Akarat kontra Erő

Akarat kontra Erő

Akarat kontra erő

A viták és a védekezés módjai különbözőek lehetnek. Mindenki másképp reagál, amikor a saját igazát védi egy vitás helyzetben.

Az akarat akkor lép működésbe, amikor valaki a neki feltett kérdésben védi a határait, nem akar őszinte lenni, vagy nem meri megosztani a véleményét, és határt húz a beszélgetés igazságát illetően.

Az ilyen személyek gyakran hárítják a feltett kérdést és válaszként a másik fél minősítésébe kezdenek, például: „Már megint féltékeny vagy, gyerekesen viselkedsz.”

Emellett támadást is alkalmazhatnak fenyegető hangnemben: „Már megint ezt a témát hozod elő! Veszekedni akarsz?”

Van, aki megszégyenítéssel próbálja a másikat manipulálni: „Olyan vagy, mint az anyád, ő is tönkretette szegény apádat a féltékenykedéssel.”

Az erő akkor jelenik meg, amikor valaki nem fél őszintén mindenre rákérdezni, mert készen áll a válaszokat bármilyenek legyenek is, a lehető legelfogulatlanabbul meghallgatni és elviselni. Őszinte, mély párbeszédet szeretne folytatni, azért, hogy mindkét fél számára tisztázódjon a helyzet. Ha azonban a másik fél nem hajlandó részt venni ebben, hanem inkább védekezik, támad, vagy minősít , az, aki már az erő birtokában van hamar felméri a helyzetet és nem csatlakozik a játszmához, véget vet a felesleges szócséplésnek. Az erővel rendelkező személy tudja, hogy ez nem az ő problémája, és elfogadja, hogy a másik nem kíván őszinte lenni a témában.

Az erőt birtoklónak is van azonban dolga, mert bár elfogadja a helyzetet, de óhatatlanul kellemetlen érzések keletkezhetnek benne. A csalódottság, a düh, a tehetetlenség érzése lesz az őszinte kitárulkozás eredménye. Az ember ilyenkor sebezhetővé válik.

Az erős ember mindezek ellenére is mer kérdezni. Tudja és vállalja annak kockázatát, hogy nem mindenki partner egy mély, őszinte beszélgetéshez, de próbálkozik a lehető legközelebb jutni a közös igazság megtalálásához.

Az akarat az ego eszköze, amely segít az önérvényesítésben, míg az erő az igazság és a szeretet eszköze, amely a tisztelet és a bizalom elmélyülését segíti.

Kép forrása : pinterst 

Gyakorlatiasság kontra spiritualitás

Gyakorlatiasság kontra spiritualitás

Azok az emberek, akikről azt mondjuk, hogy „két lábbal állnak a földön”, jellemzően inkább racionálisan gondolkodnak és gyakorlatiasak. Az élet dolgait logikusan közelítik meg, és válaszaik mindig részletesek, jól átgondoltak. Jó megfigyelők, alaposak, és sokszor sikeresek a munkájukban.

A „spirituális” emberek ezzel szemben inkább az érzelmeikre és a megérzéseikre hallgatnak. A döntéseikben és gondolkodásukban az intuíció és a szívük vezérli őket. Ha tőlük kérdezel valamit, gyakran válaszolnak úgy, hogy „így érzem” vagy „azt mondják a segítőim”. Nem annyira figyelnek a részletekre, és sokszor nehezebben boldogulnak a hétköznapi életben.

A „gyakorlatias” emberek ritkábban hagyatkoznak az érzelmeikre, inkább a logikát követik. Ha betegek, gyorsan orvoshoz mennek vagy gyógyszert vesznek be. A „spirituális” emberek kevésbé félnek a betegségektől, ha megbetegszenek inkább alternatív gyógymódokat részesítenek előnyben. Néha úgy érzik, hogy a halál kevésbé ijesztő számukra, mint a mindennapi élet kihívásai.

A „gyakorlatias” és a „spirituális” emberek különböző módon működnek. Az egyik inkább az eszére hallgat, míg a másik a szívére. A gyakorlatias típus jól boldogul a mindennapi életben, , míg a spirituális ember az öt érzékszerven túl tapasztalható valóságban érzi magát otthonosabban és nehezebben boldogul a hétköznapi élet problémáival.

A két típus ritkán érti meg egymást, mert másképp látják a világot, pedig tudásaik és tapasztalataik a valóságról jól kiegészítik egymást.

Mi lenne a gyakorlati előnye, ha nyitottá válnának egymás tudására? Együtt többre képesek, mint külön-külön.

