„A barátaimmal, a szeretőimmel, másokkal a kapcsolataim vékonyak lettek. Hiszen miért kapcsolódnék mélyen bárkihez, ha bármelyik pillanatban egyedül maradhatok? Annyira tudtam, milyen törékeny egy kapcsolat, hogy inkább megvédtem magam a kapcsolatoktól, minthogy odaadjam magam egy kapcsolatnak. Csak a gyász után merek másképp kapcsolódni emberekhez, mint addig.” Pszichológia magazin: Feldmár András: A traumán túl | hvg.hu
Mi is az a „mélyebb kapcsolat”, amiről a cikk szól? Olyan kapcsolódás egy másik emberrel, amit akkor enged meg magának valaki, amikor az empátiánál is tovább lépett az érzelmi intelligenciájának fejlesztése során.
Az empátia ugyanis nem együttérzést, hanem inkább beleérzést jelent. Azt jelenti, én is éreztem már magam hasonlóan, mint te most, én is szenvedtem már így és nem találtam akkor és ott a megoldást, sajnálom, hogy most ebben az állapotban vagy.
Amikor az ember empatikus, akkor tulajdonképpen a másik ember által éppen megéltekre figyelve, a saját korábban elszenvedett fájdalmára emlékezik vissza és azt az érzést éli újra. Az együttérzés az valami egészen más. Az együttérzés az azt jelenti, hogy pontosan ugyanazt érzem, amit a másik ember érez egy adott pillanatban.
Mi ketten, abban a pillanatban ugyanazt az érzést érezzük. Ez csak úgy lehetséges, ha az együttérző teljesen kiüresedik, szinte megszűnik önálló lényként létezni, és figyelmének teljes fókuszát a másik emberre helyezi át. Önmaga ettől semlegessé válik, nem ítélkezik, elfogadja amivel találkozik, ráhangolódik a másik emberre és megengedi, hogy a saját testében is megjelenjenek a másik érzései. Ez az együttérzés.
Az együttérzés képessége a fejlett érzelmi intelligencia sajátja. Aki a saját érzés és érzelemvilágát „megdolgozza”, az képessé válik mások érzéseit és érzelmeit érzékelni, azokat a saját testébe beengedni és közben a fókuszt is képes megtartani, nem merül alá a másik ember érzelem tengerében. Nincs benne félelem, mert megtanult az érzésekkel és érzelmekkel, mint energiákkal bánni. Ismeri ezeket. Nem fél másokhoz kapcsolódni, együttérezni vele és ha a szükség úgy hozza, képes a másikat megtartani, amikor azt a fájdalma fojtogatja.
Aki erre már képes, az mindenféle játszma és függőség kialakítása nélkül, őszintén tud jelen lenni az emberi kapcsolataiban is. „Mélyebben tud kapcsolódni.” Azért mer teljes szívből szeretni, mert tudja és elfogadja, hogy nem csak örömöt és boldogságot, hanem fájdalmat és szomorúságot is fog érezni az évek folyamán. Ennek tudatában vállalja a mélyebb megnyílást és kapcsolódást, mert azt is tudja, hogy képes a negatív érzéseket és érzelmeket is megélni és feldolgozni.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)
Kép forrása : Naive Art Extraordinaire / Facebook, ismeretlen művész