Fájdalom „kontra” szeretet

Feltételezzük, hogy minden energia, és rezeg, akkor ez alól a törvényszerűség alól érzéseink és érzelmeink sem kivételek. Amikor érzelmekről beszélünk, akkor olyan energiákról beszélünk melyek önmagukban a 3D-bennem tudnak megnyilvánulni. Szükségük van valamilyen anyaggá sűrűsödött eszközre, melyen keresztül életre kelhetnek, s működhetnek.

Lehet az egy nagyon kedves, boldog gyermek, vagy alacsonyabb rezgésű energiák esetében egy ösztönein uralkodni képtelen dühös ember…

Azt természetesen örömmel fogadjuk mindig, ha magas rezgésű energia szeretne hozzánk kapcsolódni. Mosolyogva gyönyörködünk a naplementében, a virágokban, gyermekeinkben,
mindaddig míg a szépség, a szeretet, a jóság energiája nyilvánul meg rajtuk keresztül, s határozza meg viselkedésüket és kommunikációjukat…

De mi a helyzet az alacsonyabb rezgésű energiákkal az olyan érzésekkel, mint pl. a düh, a szorongás, szomorúság, vagy akár a fájdalom?

A természetből, ahol vihar tombol elmenekülünk, a virágot, ha elhervad kidobjuk, a gyermeket, ha dühöng vagy hisztizik megbüntetjük.

Pedig ezeknek az alacsonyabb rezgésen megnyilvánuló energiáknak ugyanúgy van létjogosultságuk az életünkben, mint az általunk pozitívnak címkézett érzéseknek. Annak ellenére, hogy a születésünktől a halálunkig a dualitás határozza meg érzés és gondolatvilágunkat, ennek az igazsága mégis nehezen elfogadható számunkra.

Ha valakinek a viselkedését, a gondolatait, a kommunikációját a negatív érzelmek jelenléte a testében határozza meg, akkor azt mondjuk rá viselkedés zavaros, antiszociális, beteg, kegyetlen…A viselkedésének, s testi tüneteinek megfelelően büntetjük, vagy gyógyszeresen kezeljük.

Sokan a büntetéstől való félelem miatt már gyermekkorban megtanulják elfojtani negatív érzéseiket. Csakhogy ez azt jelenti, hogy bezárnak mindenfajta érzés és érzelem megélése előtt. Idővel semmilyen, sem pozitív, sem negatív érzés vagy érzelem nem tud hozzájuk másként csak ösztönviláguk irányíthatatlan megnyilvánulásain keresztül kapcsolódni.,

Ha büntetés helyett segítünk egy gyermeknek megtanulni az érzelmekkel mint energiákkal együtt élni, akkor arra tanítjuk, hogy az alacsonyabb rezgésű energiáknak nem engedjük,
hogy átvegyék az irányítást testünkben, hogy meghatározzák gondolatainkat, vagy viselkedésünkben döntéseket hozzanak helyettünk. Jelenlétüket bár elfogadjuk testünkben de megtanulunk tudatosan bánni velük.

A magasabb rezgésű energiákkal pedig befogadóvá tudunk válni, megértve, hogy rezgésben felettünk állnak, így irányítani nem tudjuk őket, csak elfogadni, és testünkben megélni azokat.


Így tudunk elindulni az érzelmek megtapasztalásának, megtanulásának létráján felfelé. Ahogy haladunk a létrán egyre mélyebb érzelmeket leszünk képesek elviselni és megélni testünkben, hiszen egyre tapasztaltabbak, tudatosabbak leszünk, egyre nő érzelmi intelligenciánk

Az érzelmi intelligencia 10 fokos létráján, felfelé haladva a tanulásban, a 6. fok felett az egyre mélyebb érzelmek megélésnek a képessége, egyre nagyobb energiák, a növekvő belső erő jelenlétét jelenti a testben.

A 6. fok felett az akarás tudatossággá alakul. A szeretni akarok, boldog akarok lenni, jó vagyok, nem vagyok rossz, nem akarom, hogy fájjon erőszakos gondolkodása
fokozatosan átalakul az erővel, mint energiával való tudatos közös együttműködéssé.


Bizonyos életszakaszokban van létjogosultsága a fájdalomnak és a szomorúságnak is. Takarítóbrigádként testünkben segítenek feldolgozni, elengedni a múltat. Mint pl. mikor egy számítógép teljesítménye csökken, működése lelassul, akkor sokat segíthet a rendszer külső és belső tisztítása. Lefuttatunk egy frissítést, s az újraindítás előtt törlődnek a felesleges, a gép működését hátráltató dolgok.


A frissítések javítják a rendszer biztonságát, előkészítik az újabb programokkal való kompatibilitást, gyorsítják gépünket. Nos valahogy így működik ez a test nevű energiarendszerrel is, néha szükséges itt is a frissítés, a fájdalmas dolgok feldolgozása, elengedése. A fájdalom megélése, a sírás, a kiabálás segítenek a test kitakarításában.

A fájdalom annak ellenére, hogy általunk negatívnak cimkézett érzelem, mégis hatalmas erővel képes megnyitni a szívünket. A megnyílt szív pedig érez. Nemcsak fájdalmat és szomorúságot, hanem örömet és szeretet is.

Mint minden létrán úgy az érzelmi intelligencia létráján is az első pár fok megtétele a legnehezebb. De megéri nekivágni, különben soha nem juthatunk fel magasabb fokokra, ahol egyre inkább képessé válunk érzéseink és érzelmeink, mint formáktól független saját belső állapotok megélésére.

Ennek hiányában mindig függő kapcsolataink lesznek embertársainkkal, mert másoktól fogjuk elvárni, hogy szeressenek, hogy boldoggá tegyenek bennünket, hogy fájdalmunkat, szomorúságunkat enyhítsék, vagy eltüntessék, azaz önmagunkon kívül keressük érzelmeink megéléséhez a segítséget.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél