbé zökkenőmentesen működtettek, hirtelen kisiklanak, elviselhetetlenné válnak. Kimásznak a szőnyeg alá söpört porcicák, az igazság fénye minden sötét sarokba bevilágít, és nem hagy homályban bujkálni senkit és semmit, ami nem harmonikus.
De a változás nehéz, sok energia kell hozzá. Amikor már láthatóvá válik az igazság, akkor vagy megoldani, átírni, vagy elengedni lehet azt, ami megmutatkozik. Erre alaposan fel kell ám készülni!
Ismerősek ezek az érvek?
• Áh, nem is olyan rossz ember ez, hisz vannak jó tulajdonságai is, meg hát senki sem lehet tökéletes!
• Mégiscsak a férjem, feleségem, gyerekem! Szeretem őt, ezt nem tehetem meg vele!
• Tudom, hogy már régen meg kellett volna tennem, de nem tehetek róla, hogy elmaradt.
• Én nagyon akartam, de nem volt rá időm, erőm, kedvem.
• Majd csak észreveszik, hogy én viszem a hátamon az egész kócerájt, csak még egy kicsit ki kell tartanom és majd elismernek, megjutalmaznak, előléptetnek!
Sajnos ezek nem mutatják meg merre van a kiút a kelepcékből!
Az ilyen helyzetekben jelen lévő energia önmagában semleges. Bármilyen irányban képes elmozdulni és valamerre biztos ki is mozdít majd, mert mindig minden mozgásban van. Kapsz hát egy energialöketet, hogy elindulj végre. Az irányt pedig Te határozhatod meg a tudatossági szintednek, erődnek megfelelően, hiszen működik a szabad akarat.
Akinek nem csak az értelmi intelligenciája magas, hanem az érzelmi intelligenciája is, az ilyen helyzetben is rá tudja helyezni a fókuszát az egész helyzet igazságára és sok megoldás közül tudja kiválasztani az éppen legjobbat. Megtörténik a fejlődés és új eszközökkel bővül a készlete.
Ha azonban csak egyik vagy másik fejlett ezek közül, akkor emberünket vagy az egorészei mozgatják marionett bábként, vagy a nem tudatosított érzelmei viszik tévútra. Csak a már ismert és jól begyakorolt sémák közül tud választani, nem lát túl a saját korlátain. A felgyülemlett hatalmas feszültség, energia azonban utat keres, és meg is találja a hibást. Kívül. Evvel kell összecsapni, rá kell haragudni, mert hát én olyan nagyon próbálkozom! Indulhat hát a háborgás, háborúskodás. Elvégre egymás bántásával is el lehet pazarolni a feszültséget!
Minél több a helyzetben jelen lévő és kezelésre váró energia, annál biztosabb, hogy a megoldást a saját komfortzónánkon kívül kell keresni. Éber, fókuszált tudatállapotban a nagyon erős érzelmeket is meg lehet úgy élni, hogy közben nem veszítjük el a kontrollt. Ha pedig kezünkben az irányítás, nyilván egyre jobb döntéseket fogunk hozni és az életünk egyre harmonikusabb lesz.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg formába öntését.)