Azok az emberek, akikre azt mondjuk „két lábbal állnak a földön” sokat „vannak fejben”. Gyakorlatiasak és racionálisan gondolkoznak az élet dolgairól. Ha kérdezel tőlük valamit, logikusan felépített, apró részletekig kiterjedő válaszokat fogsz kapni tőlük. Jó megfigyelők. A munkájukban alaposak és gyakran sikeresek is.
Azok az emberek, akikre azt mondjuk „spirituálisak” sokat „vannak szívben”. Intuitívak, gondolkozásukat és döntéseiket főként az érzelmeik irányítják. Ha kérdezel tőlük valamit, ilyen és ehhez hasonló válaszokat fogsz kapni: – ezt látom, – így érzem, – ezt mondják a segítőim. Nem túl jó megfigyelők, és nehezebben boldogulnak a hétköznapi életben.
A „gyakorlatiasak” ritkábban hagyatkoznak a megérzéseikre mivel kevesebbet „vannak szívben”. Az érzelmeiket nehezebben fogadják el és élik meg a testükben. Ha megbetegszenek, hamarabb vesznek be gyógyszert vagy fordulnak orvoshoz segítségért.
A „spirituálisak” ritkán hagyatkoznak a józan észre és a logikára. Nyitottabbak az érzéseikre és megérzéseikre. Kevésbé félnek a betegségektől vagy a haláltól. -Nekem félelmetesebb élni, mint meghalni, mondják közülük sokan. Ellenben gyakran küzdenek szorongásokkal, ha a hétköznapi életben való boldogulásról van szó.
A ”gyakorlatias„ és a „spirituális” két teljesen másképp működő embertípus. Agy vagy szív dominál. Az egyik típus otthonosan mozog az életben ám fél a haláltól, ami ismeretlen a számára. A másik viszont otthonosan mozog a tér és idő korlátain túl, ám fél a hétköznapi élettől, amit nem ismer.
A létezésről alkotott különböző nézeteik miatt a két csoport nem fogadja el egymást, nem tisztelik egymás működését. Kár. Pedig ragyogóan kiegészítik egymást az élet színpadán.
A testében minden embernek van agya is és szíve is. Nyilvánvaló az is, hogy minden ember életében vannak helyzetek, mikor célravezetőbb ezt vagy azt használni. Van, amikor hasznos kilazulni a gondolatok világából és intuitív módon keresni megoldásokat. Ilyen pl. a testünkben felbukkanó érzések és érzelmek világa. Az érzelmekre nem lehet ugyanis fejben, gondolatokkal vagy szavakkal csak átmenetileg hatni. Érzés és érzelemvilágunk tudattalan működését megérteni és újra programozni csak úgy lehet, ha a szívből kiindulva tudatosítjuk ezeket.
Ha viszont a feladat, matematika dolgozatírás, könyvelés, házépítés, akkor ajánlatosabb a „gyakorlatias” működésre váltani. Ha gyerekeket vagy állatokat szeretnénk megérteni, ezt könnyebb elérni, ha szívben és tudatosan kapcsolódunk hozzájuk, de ha nevelni szeretnénk őket, akkor célravezetőbb a következetesség és a racionalitás.
Úgy gondolom, a „gyakorlatias” ember sokat tanulhat a „spirituális” embertől az öt érzékszerven túli érzékelésről, a tér és időn túli világ intuitív működéséről. Az új tudásért cserébe pedig megtaníthatja a „spirituális” embertársainak hogyan tudják ők is megtartani a fókuszukat a fejükben. Kétségkívül vannak ugyanis, olyan pillanatok az életben, amikor célravezetőbb az érzelmeinket kizárva, a problémára fókuszálva keresni logikus megoldásokat.
Mi lesz egy ilyen barter gyakorlati haszna? A „gyakorlatias” ember megtanulja önállóan fejleszteni az érzelmi intelligenciáját, amitől javul az érzékelése és megismerhetővé válik a számára a téren és időn túli valóság is. Nem fog többé szenvedni az elfojtott érzéseitől és érzelmeitől, ritkábban fog megbetegedni, és kevésbé fog félni a haláltól. A „spirituális” ember pedig megtanulja önállóan fejleszteni az értelmi intelligenciáját, ami megkönnyíti számára a hétköznapi életben való gyakorlatiasabb létezést. Kevésbé fog félni az élet mindennapi problémáitól, önállóbbá, magabiztosabbá válik, és egyre többször lesz képes egyedül és sikeresen megoldani ezeket a problémákat.
Mindezeket megértve, mind a két típusú ember a „vagy-vagy” működésforma helyett nyitottá válhat egymás tudására és választhatja az „is-is” működésformát. Ez lehetővé teszi, hogy mindig a szükségleteknek megfelelően ide-oda kapcsolgathassunk és ez hosszútávon kiegyensúlyozottabb és egészségesebb emberi működést tesz lehetővé mindkét csoport számára.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)