Karácsonykor az én családom is összegyűlik nálam ünnepi vacsorára, hogy finom ételek és italok mellett együtt legyünk, beszélgessünk. A vacsora előtt egy-két nappal már nem dolgozom. „Konyhai elvonulást” tartok, készülődök az ünnepre és ráhangolódok.
Szeretem ezeket a napokat, mert a sütés-főzés mindig kikapcsol a kereskedelem ilyenkor pörgős, feszült világából és meditatív, magasabb rezgésű állapotba sodor.
Felteszem a fülest, nekem tetsző előadásokat vagy zenét hallgatok, miközben párolom a káposztát, abálom a kacsát vagy darálom a mákot a bejglibe…
Mire mindennel elkészülök, lelassulnak a gondolataim, emelkedett rezgésbe ,flowba keveredek. Ide, ebbe a „térbe” érkezik meg a „Family”.
Nem minden családtag érkezik emelkedett hangulatban, flowra hangolódva. Különböző eseményekről, helyekről érkeznek más-más rezgésekkel, gondolatokkal a fejükben és érzésekkel a szívükben. Van, aki munkahelyi teendőkkel a fejében lép be, egy másiknak a „mi lehet a fa alatt” izgatottsága lüktet a szívében, a harmadik elfáradt egy hosszú autóút során, a negyedik éhes. Mind különböző energiákkal és rezgésekkel érkeznek, mi lesz így a meghitt ünnepi hangulattal? Úgy tapasztaltam, nagyon jót tesz, ha ilyenkor adunk egy kis időt magunknak és a családtagjainknak is, hogy mindenki kilazuljon a nagyon különböző gondolat és érzésvilágából és megérkezzen” a közös vacsorára. Ez alatt az idő alatt a kezdetben nagy különbséget mutató rezgésekből közös tér születhet meg, amire mindannyian ráhangolódunk, amikor a figyelmünket már egymásra irányítjuk.
Ha nem tudunk magunkra és egymásra figyelni, akkor ez a közös tér nem tud kialakulni, megmaradnak a nagy rezgés különbségek, ami aztán „kisülésekhez” vezethet. Viták és veszekedések alakulnak ki, hisz a feszültséget mindenki le szeretné vezetni.
Fogadjuk el, hogy csak azért, mert karácsony van, nem érkezik mindenki emelkedett hangulatban. A „közös tér” rezgésének olyan a frekvenciája, amiben minden családtag jól érzi magát és ez a legritkább esetben jelenti azt, hogy kis idő elteltével az egész család thetaba keveredik.
Aki a többiekhez képest nagyon magas, vagy nagyon alacsony rezgésből érkezik, annak kicsit nehezebb a hangolódás, de idővel mindenki felveszi a ritmust és így megszülethet a harmónia, az áramlás, amiben minden családtag jól érzi magát.
Az alacsony rezgésből érkező ember nincs ünnepi hangulatban, még egy más élethelyzetben létezik, a nehezebb körülmények hatása alatt áll, amelyből érkezik. Gondolat és érzésvilága a problémái körül kavarognak. Ha nagyon magas rezgéssel találkozik, a nagy különbség miatt őt ilyenkor ez még feszültebbé teszi. Szorongást és ellenállást gerjeszt benne, ami vitákhoz, veszekedéshez, a feszültség „kisütéséhez” vezet. Egy ilyen ember több figyelmet és türelmet igényel. A kezdeti apróbb kisülések, puffogások, morgások után, ha békés elfogadást tapasztal, ő is ugyanúgy ráhangolódik a közös térre, mint a többiek.
A harmonikus együttlét, a flow titka nem feltétlenül a nagyon magas rezgés, hanem a közös, mindenki által elérhető frekvencia kialakítása, melyben mindenki jól érzi magát. Az ilyen térben meg tudnak nyílni egymás felé az emberek, s megindulhat az energia és az információáramlás egymás felé.
Ha nem születik meg egy ilyen közös tér, akkor az emberek nem tudnak megnyílni egymás felé, mindenki megmarad a saját rezgésszintjén, saját érzelmeibe és gondolatvilágába bezárva, Minden megnyilvánulása, a szavai, viselkedése ezt az energiát árasztja egész este mások felé. Sem ő, sem a többi jelen lévő nem érzi majd jól magát ebben a térben, rossz lesz a hangulat.
A „flow”, a felszabadult energia és információáramlás titka a megnyílás egymás felé. Ez csak olyan térben valósul meg, ahol nincsenek jelen nagy rezgés különbségek, mert csak itt merik levetni az emberek a páncéljukat, a „biztonságos álarcot”, hogy meg merjék mutatni önmagukat, hogy felszabadultan, egymásra őszintén figyelve legyenek jelen.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)