A Tál családról bővebben 🙂
Osho, mit jelent az, hogy „meditál”?
Amrito! Micsoda? Már megint? Hisz épp a minap beszéltem a meditációról! Hol voltál akkor? – bizonyára nagyon mélyen aludtál! Valahányszor a meditációról beszélek, sokan közületek álomba szenderülnek – miközben azt hiszik, a meditáció állapotába merülnek. Csak akkor ébredtek fel, ha mondok egy viccet! Akkor persze senkit sem látok aludni. Amrito, a „meditál” is a Tál család egyik tagja.
Egy templom hirdetőtábláján a következő olvasható:
„Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz? Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és a fivére, Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál is nyughatatlan bajkeverő két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. Affek Tál néni túl sokat képzel magáról, iker-öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez.
De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben. Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben, Medi Tálhoz bármikor fordulhatsz átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja zenész fivére, Trombi Tál kíséretével. (A kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: a két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencvenéves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt.”
Idézet Osho: Tao, Az aranykapu című könyvéből.
Mit is tanulhatunk a Tál családtól? Felismerhetjük, hogy ha már tudunk rendszerben gondolkozni, és reálisan felismerjük és elismerjük a saját családunkban meglévő erőforrásokat, ha képesek vagyunk problémafókuszáltan az összefogásra is, akkor a leglehetetlenebb helyzetekből is találunk együtt kiutat, hisz minden problémára van megoldás.
Szeretem a helyzeteket, családokat, embereket, mint működő rendszereket megfigyelni. A családokat, mint minden rendszert, a benne élők erőforrásai és hiányai működtetik. Néhány éve tudatosan figyelem ezeket az erőforrásokat a saját családomon belül. Igyekszem a hiányokra is tudatossá válni, elfogadni azokat és lehetőség szerint javítani rajtuk. Erre tanítom a gyerekemet is.
Fiammal, kamaszévei elején, egyszer sorba vettük kis családunk tagjait, kinek mi az erőforrása, miben nagyon jó, és mi az, amiben fejlődésre szorul. Megállapítottuk, hogy senki sem tökéletes, de mindenki nagyon jó valamiben, és mindenkinek fejlődnie is kell még bizonyos területeken. Ezt a leltárt úgy készítettük el, hogy nem ítélkeztünk senki felett, tényeket vetettünk a papírra a családunk minden általunk ismert tagjáról, beleértve a fiamat és engem is.
Évekkel később, már felnőttként, gyermekem meggondolatlanul belekeveredett egy helyzetbe, amikor hibás döntést hozott és ennek következményeként elvesztette anyagi megtakarításai java részét.
Látszólag nem volt kiút ebből a helyzetből. Ráadásul a helyzet érzelmi következményeivel napi szinten kellett szembesülnie. Fojtogatóvá vált ez a helyzet, jó lett volna, ha sikerül úgy lezárni, hogy legalább érzelmileg feldolgozható legyen a számára.
Én voltam az első, aki kimondta: nos jó nehéz a helyzet és bár kilátástalannak tűnik, álljunk bele, fogadjuk el, és nézzük meg mit lehet kezdeni evvel a helyzettel. Családunkban én vagyok az, aki már megtanulta kezelni az érzelmeit, ezért tágabb nézőpontból tudok a már kialakult élethelyzetekre tekinteni, fogékonyabb vagyok a helyzetben rejlő igazságára. Teljesen kiüresedve, a helyzetre koncentrálva, képes vagyok megtalálni a leglehetetlenebbnek tűnő helyzetekben is azt az utat, ami a minden szereplők számára elfogadható megoldáshoz vezet.
Így történt most is, megtaláltam a megoldást. Ez az én egyik erőforrásom. Gyermekem ezt pontosan tudja. Azzal is tisztában van azonban, hogy mikor a kivitelezésre kerül sor, mikor az ötlet gyakorlati megvalósítására kerül sor, akkor a racionális világban való sikeres bodoguláshoz családunk más tagjaihoz kell segítségért fordulnia. Így is cselekedett. A család összes erőforrását mozgósítva a helyzet pozitív fordulatot vett. A kilátástalannak tűnő helyzet lépésről lépésre megoldódott.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)