Beszélgetünk.
Ülünk egymással szemben. Ő mondja, én figyelek. Mondja, sorolja, panaszolja, magyarázza a vélt és valós sérelmeit. Fejben alaposan kiművelt gondolatok nyomán születnek meg ezek a szavak. Látszik, hogy többször átgondolta és fejben, racionális gondolatok mentén építette fel logikus védőbeszédét. Magabiztosan sorolja az érveit, tudja, hogy igaza van. Csak azért osztja meg velem a gondolatait, mert szeretné, hogy megerősítsem az igazában. Azt várja, hogy helyeseljem a döntését, miszerint így nem lehet élni, és egyetlen lehetősége maradt, hogy kilép ebből a méltatlan helyzetből.
Őszinte figyelemmel hallgatom a szóáradatot. Kis idő elteltével érzem, hogy feszültség és ellenállás jelenik meg bennem. Még eljutnak hozzám a pattogó szavak, de már nem állnak össze értelmes mondatokká. Már elmerültem a csendben és ott keresem a mélyebb összefüggéseket.
Lassan körvonalazódik a felismerés, hogy a szóáradat mögött mennyi értelmetlenül átvitatkozott éjszaka, mennyi némaságba burkolózott, sértődött nappal áll.
A ki nem mondott érzelmek ping-pong meccse ez. Nem mondom el, hogy érzem magam valójában, és nem érdekel az sem, hogy benned mi zajlik. A felszín alatt, a szavakon túl, az eddig mellőzött érzelmek játszmája folyik. Az energiák értelmetlenül pattognak ide-oda. A fókusz egymás hibáztatásán van. A cél, hogy valaki elismerje végre, hogy mindenről ő maga tehet.
Mivel azonban a fókusz egymás hibáztatásán van, és nincs egyetértés abban, hogy a megoldást keressék közösen, így az energia sem tud egy irányba áramolni. Érzelmi ping-pong meccs zajlik.
Amikor valaki ilyen tehetetlen helyzetbe kerül, akkor a feszültség megszüntetésének egyik módja, ha kisüti azt. Kiabálás, vita, agresszivitás formájában távozhat a felgyülemlett feszültség, ám ha már eltávozott, fájdalmasan üres szégyenérzetet hagy maga után minden résztvevőben.
A feszültség megszüntetésének másik módja az, ha az érzelmi ping-pong meccsből, az energia ide-oda pattogtatásából, legalább az egyik fél kiszáll és érzelmeit felvállalva megpróbál semleges maradni. Véget vet az értelmetlen vádaskodásnak és figyelmének új irányt mutatva a probléma megoldására helyezi a fókuszát. Ilyenkor a két energia már nem egymással szemben pattog két térfél között.
Amennyiben mindkét félnek sikerül a fókuszát a megoldáskeresésre áthelyeznie, akkor a feszültség, egy hatalmas energiamennyiség, immár egyirányba áramlik. A vitatkozó felek ilyenkor megtalálják az éppen elérhető legjobb megoldást, ami után békés, nyugodt érzés marad minden résztvevőben.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)