Szerző: Vadász Zsuzsa | máj 10, 2025 | Egyéb kategória
Változtasd meg a gondolataidat és megváltozik az életed! Egyre gyakrabban halljuk ezt az állítást, de vajon mennyi benne az igazság?
Tényleg már az is elég, ha másként gondolkozol egy fájdalmas élethelyzetben és máris irányításod alá tudod vonni az érzéseidet is?
Az én tapasztalataim szerint a megoldás nem ennyire egyszerű. A gondolataink tudatos irányításától még nem változnak meg automatikusan az érzéseink. Nem is beszélve arról, hogy mennyi gyakorlás után jut el a legtöbb ember addig, hogy egyáltalán nyakon tudja csípni a fejében kavargó gondolatok nagy részét!
Ahhoz, hogy az életedben tartós változás következzen be, pl. hogy egy gyászfolyamat sikeres feldolgozással érjen véget, ahhoz egyszerre kell tudatosan dolgoznunk mind az érzéseinkkel, mind a gondolatainkkal. Joe Dispenza fordulatával élve: újra kell programoznunk önmagunkat.
Remek! Igen, ezt már sokat hallottuk, de hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani?
A kulcs az, hogy az érzéseink és gondolataink – függetlenül attól, hogy melyik bukkan fel hamarabb – egy irányba mutassanak és kölcsönösen erősítsék egymást. Ha még nem vagyunk rájuk tudatosak, szinte lehetetlen kikeveredni az általuk teremtett gondolat- és érzéslabirintusokból. A gyakorlatban párhuzamosan cikáznak át rajtunk a gondolatok és érzések. Egy pillanat alatt több gondolat is átfut rajtad, miközben már érzéseket is generálnak és ezek az érzések aztán hatással vannak a következő gondolataidra. Végtelen, megállíthatatlan láncolattá állnak össze. Gyakran követnek újra és újra felbukkanó mintázatokat és szinte észrevétlenül csúszol bele ugyanabba a működésformába nap nap után.
Már érzed, hogy valami nincs rendjén. Nem szeretsz ebben az állapotban lenni, jó lenne változtatni rajta, de nem tudod mit kell ehhez tenned.
Mivel a figyelmünk szinte soha nincs önmagunkon, sokkal könnyebben figyelünk a körülöttünk levő emberekre, dolgokra és helyzetekre, így nem is fedezzük fel mi zajlik épp bennünk. Azt érzékeljük könnyebben, ami kint van. Onnan várjuk hát a megoldást is. Legtöbbször a környezetünket, a külső körülményeket hibáztatjuk a bennünk kialakuló rossz érzések megjelenése miatt.
Hányszor gondoltad már, hogy „ha ez és ez másként lenne, én is másként érezném magam.”
Sokszor. Ráadásul ez igaz is! Amit nehéz felismerni az, hogy ez bizony a 22-es csapdája. Egészen addig semmi nem változik meg tartósan, amíg az érzéseid és a gondolataid nem mutatnak egy irányba. Ez a teremtés alaptörvénye. Amíg nem tudod ezt az állapotot előállítani, addig megszokások, minták mentén rángatnak majd ellenkező irányokba, így a kitűzött célt sosem érheted el.
Ahol a fókuszod, amire a figyelmed irányul, oda fog áramlani az energiád, azt az irányt fogod erősíteni. Ha az iránnyal elégedett vagy, akkor szívesen, energikusan haladsz a cél felé. Ha azonban valójában nem tetszik amerre haladsz, akkor egyre rosszabbul érzed majd magad és egyre kevesebb lelkesedéssel mozdulsz. Akár el is fogyhat az energiád és megbetegedhetsz.
Mint oly sok más esetben, itt is az egyensúly elérése a cél. Ha az érzéseid és a gondolataid egy irányba visznek és Te avval harmóniában vagy, akkor hosszú távon is egyensúlyi állapotot tudsz fenntartani. „Flow-ban” vagy, mondják manapság.
Ha azonban azt érzékeled, hogy a munkahelyed, családod, párod nem értékeli a feléjük áramló energiádat, a nekik szentelt idődet, akkor egyensúlytalan helyzet alakul ki. Elbizonytalanodsz, eltűnhet belőled a lelkesedés, kreativitás. Kiégsz és csalódott leszel. Súlyos egyensúlytalanság akár depresszióba is fordulhat, ami az egész életedet megkeserítheti.
