Jó vagy rossz az ego?

A Földön élő emberek többsége az öt érzékszervén keresztül érzékeli a körülöttünk levő világot (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás). A tér és idő világában egymáshoz és a környezetünkhöz többségében ezen az öt érzékszerven keresztül kapcsolódunk.

Az átlagember, akire célszerű, mint működő energiarendszerre tekinteni, a test-lélek-szellem-ego négyeséből csak az Egoval áll kapcsolatban, és legtöbbször avval teljes mértékben azonosulva éli a 3D-ben, a földi hétköznapjait, miközben fogalma sincs annak működéséről, a stratégiákról, amiket követ.

A meditáció, a transz, a flow mind olyan módosult tudatállapotok, amikor az agyhullámok működése lelassul és lehetővé válik az öt érzékszerven túli, más dimenziókban történő tapasztalatszerzés is.

Más dimenziókban, testen és egon túl, a lélekkel és a szellemmel tudunk azonosulni és kapcsolódni, az ott létezőkhöz és az ottani környezethez. Ha a lelkünkkel azonosulunk, akkor az információcsere az érzések és érzelmek segítségével történik. Amennyiben a szellemünkkel azonosulunk, akkor pedig az információ tudatból tudatba áramlik.

A testen és egon túli állapotok beálltakor lehet a Teljesség Intelligenciájához kapcsolódni és onnan szerezni be a kívánt információt. Ez a lehetőség minden ember számára rendelkezésre áll, elérhető és működtethető itt a Földön, a 3D keretein belül is.

A lélekkel kapcsolódva hozzáférünk a Teljesség Intelligenciájának érzelmi részéhez, a szellemmel kapcsolódva pedig az értelmi részéhez. A kapcsolat során megszerzett információt viszont csak a testünkön keresztül tudjuk felhasználni, mert itt a Földön a testünk érez, gondolkodik, tapasztal. De mi a helyzet az egoval? Szükségünk van rá, vagy jobb lenne az életünk, ha eltűnne belőle, ahogy azt sok helyen tanácsolják?

Én azt mondom, az egot nem elengedni kell, hanem a lélek és a szellem szövetségesévé tenni.

Ha ugyanis elengedjük az egot, hogyan akarunk itt a földön az embertársainkhoz kapcsolódni? Kétségtelen, hogy lehet egymáshoz a szívközponton keresztül is kapcsolódni. Ez a képesség az érzelmi intelligencia fejlődésével bomlik majd ki és válik idővel hétköznapi dologgá a Földön élő emberek számára. A 21. században azonban az emberek többsége még nem tart itt a fejlődésben.

Véleményem szerint az egészséges, megszelídített ego ebben a fejlődési folyamatban az ember segítségére lehet. Az embereknek ugyanis először az ego szintjén kell megtanulniuk szeretettel kapcsolódni egymáshoz és a környezetükhöz. Hiszem, hogy minél egészségesebb egy ember egoja, személyisége, annál kevésbé viselkedik bántóan önmagával és a környezetével.

A lélek és a szellem a testen keresztül érez, kapcsolódik a környezetéhez és valósítja meg vágyait és önmagát. Az egészséges, tudatosan irányított ego pedig összekapcsol minket a többi Földön élő emberrel. Természetesen egy sérült ego, sok nehézséget okozhat az ember harmonikus működésében és társas kapcsolataiban. Ezért fontos az önismereten alapuló személyiségfejlesztés, melynek eredményeként az ego már nem akarja átvenni a hatalmat az ember felett, hanem elfogadja, hogy a testtel, a lélekkel és a szellemmel egységben, közösen tapasztalnak, éreznek, tanulnak és valósítanak meg új dolgokat emberként, itt a Földön.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél