Sokszor halljuk spirituális tanítóktól, hogy mi emberek magunk vagyunk a szeretet, az öröm, a boldogság. Nincs szegénység, minden van, csak meg kell tanulnunk együtt áramolni az Univerzummal. Fel kell ébrednünk és tudatossá kell válnunk arra, hogy mindent mi magunk teremtünk.
Én ezt nem vitatom. Hiszem és tudom, hogy az én éltemben is voltak, vannak és lesznek olyan dolgok, melyekre elég volt csak jó érzésekkel a szívemben gondolnom, s szinte maguktól megvalósultak.
Tudok azonban olyan példát is mondani, amikor sok időt és energiát fektettem valamibe, ám az mégsem valósult meg, vagy ha létre is jött amire vágytam, nem éreztem benne jól magam, vagy nem voltam képes működtetni, élni azt, amit megteremtettem.
Nem vitatom, hogy az ember tud flowban lenni és képes az Univerzummal együtt áramolva csodálatos dolgokat teremteni. Amit nem értek az, hogy ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem képes rá az emberek nagyon magas százaléka, miért nem így élik az életüket? Miért vannak hiányaink, szorongásaink és kudarcaink?
Miért nem vagyunk képesek arra, hogy csak a szépre és örömre fókuszáljunk és innen teremtsük meg a vágyainkat.?
Azt hiszem, mint ahogy a gyakorlat is mutatja, azért olyan nehéz ez sokunknak, mert anyagban létező emberek vagyunk és a 3D kijelölte törvényszerűségek között élünk. Emberek vagyunk, akiknek tér, idő, anyag, érzelmek és gondolatok fogságában kell megvalósítanunk a vágyainkat.
A flowban mindezek a szabályok nincsenek jelen. Ráadásul többségünk nem képes arra, hogy élete minden pillanatát a flowban élje. Nem tartunk még ott. Legtöbben még nehezített akadálypályán, a mátrixban mozgunk életünk során.
Megismerni és megtanulni a 3D rendszerét, a gondolataink és érzelmeink működéseinek szabályait szerintem hosszú folyamat, lehetetlen egy élet alatt teljesen elsajátítani.
Nem vitatom, hogy aki a tapasztalásai és tanulásai eredményeként ebben a fejlődésben előrébb tart, az gyakorlottabban és sikeresebben tud teremteni. Ilyen emberektől én is szívesen tanulok, mert ők előrébb járnak azokban a dolgokban, melyekben nekem még kevés tapasztalásom és tudásom van, hitelesek a számomra.
Mitől lesz egy tanító hiteles, akire érdemes odafigyelni és a tanácsait meghallgatni? Attól, hogy nem csak elméletekről, és tanult dolgokról beszél, hanem beszámol saját maga által megélt gyakorlati tapasztalatairól is és azokon keresztül tanít másokat.
Miért fontos ez számomra? Mert az ilyen embertől én is gyakorlati tudást kaphatok. Neki a megélt tapasztalások és tanulási folyamatok által letisztult jó érzései és érzelmei vannak. Félelem és szorongás mentesen, sőt örömmel és lelkesedéssel, minden porcikájából hitelesen sugározva, hatalmas életkedvvel tud tanítani.
Nem csak mondja, hanem mutatja is, hogy mennyire szereti azt, amit tanít, és a gyakorlatban is sikeresen működteti ezeket. Empatikus veled, mert pontosan tudja, hogy érzed magad ott, ahol a fejlődési folyamatban éppen tartasz. Tudja, mert ő is tartott már ott és emlékszik rá hogyan érezte magát akkor ott abban a helyzetben. Empatikusan kapcsolódik és segít az érzéseiddel és érzelmeiddel megküzdeni. Nem mondja, hogy „ne félj”, meg hogy „engedd el”, hanem gyakorlati tanácsokat ad. Elmondja, hogy akkor, amikor ő ott tartott, ahol most Te vagy, Ő mit csinált, hogyan küzdött meg a félelmeivel és a szorongásaival.
Nem biztos, hogy követni fogom az ő mintáját, de az biztos, hogy az általa megosztott tapasztalatok, érzések révén bele fogok tudni érezni abba, hogy milyen az, amikor valakinek sikerül a vágyait megvalósítania. Ez hatalmas segítség lehet. Kapok egy beavatást abba az érzésbe, hogy jól is sikerülhet a teremtés.
Ilyenkor a tanítvány a mestertől nem csak elméleti kioktatást kap, hogy „ne add fel gyermekem”, hanem a tanítvány érzelmi mintákhoz is kapcsolódhat, melyek megmutatják, hogy milyen érzés lesz majd, ha Ő is eljut oda, ahol a mester tart.
Hatalmas motiváció lehet egy ilyen kapcsolódás, mert érzéseink és érzelmeink határozzák meg gondolatainkat, ezek válnak teremtéseink alapjává. Egy ilyen beavatás képessé tehet bennünket arra, hogy nehézségeink ellenére se adjuk fel a reményt, hogy vágyaink megteremthetőek, és kitartsunk egészen addig, míg mi is végig járjuk az utat, aminek a végén hasonlóan jó érzésekkel a szívünkben emlékezhetünk vissza az egész folyamatra.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)