A „gyakorlatias” ember megtanulja önállóan fejleszteni az érzelmi intelligenciáját, ami segít jobban elfogadni, megélni és megérteni az érzéseit és érzelmeit. Fejlődik az intuíciója. Nem fog többé szenvedni az elfojtott érzéseitől és érzelmeitől, ritkábban fog megbetegedni, és kevésbé fog félni a haláltól. A „spirituális” ember pedig megtanulja önállóan fejleszteni az értelmi intelligenciáját. Kevésbé fog félni az élet mindennapi problémáitól, önállóbbá, gyakorlatiasabbá magabiztosabbá válik, és egyre többször lesz képes egyedül és sikeresen boldogulni a hétköznapi élet kihívásaival.

Hogyan találj egyensúlyt a fény és a sötétség között: A negatív érzések feldolgozása

Hogyan találj egyensúlyt a fény és a sötétség között: A negatív érzések feldolgozása

A világ, amiben élünk, egy mélyen dualista rendszer. A dualitás nem csupán filozófiai fogalom, hanem a természet és az emberi létezés alapvető jellemzője Két ellentétes pólus, a fény és a sötétség, a jó és a rossz, folyamatosan jelen vannak életünkben. Az, hogy mi magunk miként reagálunk ezekre az erőkre, meghatározza a mindennapjainkat és az érzéseinket. Bár sokan szeretnénk elérni a tökéletes harmóniát és boldogságot, fontos belátni, hogy a dualitás törvényei alapján sosem tudjuk teljesen eltüntetni a negatív érzéseinket vagy a sötétséget. Amit tehetünk, hogy megtanuljuk kezelni ezeket, és olyan belső egyensúlyt alakítunk ki, amely segít minket a zűrzavaros időkben is megőrizni a nyugalmunkat.

Miért nem törölhetjük el a sötétséget?

Az emberi lét dualitása olyan mélyen gyökerezik, hogy ha megpróbálnánk eltüntetni a sötétséget, lényegében a rendszert kellene lerombolnunk az alapokig. A fény és a sötétség, a jó és a rossz elválaszthatatlanok egymástól, a rendszer részei. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ha képesek lennénk eltüntetni a rosszat, valójában megszűnne az is, hogy értékeljük a jót. Az egyensúly, amelyre mindannyian vágyunk, csak úgy érhető el, ha képesek vagyunk megélni a világ mindkét oldalát, és tudatosan dolgozunk azon, hogy harmóniát teremtsünk bennük.

A csalódottság, szégyen és fájdalom feldolgozása: hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt?

Az élet egyik legnehezebb, de ugyanakkor az egyik legfontosabb kihívása a fájdalom és a negatív érzések feldolgozása. Csalódottság, szégyen, fájdalom – mindannyiunk életében előfordulnak ezek az érzelmek, és bár mindegyik más formában és intenzitással jelenik meg, mindegyik mély hatással van ránk. Az, hogy hogyan reagálunk ezekre az érzésekre, meghatározza a lelki egészségünket és a fejlődésünket. Mi történik velünk, amikor csalódottak vagyunk, vagy szégyent, vagy fájdalmat élünk meg? Hogyan találhatunk egyensúlyt, hogy végül a legjobbat hozzuk ki a nehéz helyzetekből?

Bár ezek az érzések elkerülhetetlenek, a kérdés nem az, hogy hogyan szabadulhatunk meg tőlük, hanem hogyan dolgozhatunk velük. A feldolgozásuk kulcsa az, hogy megtanuljuk őket elfogadni, kezelni, és végül integrálni az életünkbe.

Az egyensúly útján

A csalódottság, szégyen és fájdalom nem tűnnek el egy csapásra, de megtanulhatjuk kezelni őket. Az egyensúly nem azt jelenti, hogy mindig boldogok vagyunk, hanem hogy képesek vagyunk megtalálni a harmóniát az érzéseink között. A feldolgozás folyamata időt és türelmet igényel, de a végén lehetőséget ad arra, hogy erősebben, bölcsebben és szeretetteljesebben éljük meg a jövőt.

A kép forrása: pinterest

Fekete bárányok

Fekete bárányok

A hópehely és árnyéka találkozik végül a földön.
Fodor Ákos

Az elmúlt években sok „fekete báránnyal” dolgoztam, akik a kedvenc munkáim közé tartoznak. Különleges erőterük van. Tiszta és fókuszált.

Ők azok, akik mélyen elmerülnek önmagukban, megélik a semmit, majd megtalálják saját, önálló sorsukat, és tanítanak másokat.

Az ilyen emberek hiteles tudással rendelkeznek, de csak abban a témában, amelynek legmélyére leereszkedtek. Az ő tapasztalataik valóban segítenek másokat, mert pontosan tudják, mit éreznek mások és mivel küszködnek elakadásaikban a különböző szakaszokban

Abban az egy dologban melyben megjárták a tapasztalás teljes „létráját”, a legalsó fokától a legtetejéig, így te bárhol is tartasz, empatikusan és hitelesen tudnak hozzád kapcsolódni. El tudják mondani mit éreztek, tapasztaltak a létra alján, közepén, s a legtetején. Bárhol is tartasz, tudják mit érzel, mert ők is érezték már ugyanazt, értik a nehézségeidet, mert ők is szembenéztek velük… Nem csak szavakkal tudják elmondani hogyan küzdöttek meg félelmeikkel, szorongásaikkal, megoldandó feladataikkal, hanem egész lényükkel energetikájukkal sugározzák feléd segítő szándékkal saját tapasztalásaikat.

Vannak, akik elakadtak a „lentben”, de amikor sikerül új irányt találniuk, hihetetlen fejlődés következik. A „gödör” alján semmi nincs, csak saját magunk, s akkor el lehet dönteni, hogy maradunk a semmiben vagy elkezdünk élni. Amikor megértik, hogy az élet célja, hogy tapasztaljunk, érezzünk, és felfedezzük saját erőnket, akkor maguktól elindulnak az élet nevű játék felé.

Ilyenkor a fókusz önmagukon, saját életükön van. Nagyon szeretem kísérni, ahogy a saját élet nevű „rendszer” megszeretésre kerül s működésbe lendül.

Amikor valaki igazán szereti az életét, valószínű, hogy valamikor élete folyamán átélt egy mélyebb szenvedést, ahol úgy érezte, hogy a semmin kívül semmi és senki nincs, s önmagán kívül senkire és semmire nem számíthat.

De mi történik ilyenkor? Hogyan tovább? A semmi, nem ad semmit. Az élet viszont tele van energiával, pozitív és negatív élménnyel, fejlődéssel, teremtéssel. Az élet igazi lüktetése ott kezdődik, amikor negatív tapasztalataink ellenére nem merevedünk meg, hanem merünk élni és további tapasztalatokat gyűjteni.

A változás nem lineáris, de a fejlődésben minden lépcsőfok fontos

A saját fejlődésem az utóbbi években a „hatékony változás és változtatás” létrája, de nem mondhatom, hogy egyenes vonalon haladtam felfele. Inkább úgy érzem, hogy néha ugrálok, hol feljebb, hol lejjebb. Előfordul, hogy vissza kell térnem az alsóbb szintekre, hogy pótoljam azokat a dolgokat, amiket még nem sajátítottam el, és így a tudásom a gyakorlati tapasztalatok révén egyre megbízhatóbbá válik.

Ma már értem, élem, hogy a legalsó fokok bejárása ugyanolyan fontos a tapasztalat szerzésben itt a Földön, mint a létra legteteje. Így érhet össze majd egyszer a Föld az Éggel. melynek nagyon szép szimbóluma a földre hulló hópehely.

Az új évben azt kívánom magamnak, hogy legyen elég erőm, bátorságom és kitartásom ahhoz, hogy a mindennapjaimat magasabb szintű tudatossággal éljem meg, és hogy az így szerzett tapasztalataimat hitelesen megoszthassam másokkal.

A szorongásról

A szorongásról

A szorongás elfogadása: Hogyan nyerhetjük vissza a kontrollt?

A szorongás fura dolog. Mindannyian ismerjük, de gyakran csak akkor vesszük észre, amikor már teljesen eluralkodott rajtunk. Először észrevétlenül jelentkezik, de amikor már intenzív testi tüneteket okoz – mellkasi szorítást, gyomorfájdalmat, vagy akár erőteljes feszítő érzést – akkor jövünk rá, hogy valami nincs rendben.

A szorongás nem valami, amit csupán gondolatokkal vagy szavakkal irányíthatunk. Valójában egy erőteljes energia, amit a testünkben érzékelünk. És bár sokáig a gondolkozás volt az eszközöm, amivel megpróbáltam kezelni, rá kellett jönnöm, hogy önmagában ez nem elegendő.

A szorongás gyökere

A megértés fontos, és sokat segíthet. Ha megértjük, hogy a szorongás gyökerei a múltban, akár gyerekkori traumákban keresendők, az tisztább képet adhat a problémáról. De hiába tudom, hogy mi váltja ki, hiába keresek rá megoldást fejben, ha a szorongás egyszer elér minket, a testünk gyorsan átveszi az irányítást. És akkor ott vagyunk, egy kontrollálhatatlan spirálban, ahol a gondolatok és érzések is uralnak minket.

A test megnyugtatása és a tünetek enyhítése

Ilyenkor az egyik leghatékonyabb eszköz a pihenés és relaxáció. Az agyhullámok lecsendesítése segíthet csökkenteni a szorongás testi tüneteit. De fontos tudni, hogy ez csak ideiglenes megoldás. Amikor legközelebb ismét szorongás lép fel, ugyanazok a tünetek visszatérnek.

A szorongás, mint energia, rengeteg fáradságot és erőfeszítést igényel, és nagyon nehéz úgy kezelni, hogy közben az agyunk is pörög. Az az érzés, hogy mindent azonnal meg kell oldani, képes még inkább felkorbácsolni az érzelmeinket.

A tudatos elfogadás és irányítás

A jó hír az, hogy a szorongás felett tudatosan is hatalmat nyerhetünk. Amikor már felismerem a testi tüneteket – a mellkasomban szorítást, a gyomorfájást –, akkor megpróbálom a fejemben pörgő gondolatokat tudatosan leállítani. Elfogadom a szorongás energiáját anélkül, hogy harcolnék vele. Ezzel megnyitom az utat a semleges, tudatos jelenlét felé. Itt kezdődik el a valódi változás.

A félelem legyőzése

Miért nehéz mindez? Mert ez az energia, amit szorongásnak érzékelünk, sokak számára misztikus és félelmetes. Sokan el akarják kerülni, mások pedig harcolnak vele. De valójában itt rejlik a megoldás kulcsa. Ha egyszer képesek vagyunk elfogadni a szorongás energiáját, és megfigyeljük, hogyan működik, akkor elkezdhetjük irányítani. A félelem eltűnik, mert már nem csupán egy „rossz érzésként” tekintünk rá, hanem egy olyan energiára, amit képesek vagyunk formálni.

A mélyebb megértés és a valódi megoldások

Amikor sikerül figyelemmel kísérni és elfogadni a szorongás energiáját, akkor egy új perspektívából látjuk a problémát. Ekkor kezdhetnek el olyan gondolatok megjelenni, amelyek váratlan felismerésekhez vezetnek, és valódi megoldásokat kínálnak. Ezek nem csupán tüneti kezelések, hanem segítenek elérni a probléma gyökeréhez. A szorongás nem egy ellenség, amit el kell hárítani, hanem egy energia, amelyet megérthetünk és irányíthatunk. Ha képesek vagyunk elfogadni és figyelemmel kísérni, akkor nemcsak a saját életünket változtathatjuk meg, hanem képesek leszünk a belső nyugalmat is megtalálni.

Szeretettorta

Szeretettorta

Leginkább a nők viselkedésére jellemző, hogy amikor figyelemről vagy szeretetről van szó, mindig előtérbe helyezik családtagjaikat, barátaikat és háziállataikat, míg magukat a sor végére szorítják, remélve, hogy talán egyszer majd jut egy kis idő és figyelem önmagukra is.


Ahogy telnek múlnak az évek a befektetett szeretetenergia szépen kivirágzik. Körülöttük mindenki fejlődik, míg ők jó esetben egyhelyben állnak, rosszabb esetben mind fizikailag, mind lelkileg teljesen leépülnek.


Fogalmuk sincs, hogy mi a baj, hiszen látszólag minden rendben van a családban, mégis belülről azt érzik, hogy nincsenek a helyükön, s valami mást szeretnének.


Ilyenkor, amikor megkérdezik tőle, hogy mit csinálnál, ha lenne három órád csak magadra, általában nem tud válaszolni, fogalma sincs. Az viszont biztos, hogy bármit is választana, lelkiismeret-furdalása lenne miatta, és hamar visszatérne a napi teendőihez.


Én egy ideje a saját életemet különböző ízesítésű, sokszeletes, kerek tortának képzelem. Van ebben a tortában család szelet, munka szelet, sportolás szelet, barátok szelet, tanulás és fejlődés szelet, szépségápolás szelet, meditáció szelet, alvás szelet.,,


Amelyik szeletre nagyobb figyelmet helyezek az egyre nagyobb és ízletesebb lesz, amit elhanyagolok, az megsavanyodik, összetöpörödik és végül átadja a helyét más szeleteknek.

Az elért eredményeket, sikereket, a megélt örömöket és boldogságot a hab a tortán jelképezi.

A figyelem tortájának szeletei változhatnak életünk különböző szakaszaiban. pl. egy új munkahely, vagy egy gyermek születése jelentős figyelmet vonhat el a többi területről, míg más időkben, lehet, hogy több figyelmet fordítunk a személyes fejlődésre.

A figyelem tortájának szeletei olyan területek, amelyeket folyamatos egyensúlyban kell tartanunk. Bár a figyelmünket nem oszthatjuk a végtelenségig, de tudatos döntésekkel segíthetünk abban, hogy minden életünkhöz tartozó fontos terület megkapja azt a figyelmet, amit megérdemel.