Erőteljes érzelmek átélésekor nem tudunk gondolkozni. Olyan, mintha a fejünket ilyenkor lekapcsolták volna a testünkről. A fejünk ilyenkor rövid időre átengedi a vezetést a testnek. Ez a működésforma sok racionálisan gondolkodó ember számára ijesztő. Ők intenzív érzelmek megélésekor is igyekeznek fejben maradni. Szeretnék gondolataikkal és szavaikkal irányítani az eseményeket. Úgy gondolják, ha elengednék a kontrollt, akkor az érzelmek átvennék az irányítást az értelmes döntések felett és irányíthatatlanná válna az adott helyzet. Az pedig semmi jóra nem vezetne. Ez eddig logikus. Szerintem is vannak élethelyzetek, mikor nagyon hasznos dolog fejben tartani a fókuszt és értelmes, logikus döntéseket hozni. Mindig csak fejben tartani a fókuszt és onnan irányítani minden életeseményt szerintem egyoldalúvá teszi a gondolkozásunkat. Miért? Mert kizár minden másik nézőpontot. Aki mindig fejben van, az nem vesz tudomást az érzelmekről, melyek jellemzően a testünkben jelentkeznek és mint zip fájlok, azaz tömörített energiacsomagok, telis, tele vannak információval. Ezek az információk saját élettapasztalataink, pl. gyermekkorban átélt élmények érzelmi lenyomatai, vagy másoktól megtanult érzelmi minták.
A körülöttünk levő világról tapasztalatok által szerzett információkat érzelmek formájában tároljuk el testünkben. Bizonyos élethelyzetekben a zip fájlok kibomlanak és automata üzemmódban lefutnak, mint programok. Mit értek ezalatt?
Ha pl. korábban egy élethelyzetben szomorúságot éreztünk és azt negatív tapasztalatként tároltuk el, akkor a későbbiekben ehhez hasonló helyzetekben mindig szomorúságot fogunk érzeni, akár tudatosak vagyunk rá akár nem.
A testünk jelezni fog, hogy hahó, figyelj! Ilyesmit már tapasztaltunk és te nem érezted jól magad közben. Sőt már édesanyádnak, nagymamádnak is sok szomorú tapasztalata volt ilyen helyzetekben. Ez az érzelem, a szomorúság gondolatokat fog elindítani a fejünkben és mi érzelmeink és gondolataink alapján fogjuk meghozni a döntéseinket. Ebből a rezgésből teremtünk, akár tudatosak vagyunk rá, akár nem. Ezek a zip fájlok a sajátjaink, a testünkben vannak és mindig működnek. Lehet az érzelmeket, érzéseket hárítani, elfojtani, elutasítani, nem venni róluk tudomást vagy megpróbálni akarattal felülírni őket, de megszüntetni – úgy is mondhatnám – kitörölni, lehetetlen ezeket a programokat, ott maradnak a testünkben.
Akkor mit lehet tenni? Felülírni egy másik programmal. Tudatosnak maradni mikor egy zip fájl kibomlik és megfigyelni az érzelmeket a testünkben a fejünkben hozzá kapcsolt gondolatokkal együtt. Tudatosnak lenni és megérteni, hogy ezek az érzések, érzelmek eddigi tapasztalataink érzelemmintái. Ezek nem mi magunk vagyunk. Mi magunk képesek vagyunk ezeket a programokat, ha nem is rögtön felülírni, de tudatosan felismerni őket és látni, ahogy automata üzemmódban lefutnak. Amikor már felismerjük, hogy milyen saját és generációs eltárolt érzelmi minták és gondolatok alapján éljük és teremtjük a hétköznapjainkat, akkor idővel igényünk támad arra, hogy másként működjünk.
Jó, de hogyan? Hogyan irható felül egy érzelmileg erős genetikai örökség. Hát ez nehéz feladat.
Mivel még nincsenek pozitív érzelmi tapasztalataink az adott helyzettel kapcsolatban, hiába szeretnénk sikeresebben megküzdeni a helyzettel, hiába akarjuk felülírni a régi működési formát. Ha lennének már pozitív érzelmi tapasztalataink nyilván azokat működtetnénk.
Az újról még csak elképzeléseink, vágyaink gondolataink, hiedelmeink vannak. Még nincsenek a pozitív tapasztalathoz köthető jó érzéseink. Vágy van bennünk, hogy felülírjuk a régit és új programot írjunk, ami majd több pozitív élmény megélését teszi lehetővé. Mint említettem a régit kitörölni nem lehet. Első lépésben elfogadjuk, hogy bár már sok mindenben sikeresek vagyunk ebben most még nem. Ahhoz, hogy reálisan lássuk hol tartunk, milyen tapasztalatok érzelmi lenyomatait tároltuk el testünkben az adott témában, először el kell fogadnunk az érzelmet, ami megjelenik a testünkben. Ez tárolja ugyanis az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkból szerzett érzelmi információt. Utána meg kell figyelnünk, hogy ehhez a testünkben megjelenő érzelemhez milyen gondolatok társulnak a fejünkben. Legtöbben itt tartunk most és innen szeretnénk tovább lépni. Már idáig eljutni sem könnyű.
Amikor valaki először nyílik meg nekem annyira, hogy egy negatív érzelmet megmutat, amikor megengedi, hogy az érzés jelen legyen a testében és egy darabig közösen megfigyeljük és mint energiát érzékeljük mindig nagy felismerések születnek. Ezek a felismerések nem fejben megszülető gondolatok formájában, hanem testi szinten jelentkeznek. Én úgy fogalmazok, hogy ilyenkor teljes lényével érti meg az érzelemben tárolt igazságot. Megkérdőjelezhetetlenül tudja, hogy az érzelem az igazságot tárolja és, hogy ő ebből az érzelemvilágból teremti újra és újra a hétköznapjait.
Számomra ezeknek a közös pillanatoknak a megélése jelenti az empátiát. Ilyenkor ugyanazt az érzést érzem, mint amit a velem szemben ülő ember, Ugyanúgy sírok, vagy örülök vele együtt. Nem azért, mert sajnálom őt, hanem mert ugyanazt érzem, amit ő. Együtt érzek vele Ez nem a fej, a logika, a döntések tere és ideje, hanem a megélések és az információ szabad áramlásának ideje. Itt születnek meg azok a megtapasztalások, amelyek idővel apró lépésekben elkezdik felülírni az addig megszokott működésformát. Ez az első lépés, amit meg kell tennünk, ha szeretnénk a régi programot felülírni. Amikor valaki erős érzelmeket él meg és a vele szemben ülő ember fókusza fejben van, akkor nem beszélhetünk empátiáról, mert nem tud vele együtt érezni. Csak megérteni tudja a helyzetet, amiben a másik tartózkodik. Tanácsokat tud neki adni saját tapasztalatai alapján, hogy hogyan oldja meg, vagy engedje el az intenzív érzelmet és hogyan helyezze át a fókuszát fejbe mert hisz a megoldások ott születnek meg. Az empatikus ember segít a másiknak megtartani az érzelmet és támogatja abban, hogy megfigyelje az energiába zárt információt. Az ilyenkor megtapasztalt lényegi igazság birtokában kerül át a figyelem fókusza vissza a fejbe, ahol aztán valóban megszületnek később a megoldások.
2022.05.01.