Értelmi kontra érzelmi intelligencia
Tapasztalataim szerint a világon jelenleg végbemenő fejlődés nem harmonikusan zajlik. Nagyon előre szaladt az elme, az agy fejlődése, miközben az érzelmi intelligencia csúnyán lemaradt. A test fejlesztésének esetében is felfedezhető az egyensúlyhiány. Vannak, akik mániákusan kidolgozzák minden izmukat, mások pedig teljesen elhanyagolják azt.
Az természetes, hogy egy adott emberi élet alatt mindenki beosztja, hogy épp mire fókuszál, melyik területen halad gyorsabban. Az viszont nehezen érthető, hogy az egyensúlyhoz szükséges hármasból (test, lélek, szellem) bármelyiket is teljesen elhanyagolja.
Amíg el nem jutunk oda, hogy minden ember harmóniába tudja hozni ezt a hármast önmagában, addig támaszkodhatnánk egymásra úgy, hogy elismerjük egymásban mindazt, amire a mai világunkban szükség van: tudósokra és érzelmileg fejlett, empatikus emberekre egyaránt. Egészséges testre mindenkinek szüksége van, hisz a fejlődéshez szükséges egyre több és több energiát csak ilyen test tudja tárolni, használni.
Azt tapasztalom manapság, hogy az értelmi intelligencia gyors fejlődésével ugyan hatalmas elméleti tudásra teszünk szert, amitől óriás léptekkel fejlődik a tudomány és a technika, ám mivel a rendszerben csak láthatatlanul van jelen az érzelmi intelligencia, az így keletkező új mátrix még nem működik jól. Úgy tűnik, hogy az anyagi erőforrásokat kézben tartók szerint az érzelmek és a testi szükségletek csak akadályoznak bennünket az egyre gyorsuló haladásban. Olyan ez, mint a saját farkába harapó kígyó. Magáért a haladásért, növekedésért megy előre, nem egy jól megválasztott közös célért, ami túlmutat a pusztán anyagi növekedésen. A földi lakosság töredékének létfeltételein hivatott javítani, nem biztosít teret ahhoz, hogy tömegeknek legyen ideje és energiája fejlődni.
Ha csak fejben, az értelmi intelligencia fejlesztésén van a fókusz, akkor kicsit robotokká válunk. Mivel az érzelmeinkre és a testünkre nem akarunk időt pazarolni, ezek idővel elsorvadnak, hisz nem használjuk őket. Mi pedig egyre hidegebbek, érzéketlenebbek leszünk. Mivel nem tudunk már egy másik emberhez kapcsolódni, el is magányosodunk, visszahúzódunk a csigaházunkba. Sebaj, majd a robotok gondozzák a gyerekeket, időseket, takarítanak, pincérként kiszolgálnak minket. Első ránézésre milyen jól is hangzik ez. Egészen addig, míg fel nem fedezzük, hogy ez egy hosszú és fájdalmas folyamat kezdete. A test ugyanis érzelmek és testmozgás nélkül is tovább tud élni egy ideig. „Elműködget”, szokták mondani, ám a szőnyeg alá söpört, meg nem élt, meg nem értett érzelmek energiája idővel betegségek formájába materializálódik és az elsorvadt, meggyengült test már nem akar, nem tud életben maradni.
Ébresztőt kell fújni! Sürgősen fejleszteni kell az érzelmi intelligenciát is és a lehető legegészségesebben kell tartani a testet is.
Lehet, hogy a felgyorsult technikai fejlődésben bízók azt remélik, hogy az MI meg az új gépek mindent megoldanak majd. Az eddigi tapasztalataik alapján ezt az utat biztonságosabbnak és gyorsabbnak gondolják, ám már világosan látszik, hogy ez az irány zsákutcába vezet.
Ébredjünk tudatára, hogy ugyanabban a testben van a szívünk és az agyunk is. Mindháromra szükség van és mindhárom fejleszthető. Az intellektus a mindennapi élet feladatait segít megoldani, az érzelmi intelligencia fejlesztésével tudunk jobban kapcsolódni egymáshoz. Ettől aztán változik, gyógyul a test, kifinomodik az érzékelés, nő a saját belső „ERŐ”, felerősödik az intuíció. A közösen végzett tevékenységektől (kirándulások, kerékpár túrák, társas táncok, társasjáték, kórusban éneklés, stb.) erősebbé, egészségesebbé válik a test.
Ahogy ezen az úton haladsz, a félelem, a szorongás, a fájdalom, a düh, az irigység már kevésbé fognak akadályozni abban, hogy új dolgokat próbálj ki, hogy kilépj a régi, generációk óta ható működési mintákból és új megoldásokat keress.
A test és az érzelmi intelligencia fejlesztésén keresztül ébredhetsz rá valódi önmagadra, a saját belső teremtő erődre. Amíg csak fejben vagy, addig mások terveinek megvalósításához fogsz asszisztálni, s emiatt frusztráció, bizonytalanság, szorongás, félelmek, pánik és depresszió gyötörhet. Amíg nem ismered fel a saját tested jelzéseit, addig nem tudsz az ott felbukkanó érzelmekkel, azok energiájával mit kezdeni. Nem tudod ezeket saját magad hasznosítani. Függővé válsz a nálad okosabbnak gondolt emberektől. Minden problémádra kívülről várod majd a megoldást.
Sajnos a nálad okosabb, fejben fókuszált emberekre nem jellemző az empátia. Ők többnyire a saját jólétükre koncentrálnak. A legkevésbé sem érdekli őket mi van veled. Gond nélkül használnak, kihasználnak, és ha hagyod, elhasználják a Te erőforrásaidat is. Az ilyen emberek nem képesek és nem is akarnak empatikusan kapcsolódni hozzád. Fel se merül bennük, hogy win-win megoldásokat keressenek. Ha nem tudsz velük lépést tartani, eldobnak, lecserélnek. Aki beáll a sorba gyorsan megtanulja, hogy ha fáj, el kell fojtani gyógyszerekkel, alkohollal, drogokkal, virtuális játékokkal. A lényeg, hogy haladjunk! Mivel időhiány és kapcsolatok nélkül buborékba kerül az ilyen embert, nagyon könnyű őt álhírekkel elkábítani, megfélemlíteni, függőségben tartani.
A kiút egyszerű és nehéz (félig teli, félig üres pohár). Ismerd meg önmagad!
Nagyon szeretek egy-egy ilyen „ébredéshez” asszisztálni. Miért?
Mert minden ember egyedi és megismételhetetlen csoda. Tele hihetetlen képességekkel, tudással. Mind ez arra vár, hogy a hordozója ennek tudatára ébredjen és használni kezdje. Amikor valaki megérti, hogy az életének nem másokról, hanem saját magáról kell szólnia, amikor ráébred, hogy ez nem önzés, hanem a legnagyobb segítség mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül, akkor elkezd felelősséget vállalni azért, hogy a benne rejlő erőt és energiát a lehető legjobban használja. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy „megvalósítja önmagát”, boldog, sikeres és harmonikus életet kezd élni.
Ez küzdelmes út. Kinek rövidebb, kinek hosszabb ideig tart. Vannak zsákutcák, amiket nehéz felismerni és elkerülni, de nagyon megéri elindulni az önfelfedezés izgalmas útján!
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)