Meditáció

Meditáció

Gyakran mondják nekem emberek: „nem megy ez nekem, én nem tudok meditálni, pedig szeretnék, többször próbáltam, nekem ez nem sikerül…”

Fontos tisztázni, hogy a meditáció egy állapot, amibe bele lehet lépni, nem valami, amit „csinálni” kell. A meditáció hasonlít a transz állapothoz, amit sokan különböző szerek alkalmazásával érnek el, csak mélyebb annál, sokkal-sokkal nyugodtabb állapot. Itt lehetőséged lesz Önmagaddal, a lelkeddel, a teljes valósággal kapcsolódni. Sokak számára a meditáció valami nehezen elérhető, bonyolult dolognak látszik. Szeretnék hát néhány olyan rávezető gyakorlatot ajánlani, amelyeket minden városi vagy nem városi ember elvégezhet a hétköznapok során, és amelyek lehetővé teszik, hogy bárki belekóstolhasson a meditációba. Megmutatja, hogy lehet átélni ezt az állapotot, hogy lehet kicsit belekapcsolódni, beleérezni ebbe és megfigyelni azt. Manapság használják erre az állapotra a „flow” kifejezést is. Ahhoz, hogy belekerüljünk, nem kell merev gerinccel, lótusz ülésben, elsötétített szobába visszavonulni.

Itt vannak például a kisgyerekek. Hosszú autóút közben vagyunk. Mikor a kezdeti izgalmuk elül, elcsendesednek. Szótlanul szemlélik a tájat, elmerengve utaznak melletted. Ilyenkor Te is maradj csendben! Óvatosan érintsd meg, épp csak, mint egy pihe, és csak figyelj Te is szótlanul. Hamarosan érezni fogod, ahogy elönt a jó érzés, a gyerek kapcsolódik hozzád, szabadon áramlik köztetek az információ, a szeretet. Csodálatos élmény a gyermeked lelkével kapcsolódni.

Az én fiam már felnőtt. Nagyon szeret autót vezetni. Ilyenkor teljesen kikapcsol, én pedig, ha mellette vagyok, mindig kihasználom ezeket a pillanatokat, hogy vele együtt élvezzem a suhanást, az örömteli kapcsolódást.

Aztán itt vannak a kis kedvencek, pl. a macskák. Lusta vasárnap délután, ebéd után leheveredünk és közvetlenül a délutáni alvás előtt lelassulunk és egy simogatós, dorombolós kapcsolódás közben bepillantást kapunk a gondolatok nélküli valóságba.

Vagy vidéken, a nagymamád mellett, a nyári konyhában szilvás gombócot készítetek. A mozdulatok már rutinból működnek, nem kell rájuk figyelni. Az illatok, a tészta puha tapintása ellazít, elfogy a szó, beáll a csend. Ha ebben az ellazult állapotban tudatosan figyelsz, na akkor a nagyi tuti, hogy megmutatja, milyen az, amikor az energia szabadon, téren és időn túl, szeretettel áramlik köztetek.

Amikor úgy ülsz le, hogy közben tele vagy elvárásokkal magaddal szemben, mert meditálni akarsz, akkor tulajdonképpen pont ezeket a csendes, gondolat nélküli, örömteli állapotokat keresed. Ugyan ilyenkor nincs melletted senki, aki lelkes „theta” gyakorló és „belesegít” ebbe az állapotba, ám ne keseredj el! Már tudod milyen érzés ellazultan kapcsolódni, már tudod, hogy mit keresel. Idővel egyedül is menni fog.

Meglehet, nem törökülésben, merev gerinccel fogsz először, egyedül belépni ebbe az állapotba, hanem mondjuk biciklizés vagy táncolás közben. Esetleg fekve, zenehallgatás vagy olvasás közben, vagy eső utáni futás közben a Margitszigeten…

Nem ezt az állapotot nehéz elérni, hanem azt nehéz észrevenni, hogy nahát, már elérkeztem ide. Legyél rá tudatos, amikor megtörténik és élvezd ki, hogy aztán egyre könnyebben és többször térj oda vissza.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Walk and Talk

Walk and Talk

Sétálni hívlak az erdőbe.

A séta a természetben segít kilazulni a hétköznapi felpörgetett életmódból, megnyugtat, jókedvre derít.

A természetre és egymásra hangolódva figyelmünk ereje létrehoz közöttünk egy olyan közös, éber tudatállapotot, melyben a szokásosnál gyorsabban és hatékonyabban áramlik az információ.
Kommunikációnk gyorsan lesz erőfeszítés nélkül mély és fókuszált.

Biztos van a te tarsolyodban is olyan hétköznapi élethelyzet, mely az átlagnál jobban foglalkoztat, ami éppen nagyobb figyelmet követel tőled.

A séta alatt Te magad vagy közös figyelmünk középpontjában és a hozott élethelyzetedre keressük a lehetőségeket és megoldásokat.

Én nem adok tanácsot, nem oldom meg a hozzám fordulók problémáját és döntést sem hozok helyettük, a séta végére mégis eljutunk valahová. A válaszok benned vannak, én csak a hozzáférést segítem.

Nincs időkeret, a tapasztalat azt mutatja, hogy átlagosan egy órán át sétálunk, de természetesen lehet ennél rövidebb és hosszabb is.

Az első séta nem kötelez bennünket a folytatásra, személyes benyomásaink alapján eldöntjük, hogy működik-e a kémia és ezután döntünk arról, hogy folytatjuk-e a közös munkát. Ezért az első találkozásunk díja ingyenes.

Ha érdekel a lehetőség, írj nekem, vagy vedd fel velem szóban a kapcsolatot!
Vadász Zsuzsanna
Tel.: + 36 30 9119 227

Érzelmi fixációk, mint generációs örökségek.

Érzelmi fixációk, mint generációs örökségek.

Az érzelmekkel, mint energiákkal és a bennük tárolt információkkal, mint tapasztalásokkal nem mindig könnyű dolgozni, sőt sokszor nagyon nehéz.

Nem elég az érzelmeket elfogadni és megélni. Az érzelmekkel való ismerkedés útjának elején ugyanis a megélés gyakran „pusztán” a testben megjelenő plusz energia kivezetése. ( Pl. dühöngés, kiabálás, vagy fizikai erőszak formájában.) Egy erős érzelmi energia kivezetésének hatására a feszültség ugyan csökken a testben, de a probléma gyökere nem változik.

A bennünk futó érzelmi programok felülírására nem léteznek instant megoldások. Egy-egy érzelmi fixáció felülírásához hosszú tudatos belső munkára van szükség.

Gyakran előfordul, hogy mikor a hozzám forduló kliensemet megkérdezem arról, fel tudja-e idézni hogyan érezte magát abban a szituációban, amiről épp beszélgetünk, őszintén meglepődik. „Hogy, hogy hogyan? Hát nyilván rosszul – hangzik az értetlenkedő válasz.

Én azonban már tudom, hogy innen tovább kell lépni és folytatom:

– Meg tudná pontosabban nevezni, hogy mit érzett akkor, abban a helyzetben?

– Azt hiszem dühös voltam.

Én mindeközben, mivel már ráhangolódom, szomorúságot és fájdalmat élek meg a saját testemben. Erről azonban még nem beszélgethetek vele, mert még nem készült fel rá, hogy ezekkel az érzésekkel is szembenézzen, ezt ő még nem tudja felvállalni. A dühről, a düh megéléséről beszélgethetünk, azt már világosan látja, tudja azonosítani, megtapasztalta, tudatosította. Részletesen megbeszéljük hát, hogy vajon minden rendbe jönne-e azonnal, ha az a másik ember, aki miatt én jogosan vagyok dühös, vagy az igazságtalan helyzet, amibe belekeveredtem vajon megváltozna-e. A düh megélése még vállalható, arról el lehet beszélgetni.

A fájdalom és a szomorúság érzése nagyon más. Az ezekkel való ismerkedéshez rengeteg empátia, tudatosság, erő és kitartás szükséges. Csak fogadjuk el, hogy léteznek bennünk ezek az érzések is. Amikor valaki megnyílik és kitárulkozik egy barátnak, terapeutának, vagy csak úgy magának, akkor ezek az energiák kiszabadulnak, mint szellem a palackból és az az ember, aki ezt megéli sebezhetővé válik. Ha ilyenkor nincs jelen segítő tudatosság és erő, ami ebben az állapotban megtartja az éppen megnyíló embert, akkor egyedül kell megbirkóznia ezekkel az elszabadult érzésekkel. Egy hozzáértő segítő viszont lehetővé teszi, hogy az épp megnyíló ember ezeket, az eddig elfojtott érzéseket, biztonságban élhesse meg és a bennük rejlő információt is megérthesse.

Embert próbáló feladat ez mind a megnyíló, mind a segítő számára. Szinte lehetetlen egyedül birkózni meg régen elfojtott érzésekkel, mert ilyenkor nagyon mélyen, gyakran generációkon keresztül gyökerező negatív élettapasztalatok érzelmi lenyomatai szabadulnak fel.

Nem árt emlékezni rá: az, hogy bizonyos élethelyzetekben hogyan érzem magam, nem csak a saját tapasztalásaim következménye, hanem egész családom, sőt összes előző életem tapasztalásai is befolyásolják ezt, sőt olykor meg is határozzák azt, ha automata üzemmódba kapcsolnak engem és elveszítem magam fölött az irányítást.

Mindannyian kaptunk örökül negatív élettapasztalatokat felmenőktől vagy előző életekből. Emiatt bizonyos élethelyzetekben nem tudunk másként érezni és viselkedni, mint ahogy elődeink tették ezt. Persze, hogy dühösek vagyunk. Persze, hogy frusztrál, hogy ezeket a ránk hagyott negatív programokat nekünk kellene valahogyan megérteni és felülírni. Ráadásul nem tanítottak meg bennünket arra, hogy ezt hogy kell csinálni. Nem mutattak jól működő mintát arra, hogy a számunkra félelmetes helyzeteket hogyan oldjuk meg. Miért nekünk kell evvel foglalkozni, ők miért nem tettek semmit?

Ha ilyen problémával találkozok, mindig keresek az érintett családjában egy örökségül hagyott pozitív programot, hogy érthetővé és elfogadhatóvá váljon, hogy nem vagyunk tökéletesek. Emberek vagyunk, pozitív és negatív tapasztalásokkal megáldva, melyeket jó és rossz érzések formájában tárolunk el és hagyunk örökségül utódaink számára.

Az én célom az, hogy a hozzám fordulókat hozzásegítsem, hogy az örökségül rájuk hagyott tudásokat felismerjék, megbecsüljék és életükben hasznosan megéljék. Megtanítom nekik, hogy lehet energiát és időt rááldozva továbbfejleszteni, amit kaptak, hogy aztán majd szeretettel adják tovább saját gyermekeiknek. Emellett a hiányaikat is meg kell tanulni elfogadni, hisz, ha tudatossá válnak ezekre is, akkor lehetőségeikhez mérten azokon is dolgozhatnak és így genetikailag jobb mintát hagyhatnak majd örökségül gyermekeikre.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

A szorongásról.

A szorongásról.

Fura dolog a szorongás. Mind ismerjük, de nehéz észrevenni, amikor megjelenik. Csak mikor már eluralkodott rajtunk, akkor figyelünk fel rá.


A szorongást, nem lehet gondolatokkal, szavakkal irányítani, megszüntetni. A szorongás nagyon erőteljes energia a testben. Sokan mellkasban szorító érzésként, vagy gyomorban erős fájdalomként érzékelik.Ha köldök tájékon nyilvánul meg, akkor gyakran erőteljes feszítő érzéssel párosul.

Mikor már képes voltam felfedezni magamban a szorongást sokáig csak gondolkodással reagáltam, fejben kerestem a megoldást. Okokat, összefüggéseket kutattam, megoldásokat vártam. Jó úton jártam. Nagyon hasznos és sokat segít, ha megpróbáljuk megérteni a problémát és fejben megoldásokat keresni rá. Közben az önismeret is mélyül.


Azt tapasztalom azonban, hogy a probléma gyökerét egyedül ez nem szünteti meg. Magamon és másokon is megfigyeltem, hogy hiába a megértés, hiába tudom, hogy ez azért történik, mert gyerekkoromban, vagy előző életemben ért pl. egy sérülés, hiába tudom, hogy ezt vagy azt kellene tennem. Ha megjelenik a szorongás a testemben gyorsan átveszi az uralmat az érzéseim és a gondolataim felett, s beletaszít egy kontrollálhatatlan, automata üzemmódba.

Ilyenkor nagyon hasznos az agyhullámok lecsendesítése, a pihenés, relaxáció. Ezek mind valóban megnyugtatják a szervezetet és csökkentik, vagy akár meg is szűntethetik a szorongás testi tüneteit. Egy időre. Ez fontos,hogy tudjuk, ez tünet kezelés, csak egy ideig hatásos. A következő szorongást kiváltó helyzetben ugyanúgy megjelenik a szorongás az összes testi tünettel együtt és minden kezdődik előlről.


Nagyon nehéz és fárasztó együtt élni evvel, az erőteljes energiával, melyet gondolatokkal és szavakkal nem is lehet irányítani. A jó hír az, hogy tudatból azonban hatalmat lehet szerezni felette. Ma már ha megjelenik a testemben a szorongás, amit a testi tünetekből megtanultam észrevenni, akkor a fejemben pörgő gondolatokat tudatosan leállítom. Elfogadom az energiát, és a vele járó érzéseket a testemben és a figyelmemet ráirányítom. Ha valamit elfogadok, semlegesen tudok viszonyulni hozzá. Így elfogadva a szorongást ebben a semleges, tudatos jelenlétben az energia megfigyelhető lesz és tudatból irányíthatóvá válik kis gyakorlással.


Ez az energia, ez a plussz erő a testben az, ami sokak számára misztikus, akár félelmetes is. Valójában ez a probléma gyökere, itt rejlik a megoldás kulcsa. Nézzük csak meg újra : első lépésként figyelmemet ráfordítva el kell fogadnom,hogy szorongok s miután megfigyeltem és megértettem, már gondolkozhatok a megoldáson.


Kicsit még mélyebben végig nézve a lépéseket úgy tapasztaltam, hogy felfokozott testi tüneteket okozó állapotban a gondolkozás, a probléma megoldás keresés a relaxáxió csak tünetkezelésként tud működni. Ilyenkor a test általában megfeszül, nem fogadja el az alacsony rezgésű energiát. Menekülni akar. A figyelem, koncentráció vagy a túlélésen, vagy a probléma gyors megoldásán van, „mindegy hogy de azonnal oldjuk meg”, jön az üzenet fejből. A másik megküzdési stratégia a gondolatok lassítása, a test ellazítása, de ehhez már kell némi előzetes gyakorlás, önismeret.


Ezek a dolgok mind működnek. A következő alakalomig. Aztán minden kezdődik előlről.
Rengeteg fajta szorongás létezik, mindegyik más és más. Vannak hisztériás szorongások, fájdalmas, dühös szorongások, kellemetlen és rettenetesen erős energiaként jelentkező szorongások, melyek már pánikrohamot váltanak ki az ezt elszenvedő emberben. Az ilyen energia elviselhetetlennek látszik. Találkoztam olyan esettel, mikor a lélek a roham alatt ideiglenesen kilépett a testből, mert képtelen volt ezzel a félelemmel mit kezdeni.

Nagyon nehéz egy ilyen energiát a testben elfogadni, s csendben gondolatok nélkül megfigyelni.
De érdemes, mert ha sikerül egy idő után enyhül a szorongató érzés, s tudatosan megkezdődhet az energia irányítása. A magunk által az elfogadás által megteremtett semleges térben lehetővé válik egy mélyebb, igazság megértése. Ennek az igazságnak az ismeretében már olyan gondolatok születnek fejedben, melyek váratlan felismeréseken keresztül sikeres megoldásokat hoznak. Ezek a megoldások már nem tünetet kezelnek, hanem a probléma gyökeréig hatolnak. Megszűnik a félelem a szorongással szemben, mert megismertük a működését és megtanultuk irányítani.


Ha időről- időre megjelennek benned olyan érzések, energiák, melyekkel nem tudsz mit kezdeni, egyéni foglalkozás keretében szívesen segítek , hogy tudatossá váljon számodra működésük.

2022.02.26.