Mostanra már talán tudod, hogy a környezetedtől nem várhatsz megoldást. Ülsz a gödör alján csalódottan, energiahiányosan és nem tudod hogyan tovább. Hogyan szerezheted hát vissza az életenergiádat, a lelkesedésed, a kreativitásodat?
Indulj el befelé! Ismerkedj meg Önmagaddal. Csendesítsd el a gondolataidat, ismerkedj meg az érzéseiddel. Jó módszer ehhez a meditáció és a légzőgyakorlatok. Sci-finek hangzik, de téren és időn kívül megtalálhatod önmagad és amikor megfigyeled az elmédben futó régi programokat, dönthetsz úgy, hogy újakra cseréled azokat. Kezdheted akár egy egyszerűbb program frissítéssel is. Amikor újra kivirágzik a képzeleted és úgy tudod elképzelni, átérezni a célt ahová tartasz, mintha már ott is lennél, akkor biztos lehetsz benne, hogy új ösvényre léptél.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg formába öntését.)
Kép forrása : Pinterest. https://hu.pinterest.com/pin/16395986138907879/
Szerző: Vadász Zsuzsa | máj 10, 2025 | Egyéb kategória
A spirituális fejlődés egyik fontos szakasza lehet a sámánlét, amikor elsajátítjuk és a gyakorlatban működtetjük a sámántudást. A sámánnak mentálisan és fizikálisan is erősnek, egészségesnek, teherbírónak és kitartónak kell lennie.
Régi korokban pontosan tudták mire van szükség ahhoz, hogy valakiből jó sámán válhasson. Az arra alkalmas gyerekeket már egészen fiatal korukban elkülönítették a többiektől és felnőtt korukig erre a feladatra készítették fel őket a tanítóik. Egészségesen táplálták őket, jól megtervezett edzéssel segítettek erős, kitartó testet építeniük. Különféle beavatásokon kellett átesniük, melyek során fizikai és mentális kihívások egész sora taszította ki őket a komfortzónájukon kívülre, hogy újra és újra megtalálják az egyensúlyt, és a fókuszukat megtartva tudják megoldani az éppen kitűzött nehéz feladatokat. Mikor aztán testileg eléggé megerősödtek és már hosszú időn keresztül is rutinosan tudtak mentálisan koncentrálni, akkor a fókuszált figyelem képességének birtokában transzállapotba (thetaba) tudtak lépni és megkezdhették a sámán munkát az egész közösség javára.
Sokféle módszert ismertek és használtak a tudatállapotuk megváltoztatására: hangszerek, dobok, csörgők, éneklés, kántálás hangrezgését, különböző légzéstechnikákat, növényi főzeteket, hallucinogén gombákat stb.
Az igazi kihívás egy sámán részére azonban nem az, hogy képes theta állapotba dobolni magát, hanem az, hogy milyen mértékben tartja meg a tudatosságát ebben a módosult állapotban, hisz csakis akkor tud segíteni a hozzá fordulóknak, ha tudatosan van jelen a folyamatban.
„Szívet nyitni” nem is olyan nehéz, mint azt sokan gondolják. Lassú, monoton dobszó vagy ritmusos, mély légzés hatására a legtöbb embernek idővel megnyílik a szíve és olyankor szabadon kezdenek benne áramlani a hétköznapi életben elfojtott érzelmei. Ez valakinek csodálatos, másoknak félelmetes tapasztalat lehet.
A „jó” sámán valódi tudása abban rejlik, hogy képes ezekkel az érzelmekkel, energiákkal empatikusan „dolgozni”. A „jó” sámán semmit nem old meg mások helyett. Biztonságos „teret” hoz létre úgy, hogy megosztja a saját energiáját a hozzá segítségért fordulóval, aki átmenetileg megtapasztalhatja ezt az erős, tiszta teret és biztonságos körülmények között nézhet szembe azokkal az érzelmekkel, energiákkal, amiket felszínre tud engedni. Mivel biztonságban érzi magát, nagyon erős fájdalmakat, szorongásokat is át „mer” élni a testében. A „nagyon jó” sámán pedig még abban is segíteni tud neki, hogy ezeket az energiákat önmaga is tudatosan kezelhesse, s evvel megtapasztalhassa, hogy képes irányítani az energiáit, a testét, az érzéseit, a gondolatait, a sorsát.
Tudom miről beszélek, hisz magam is megtapasztaltam milyen érzés egy tiszta, erős térben közösen dolgozni egy jó vezetővel és tanulni tőle. Azt is tudom milyen az, amikor valaki légzéssel és dobszóval csak a szív megnyílásáig képes kísérni, de abban, ami utána történik, már nem tud segíteni.
Ha egy önjelölt sámánnak nincs meg a megfelelő ereje, energiája, képessége, hogy erőterével theta állapotban megtartson és tudatosan végig kísérjen az utadon, akkor bizony egyedül kell megbirkóznod a feladattal. Ilyenkor az önjelölt sámán azt mondja, hogy majd a mező, a nagy szellem, az intelligencia megoldja. Csodát várhatsz, a gyógyulások maguktól történnek meg.
Én azt tapasztaltam amikor tudatos, igazi sámánokkal dolgoztam, hogy nem csodák történtek velem, hanem theta állapotban segítséget, beavatást, tanítást kaptam a vezetőmtől, a valódi sámántól, hogy egy számomra nehéz érzelmet, energiát tudatosan tudjak kezelni.
Sámán és sámán között hatalmas különbségek lehetnek, mint ahogy hatalmas különbségek lehetnek az egyik és másik szívsebész között is. Nem ugyanazt a „szolgáltatást” kapjuk a létra különböző fokain álló sámánoktól. Ráadásul a „sámán foglalkozásnak” nincs a racionális tudományok által intézményesített mérési módszere, előírt szakképesítése. Van viszont irántuk óriási kereslet. Egész pontosan óriási a kereslet olyan segítők iránt, akikhez a testi, lelki problémákból gyógyulni vágyók fordulhatnának megbízható és hatékony segítségért. Sajnos a legjobb segítők sokszor nem tudják magukat láthatóvá tenni, hisz ők nem a marketing terén jeleskednek, hanem a gyógyításra, a befelé figyelésre fókuszálnak.
Talán eljön az idő, amikor a sámán tudást is lehet erre szakosodott egyetemeken tanulni és a hagyományos tudomány is elismeri majd a sámánok által felmutatott eredményeket. Az arra érdemesek diplomát kapnának, mert „jó” sámán is csak 10-15 év tanulás után lehet valakiből, csakúgy, mint jó sebész. A sámán tudást is állandóan fejleszteni kell és az összegyűjtött tapasztalatok hatására a sámán egyre több és bonyolultabb problémával kapcsolatban fog tudni segíteni a hozzá fordulóknak.
A csodák, gyógyulások tőled erednek, mindenkinek saját magából. Egy jó segítővel ezek a csodák hamarabb megvalósulhatnak.
Köszönöm Dobos Csillának a szöveg formába öntését.)
Kép forrása : pinterest. https://hu.pinterest.com/pin/301248662544580514/
Szerző: Vadász Zsuzsa | máj 10, 2025 | Egyéb kategória
Ez a téma régóta izgatja az embereket kultúráktól, korszakoktól függetlenül. Vizsgálták már vallási vezetők és elismert filozófusok szerte a világon. Nézzük hát meg, mi is ez az „erő”, ami másképp van jelen a nőben és másképp a férfiban! A testi erő mellett, ahol a különbség általában azonnal látható, ott van még az érzelmi- és szellemi erő is. Ebben az írásban én most az érzelmi erőre fókuszálok.
A női erő az életre fókuszál: megtart nehéz helyzetben, vígasztal, táplál, gyógyít. A saját közegükben (család, munkahely, baráti kör) a nők kulcsszerepet játszanak a többiek érzelmi és fizikai jólétének karbantartásában. Általában jobban kezelik a fájdalmat, veszteséget, szenvedést, mint a férfiak. Úgy is mondhatjuk, nagyobb belső erővel, egyensúllyal rendelkeznek. A női erő tipikus megnyilvánulási formái az együttműködés, a közösségteremtés, empátia, az érzelmek megértése, a másik iránti kíváncsiság.
A férfiak hagyományosan a külső fizikai világra fókuszálnak. Aktívan alakítják a környezetüket, mindig cselekvésre, harcra, versengésre készek és a problémamegoldás boldoggá teszi őket. Alapvető feladatuknak érzik a „rájuk bízottak” védelmét és ha alkalmuk adódik rá szívesen lépnek elő irányító szerepbe. Nagyra tartják a függetlenséget, az egyéni céljaik elérését, az evvel összefüggő egyéni fejlődésüket. Arra törekszenek, hogy maximálisan kihasználják a saját képességeiket és erőforrásaikat.
Az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztése mind a nők, mind a férfiak számára fontos feladat. A nőknek az nehezebb, hogy kordában tartsák az érzelmeiket, miközben a férfiaknak sokszor az okoz nehézséget, hogy egyáltalán meg merjék mutatni, hogy bennük is jelen vannak az érzelmek.
Ha jobban megértjük az érzelmeinket, akkor kezelni is jobban tudjuk őket. Aki jól kezeli az érzelmeit, az jobban tud kapcsolódni másokhoz és ettől személyes és szakmai téren is fejlődni fog.
Felsorolok néhány módszert, amivel fejleszthető az érzelmi intelligencia.
Nőknek:
– Önbecsülés növelés. Az egészséges önbecsülés hozzásegít minket, hogy negatív helyzetekre is pozitívan tudjunk reagálni anélkül, hogy elveszítenénk a kontrollt magunk felett. Hogyan fejleszthető? Pozitív megerősítésekkel. Figyeljünk rá, hogy minden nap tudatosítsuk, ha elérjük a célunkat, ha sikert érünk el, ha elismernek minket. Ettől nő az önbecsülésünk és csökken az igényünk arra, hogy másokhoz hasonlítgassuk magunkat vagy másoktól várjunk pozitív megerősítéseket. Fedezd fel saját értékeidet és örülj nekik!
– Szociális készségek fejlesztése. Közösen hatékonyabban lehet problémákat megoldani. Hogyan fejleszthető? Vegyél részt olyan eseményeken, ahol különböző emberekkel kommunikálhatsz és gyakorolhatod a velük való együttműködést, eszmecserét, vitát, konfliktus kezelést. Figyeld meg, hogy reagálsz mások érzelmeire, miközben azt is megfigyeled, hogy benned milyen érzések keletkeznek közben. Amikor sikerül nehéz helyzetben empatikus választ adnod, a helyzet automatikusan javulni fog.
– Rugalmasság és alkalmazkodás. A problémák sokfélék és a világ állandóan változik körülöttünk. Ne csak a már jól ismert mintákat kövesd, hanem vizsgáld meg az adott helyzetet és kreatívan alkalmazkodj ahhoz, ami éppen történik. Próbáld az objektív megfigyelő szerepét is magadra venni. Hogyan fejleszthető? Próbálkozz és ne félj a kudarctól! A félelem bénító ereje felemészti a kíváncsiságot és elfolytja az új ötleteket. Tanulj a tapasztalatokból és bízz benne, hogy legközelebb még jobban fog menni!
– Segítség kérés és támogatás elfogadása. Sokaknak okoz nehézséget másoktól segítséget kérni vagy segítséget elfogadni. Hogyan fejleszthető? Tudatosan figyelj rá, hogy a felajánlott segítséget fogadd el! Ha ez már jól megy, aktívan kérj segítséget valamihez, ami egyedül nehezebben végezhető el! A segítségkérés nem gyengeség. A másik félnek is lehetőséget teremt arra, hogy adhasson és jó érzést éljen át.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése mindenki számára fontos, Tudatos fejlesztése hozzájárulhat a jobb közérzethez, a szeretetteljes és őszinte kapcsolódáshoz, a stresszes helyzetek kezeléséhez és a sikeres élethez.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg formába öntését.)
Szerző: Vadász Zsuzsa | máj 10, 2025 | Egyéb kategória
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy fontos döntést kellett hoznunk, ám valami furcsa, ismeretlen érzés vett erőt rajtunk és csak halogattuk, halogattuk, hogy döntésre jussunk. Mintha valami elakadt volna bennünk. Bármennyire is tudtuk, hogy lépnünk kell, ez a szorongató félelemérzés lebénított minket. A fejünkben persze pörögtek a gondolatok, de nem a megoldást segítve, inkább kifogásokat kínálva fel: „nincs erre most idő”, „nem is elég jó ez az ötlet”, „majd máskor foglalkozom vele”. Ilyenkor vagy elhalasztjuk a döntéshozatalt, vagy még ha meg is hozzuk azt, tovább szorongunk. Újra és újra megvizsgáljuk, vajon jól döntöttünk-e.
