Férfi erő kontra női erő

Mostanában sokszor hallunk ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „Sok a szingli nő. A nők nem akarnak szülni. A mai nők elférfiasodtak.” Tényleg? Való igaz, hogy én is gyakran találkozom „elférfiasodott” nőkkel, akik szingliként élik az életüket, de azt is tudom, hogy többségük nagyon szeretne családot alapítani és keményen dolgozik a gyermekvállalás feltételeinek a megteremtésén is. Szerintem nem a nők „férfiasodnak”, hanem a világ „balféltekesedik”. Ebből erednek a gondok. Manapság ugyanis új gondolatok, tudás, logika, racionalitás, akarat kell ahhoz, hogy egy ember sikereket érjen el a világban.

Hogy tudnak a nők bekapcsolódni ebbe a világba? Valahol lakni kell, élni kell valamiből, a számlákat be kell tudni fizetni, stb, stb. Felveszik hát a „ritmust”, mert boldogulni szeretnének az élet nevű játékban, még akkor is, ha éppen nincsen párjuk.

A „ritmus” pedig azt jelenti, hogy érzelmeket félretenni, álarcot felvenni, dolgozni, tanulni, termelni haladni. Generációk óta ezt a mintát látják a nők itt, a világ ezen részén.

Valameddig érzelmek megélése nélkül is lehet élni, de nem túl hosszú ideig, mert az érzelmek elfojtása megbetegíti a testet. A racionálisan működők a tudományok fejlődésétől várják, hogy ez a probléma megoldódjon. Úgy gondolják, hogy ha fejlődik az orvostudomány és a technika, akkor kényelmesebben, egészségesebben, hosszabb ideig élhetnek majd az emberek.

Valójában csak toldozgatják, foldozgatják a megbetegedett testüket azért, hogy a léleknek legyen kedve tovább bennük maradni. Egy leromlott testben a lélek szenved. Hiányzik neki az életenergia szabad áramlása, a lüktetés, a vibrálás, a sejtszintű gyógyuláshoz szükséges természetes alapanyagok, az életkedv, a vitalitás, a kreativitás, az intuíció, a szeretet, a kapcsolódás más lelkekhez, a flow, az erő… A lélek finom rezgésű energia, információhalmaz, ami szeretne egy egészséges testen keresztül megnyilvánulni, szeretne az előbb felsoroltakon felül minél többet érezni, érzékelni és segíteni minket az önmegvalósításunkban.

Mi, emberek az érzelmi intelligencia fejlesztésével válunk képessé arra, hogy idővel kapcsolódni tudjunk a lelkünkhöz és önmagunk gyógyítóivá váljunk. Ez nem női- vagy férfiút. Mind a két nem képviselőinek alapvető feladata felismerni, hogy a jó minőségű élethez szükség van az érzelmek megélésére, feldolgozására. Ha pedig az érzéseinkkel vagy érzelmeinkkel szeretnénk dolgozni, akkor első lépésként meg kell tanulnunk a figyelmünk fókuszát a fejünkről, a gondolatainkról a saját testünkre helyezni át. Ez az első lépés egyben a legnehezebb is. Miért? Mert teljesen eltérő működésforma ahhoz képest, amihez eddig hozzászoktunk, és az új, az ismeretlen majdnem mindig egyben nehéz is.

Én úgy tapasztalom, hogy a fejlett értelmi intelligenciával rendelkezők azt gondolják, hogy az érzelmek nem olyan fontosak. Az érzelmek így vagy úgy, de kontroll alatt tarthatóak. Az „így vagy úgy” a gyakorlatban jelenthet gyógyszereket, alkoholt, drogokat, akaraterőt, figyelemelterelést munka vagy sportmánián sőt akár spiritualitáson keresztül. Vannak, akik teljesítménytúra vagy a maraton lefutása helyett a meditációba menekülnek a fájdalmas, kellemetlen érzelmek elől. Azt gondolják, hogy ha otthonosan mozognak a spiritualitás világában, ott csak magasrezgésű, szépséges energiákkal fognak találkozni. Tévednek. Aki manapság fel akarja venni a „ritmust”, annak ha törik ha szakad így kell működnie, még ha nő is az illető.

Pedig az értelmi és érzelmi intelligencia egyformán fontos. Az egyik az agy, a másik a szív. Az egyik az értés, a másik az érzés. Az egyik az anyagban történő megvalósítás, a másik új utak intuíció általi felismerése. Mindkettőben ugyanaz az erő, energia van jelen, csak más-más minőségben nyilvánul meg.

Az fejből induló értelmi intelligencia az erő férfias megnyilvánulása. Az a fajta, ami „felgyűri az ingujjat”, beleáll a problémákba, megoldásokat keres, megvalósít, tudással, tapasztalattal viszi véghez dolgokat. A szíven keresztül áramló erő megnyilvánulása pedig nőies. Képes empatikusan kapcsolódni, érzelmeket, mint energiát érzékelni, tud kapcsolódni a lélekhez, képes betegségeket, testet gyógyítani. Amikor jelen van, intuitív módon új tudások, felismerések jelenhetnek meg általa.

Ezen két működésforma tudásai és képességei tökéletesen kiegészítik egymást. Ahhoz ugyanis, hogy az új dolgok megszülethessenek és megvalósulhassanak fontos a tapasztalat, az értés, a tudás, az anyag alapos ismerete, de legtöbbször az ürességben, a csendben, intuitív módon jelenik meg az új, és érzékenyen, sok törődéssel lehet azt elterjeszteni.

Tapasztalataim szerint az érzelmekkel való belső munkában a nők előrébb járnak, hacsak rá nem kényszerülnek a létfenntartás miatt a fókuszukat egy időre a fejükbe helyezni át. A nők ugyanis nyitottabbak a lélekkel való közös munkára. A férfiak fókusza inkább a megvalósításon, a dolgok anyagba öntésén van, ami szintén elengedhetetlen a létezéshez.

Ahol megszületik a felismerés, hogy mind az érzelmekre mind az értelemre szükség van, ott az emberi kapcsolatokban megszűnnek a játszámázások, értelmét vesztik az évtizedekig tartó, hiábavaló küzdelmek, egymás hibáztatása. Ilyenkor teret kap az egymás megértésére és saját magunk önkéntes megváltoztatására törekvés, hisz együtt szeretnénk fejlődni úgy, hogy mindkét fél nyertes legyen.

Ne feledjük, ugyanaz az erő nyilvánul meg a nőben és a férfiban is, csak más-más minőségben és formában.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél