„Bárki becsaphat a szavaival, modorával, tudásával, gyönyörűen álcázott szándékaival, mimikájával, pantomimmal, viselkedésével, stb. és stb.
De senki sem tud becsapni energiával.
Amikor megtanulod érezni az előtted lévő személyt és olvasni az energiát, többé már semmi sem tud becsapni.
Az energia sosem hazudik azon egyszerű okból, amiért nem tud.”
~ Nikola Tesla
Kezdő „szőnyegesek” időnként megfordulnak az üzletünkben és szóba elegyednek velem. Egy idő után megkérdezik, hogy honnan ismerem fel a „jó szőnyeget”. Ez alatt azt értik, hogy vajon elárulnám-e nekik a titkot, hogy honnan ismerem fel, melyik az a régi szőnyeg, amit érdemes megvásárolni, mert nagy valószínűséggel haszonnal lehet majd tovább értékesíteni. Arra számítanak, hogy két tömör mondatban feltárom előttük a titkot.
Nem nagyon szokott tetszeni nekik, amit tőlem hallanak. Elmondom ugyanis, hogy ha jó „szőnyeges” akar lenni, meg kell tanulnia „érezni” a régi, kézzel csomózott szőnyegeket. Minden szőnyeg más. Nincs két egyforma darab az egész világon. Hogyan lehetne hát könyvből megtanulni, hogy milyen a jó kézzel csomózott antik szőnyeg? Sok minden megtanulható persze a gyapjú minőségéről, a különböző festési technikákról, az eltérő kultúrákról, ahol az emberek naponta élik meg a saját hitvilágukat, és az ettől áthatott saját szimbólumaikat szövik bele a szőnyegeikbe. Generációkon keresztül alakul ki az a mintavilág, amit aztán megörökítenek. Tanulhatok én akár 20-30 évig egyfolytában, vagy elolvashatok egy életen keresztül mindent a perzsa szőnyegekről, önmagában ezektől még nem leszek „jó szőnyeges”. Gyakran mellé fogok nyúlni a vásárlásoknál, mert a sok megtanult tényen és megszerzett tapasztalaton túl szükségem lesz még a megérzéseimre is.
Ha nincs veled született érzéked a szőnyegezéshez, akkor megpróbálhatod kifejleszteni magadban ezt a képességet. Ehhez vagy olyan embereket kell közelről sokáig megfigyelni, akik már rendelkeznek ezzel a képességgel, vagy neked kell magadból előbányászni a hozzá szükséges összetevőket. Nyilván kell, hogy érdekeljenek a szőnyegek például. Ha csak sok pénzt akarsz keresni, az nem lesz elég. Könyvből nem tanulható meg az őszinte érdeklődésből, vonzódásból eredő intuíció és érzékelés. Ez a képesség nem tanulható meg gyorsan. Kitartó gyakorlással fejleszthető ki szerencsés esetben.
Régen a kézzel csomózott szőnyegekbe a készítőik beleszőtték az egész életüket, fájdalmaikat, örömeiket, nehézségeiket. Az a kézzel szövött perzsa szőnyeg jó, amelyen keresztül megérzed a szövő harmonikusan áramló energiáit. Szinte a helyébe tudod képzelni magad, ahogy ül és dolgozik, miközben a színek és formák segítségével feldolgozza, újra éli az élete eseményeit.
Így van ez azok esetében is, akik más emberek problémáival akarnak foglalkozni. Egyetemen vagy autodidakta módon könyvekből megtanulható Freud vagy Jung minden írásba foglalt megfigyelése és tapasztalata az emberi lélek működéséről. Ám azokat a tapasztalatokat más emberekkel való foglalkozás közben szerezték. Ha a segítő szakmát választónak nincs érzéke a terápiához, coachinghoz, tanácsadáshoz, akkor kifárasztja az emberekkel történő foglalkozás. Az energiája elfolyik, kimerül, megkeseredik. A közös munka örömtelen lesz és vontatottá, nehézkessé válik, mert csak „fejből”, a megtanultak alapján, a bemagolt jelekre figyelve próbálja kísérni a kliensét azon az izgalmas úton, ami során az önmagában rejlő igazságot felismeri.
Minden tevékenység esetében sokat segít, ha a megszerezhető és integrálható tudáson kívül felhasználjuk a csendet, a fókuszált figyelmet, a meditatív állapotot is, amikor kibomlik a ráérzés, majd az érzékelés képessége. Ilyenkor a tevékenység, a közös munkavégzés sokkal hatékonyabbá válik.
Mikor hozzám fordul valaki, akkor én nem az elmondott részletekre figyelek, hanem megállítom a saját gondolataimat és ítélkezés nélkül fordulok a velem szemben ülő ember felé, hogy meglássam, megérezzem az őt foglalkoztató probléma gyökerét. Igyekszem hozzásegíteni, hogy kihámozzuk a probléma igazságát és hagyjuk azt megnyilvánulni. Amikor pedig láthatóvá válik a probléma vagy annak egy része, akkor már el lehet kezdeni vele ismerkedni, elfogadni, kezelésbe venni.
Ahogy a szőnyegszövő beleszövi élete megélt eseményeit, érzéseit a szőnyegbe, úgy szövi bele a velem szemben ülő ember is az élete igazságait abba, amit mond és ahogy mondja azt. A testtartása, a gesztusai, a mimikája mind segíti a közös munkát. Az egész lényéből árad az információ, ami ebben a semleges, ítélkezés nélküli térben tisztán meg tud nyilvánulni. Én ilyenkor nem csak a velem szemben ülő személyiségével beszélgetek, hanem egész lényéhez, lelkéhez és szelleméhez is kapcsolódok.
Gyakran meglepődőm azon, hogy az emberek mennyire kevés önismerettel rendelkeznek. Emiatt aztán kihasználatlanul hagyják az erőforrásaikat és nem javítják ki, gyógyítják meg a hiányosságaikat. Olyan ez, mint teli hűtőszekrény mellett éhen halni. Vegyétek észre, hogy a hűtőtök tele van remek alapanyagokkal és tápláló, ízletes fogások tömkelege készíthető el ezekből. „De én nem tudok főzni!’ – hangzik el gyakran. A válasz egyszerű. Főzni mindenki meg tud tanulni, kiváltképp, ha egy teli hűtőből válogathatjuk ki a legjobb alapanyagokat hozzá.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)