Mi rejlik ezek mögött a bénító érzések mögött, és hogyan léphetünk túl rajtuk?
A döntéshozatalt gátló bénító érzéseket legtöbbször nehéz beazonosítani. Régen hordozott félelmekből és önkorlátozó hiedelmekből erednek, melyek létezésének ritkán vagyunk tudatában. A gyökerek egészen a tudatalattiig nyúlnak le és ha nekifogunk kibányászni őket, múltbéli események, traumák bukkannak elő. Mint általában mindig, a testünk most is a segítségünkre siet. Szorítások, nyilallások, hányinger figyelmeztet a jelenlétükre.
A félelem és szorongás alapesetben önvédelmi mechanizmus, ami minket óv a számunkra kellemetlen vagy veszélyes dolgoktól, mint például a kudarc, csalódás, kritika, fájdalom. Van, amikor hasznosak, és van amikor nem. Sokszor kifejezetten akadályozzák, hogy fejlődni tudjunk, hogy tovább tudjunk lépni, hogy új megoldásokra leljünk. Hallottuk már bizonyára, hogy ilyen esetben a két leggyakoribb megküzdési stratégia az üss vagy fuss. A kardfogú tigris támadásakor ez igaz is volt, de egy munkahelyi értekezleten ennél már jobb megoldások közül is válogathatnánk, ha a tudatalattink nem ezt a régi tapasztalásra belénk kódolt választ dobná a felszínre.
Jó, ha tudjuk, hogy leginkább az érzéseink határozzák meg a gondolatainkat, döntéseinket, cselekedeteinket. Ha például állásinterjú, vizsga vagy előléptetés előtt állsz és készülsz az ezt eldöntő interjúra, előfordulhat, hogy a nagy nap felé közeledve eluralkodik rajtad egy furcsa, szorongató érzés, ami azt súgja, hogy „nem vagy elég jó” vagy „nem fogsz sikerrel járni”. Ha nem vagy tisztában a képességeiddel és az esélyeiddel, akkor könnyen megfutamodhatsz anélkül, hogy valóban megméretnéd magad. Ha viszont már egészséges az önértékelésed, akkor tudod, hogy a korábbi kudarcaid és sikereid együtt határoznak meg, és az életbe mindig kódolva van némi meglepetés is. Ezért aztán egészséges mennyiségű adrenalin fröccsel a testedben lépsz majd be a bizottság elé.
A belső iránytűnk rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy ezeket a bénító, szorongató érzéseket megértsük. Az elménk mindig elemez és logikus válaszokat keres, míg a lélek/szív intuitív, finom impulzusokkal segít, melyek összhangban vannak a vágyainkkal, érzéseinkkel, és a személyes igazsággal is. Ha megértjük a lelkünk üzeneteit, akkor akár arra is ráérezhetünk, hogy bár most nagyon vágyunk valamire, még nem érett meg rá az idő. Már nem tudnak olyan könnyen befolyásolni minket a mélyről feltörő érzések. Kitisztul a kép, nyugodtan fogadjuk bármi történik is végül.
A bénító érzések tehát nem csak akadályok, hanem lehetőségek is. Értsük meg őket és nézzünk szembe velük, hogy az üss vagy fuss helyett sokkal jobb megoldásokat találjunk.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)
Fotó : Fishing Vladan Nikolic
Szerző: Vadász Zsuzsa | máj 10, 2025 | Egyéb kategória
Őszinte beszélgetés
Az őszinte beszélgetés bár kellemetlen lehet, de gyógyító ereje van.
Őszintén beszélgetni valakivel, sokszor nehéz. Különösen akkor az, amikor mindkét fél kényelmetlenül érzi magát a beszélgetés közben, mert fájdalmas területeket érintenek, vagy olyan dologról kell beszélniük, amit mindkét fél kerülni szeretne és talán már régóta rejtegetik a saját szőnyegük alatt.
Ha őszintén beszélünk valakivel, akkor leeresztjük a pajzsunkat és megmutatjuk magunkat a másiknak. Egyben fel is kérjük őt, hogy tegyen hasonlóképpen. Ez ismeretlen és ijesztő lehet mindkét fél számára. Ilyen kapcsolódás során mintát mutatunk a másiknak, lám így is lehet, gyere, próbáld ki te is! Abból, ahogy mi és a másik fél reagál a beszélgetés során, mindkét fél sokat tanulhat.
Miért nehéz őszintén beszélni?
Leginkább azért, mert nem tanultuk még meg hogy kell csinálni és mert a felek eleinte sebezhetőnek érzik magukat és félnek. Aztán ott van még a félreértések egész sora, ami tisztázásra vár. Rosszul vagy egyáltalán nem kommunikált kérések, elvárások, tettek, amik megbántottak minket, érzések, melyek a mélyben lappangva rágják a feleket és nem múlnak maguktól. Őszinte kommunikáció során a félreértések, rossz érzések mind a felszínre kerülhetnek és megláthatjuk melyikünk, hol mulasztott el észrevenni valami fontosat, vagy értett félre alapvető információt, esetleg hallgatott el, vagy felejtett el közölni olyat, ami nélkül a másik nem is értheti jól a helyzetet.
Amíg nincs megfelelő jártasságunk az őszinte beszélgetésekben, addig nem is tudjuk milyen felszabadító, gyógyító ereje van. Amíg nem szokunk rá, addig legszívesebben elkerüljük az evvel járó konfliktust, kényelmetlenséget. Az őszinte beszélgetéshez ugyanis bátorság kell, eleinte komoly felkészülés és mindig nagy odafigyelés.
Gyakran van jelen a félelem is mind a két félnél. Félünk a másik reakciójától, mi van, ha megsértődik? Mi van, ha a beszélgetés végén a kapcsolat sérül és még rosszabb lesz a helyzet, mint előtte? Mi van, ha nem tudom jól elmagyarázni mi bánt, mit várok, mit kérek? Mi van, ha elveszítem a kontrollt és kirobbanok? Az ilyen szorongás, gyakran visszatartja a feleket attól, hogy kimondják azt, ami valójában nyoma a szívüket és a beszélgetés nem lesz egészen őszinte.
Miért fontos mégis megpróbálkozni vele?
Mert nagyot lehet vele nyerni. Egy elhallgatásokon, elfojtásokon, félreértéseken nyugvó kapcsolat sose lesz harmonikus és boldog
.
Csak akkor van esély arra, hogy megértsük egymást, ha megfelelő időben és módon kimondjuk azt, amit gondolunk és érzünk. Bármilyen nehéz is ez eleinte, a másik fél így lehetőséget kap, hogy megértse a helyzetet és új szemszögből rálátva, más megoldást válasszon, esetleg a lehetséges megoldások közül közösen válasszák ki a felek, a lehető legmegfelelőbb közös utat.
A kommunikáció minden kapcsolat alapja. Az őszinteség nemcsak arról szól, hogy mindent elmondunk, amit gondolunk és érzünk, hanem arról is, hogy nyitottak vagyunk arra, hogy mit mond a másik. Figyelmesen kell hallgatnunk és nekünk is igyekezzünk kell megérteni a másik nézőpontját. Az ilyen beszélgetéshez empátiára és bátorságra is szükség van. Ha mind a két fél célja a közös igazság megtalálása, akkor szinte biztos, hogy sikerrel járunk.
Egy beszélgetés során sokszor olyan dolgok is felszínre kerülnek, amiket addig magunk elől is elrejtettünk. Lehet, hogy egy-egy megnyilvánulásunk, reakciónk nem megfelelő, vagy figyelmetlenek vagyunk és rátenyerelünk a másik gyenge és fájó pontjára. Ezeket az elkövetett hibákat meglátni kellemetlen bár, de a helyzet magában rejti a fejlődés lehetőségét. Mindkét fél sokat tanulhat magáról és a másikról, ha nyitott és elfogadó.
Megláthatjuk hogyan reagálunk a másik érzelmeire, hogy milyen érzelmek keletkeznek bennünk (félelem, harag, frusztráció, csodálkozás, értetlenség, stb.). Vajon ki tudom fejezni magam tisztán, világosan, van-e bennem tisztelet és megértés?
A gyógyulás folyamata
Bár az őszinte beszélgetés kezdetben fájdalmas és kellemetlen lehet, mélyen és tartósan gyógyíthat. Oldhatja a felhalmozódott feszültséget, félelemet, frusztrációt.
Egy kapcsolatban az őszinteség nem csak egy problémára megoldás, hanem hosszú távú befektetés. Ahogy gyakoroljuk az ilyen beszélgetéseket, egyre jobban megy az indulatmentes reagálás, a minősítések, hibáztatások elkerülése és megjön a bátorság is ahhoz, hogy bármilyen problémával szembe merjünk nézni.
Vigyázat, a brutális őszinteség nem gyógyít! Mindig szeretettel, tiszteletteljesen és figyelmesen kell kommunikálni. Rugalmasan kell alkalmazkodni ahhoz, amennyit a másik fél éppen kibír. Fontos a megfelelő időpont és helyszín kiválasztása is.
A fókusz az „én-üzeneteken” legyen („úgy érzem, hogy…”, „azt szeretném, hogy …”, „nekem fáj, amikor …”), mert ez segít elkerülni, hogy a másik fél védekezni vagy támadni akarjon.
Amíg hozzá nem szokunk, addig az őszinte beszélgetés nehéz és kellemetlen . Mikor már gyakorlatra teszünk szert benne, akkor meg érthetetlen lesz, hogy miért vannak mások, akik nem így kommunikálnak. Hisz ha szeretettel, nyitottsággal és a megoldás keresésének őszinte vágyával közelítünk a másik félhez, akkor mélyebb és őszintébb kapcsolatokat építhetünk ki. Az őszinteség lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk, hogy jobban megértsük magunkat és a másikat is, és hogy gyógyuljanak a kapcsolataink.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg formába öntését.)
Fotó : https://hu.pinterest.com/pin/726838827331403564/
Szerző: Vadász Zsuzsa | febr 8, 2025 | Egyéb kategória
Akarat kontra erő
A viták és a védekezés módjai különbözőek lehetnek. Mindenki másképp reagál, amikor a saját igazát védi egy vitás helyzetben.
Az akarat akkor lép működésbe, amikor valaki a neki feltett kérdésben védi a határait, nem akar őszinte lenni, vagy nem meri megosztani a véleményét, és határt húz a beszélgetés igazságát illetően.
Az ilyen személyek gyakran hárítják a feltett kérdést és válaszként a másik fél minősítésébe kezdenek, például: „Már megint féltékeny vagy, gyerekesen viselkedsz.”
Emellett támadást is alkalmazhatnak fenyegető hangnemben: „Már megint ezt a témát hozod elő! Veszekedni akarsz?”
Van, aki megszégyenítéssel próbálja a másikat manipulálni: „Olyan vagy, mint az anyád, ő is tönkretette szegény apádat a féltékenykedéssel.”
Az erő akkor jelenik meg, amikor valaki nem fél őszintén mindenre rákérdezni, mert készen áll a válaszokat bármilyenek legyenek is, a lehető legelfogulatlanabbul meghallgatni és elviselni. Őszinte, mély párbeszédet szeretne folytatni, azért, hogy mindkét fél számára tisztázódjon a helyzet. Ha azonban a másik fél nem hajlandó részt venni ebben, hanem inkább védekezik, támad, vagy minősít , az, aki már az erő birtokában van hamar felméri a helyzetet és nem csatlakozik a játszmához, véget vet a felesleges szócséplésnek. Az erővel rendelkező személy tudja, hogy ez nem az ő problémája, és elfogadja, hogy a másik nem kíván őszinte lenni a témában.
Az erőt birtoklónak is van azonban dolga, mert bár elfogadja a helyzetet, de óhatatlanul kellemetlen érzések keletkezhetnek benne. A csalódottság, a düh, a tehetetlenség érzése lesz az őszinte kitárulkozás eredménye. Az ember ilyenkor sebezhetővé válik.
Az erős ember mindezek ellenére is mer kérdezni. Tudja és vállalja annak kockázatát, hogy nem mindenki partner egy mély, őszinte beszélgetéshez, de próbálkozik a lehető legközelebb jutni a közös igazság megtalálásához.
Az akarat az ego eszköze, amely segít az önérvényesítésben, míg az erő az igazság és a szeretet eszköze, amely a tisztelet és a bizalom elmélyülését segíti.
Kép forrása : pinterst
