Megbocsátás

Megfigyeltem, hogy karácsony és húsvét között gyakran a fókuszba kerül nálam valamilyen formában a szeretet érzése. Idén a fájdalom és megbocsátás megélésén keresztül jutottam el a szeretet mélyebb átéléséhez és megértéséhez.

Hónapok óta létezem egy olyan helyzetben, amikor párhuzamosan élem meg a szeretetet a dualitás keretei között, egyszerre a földi 3D-ben megnyilvánulva és a szeretet tiszta, negatív érzelmektől mentes multidimenzionális formájában. Belső munkám sok-sok éve kezdődött, és nem először találkozom hasonló helyzettel, de most szintet léptem és felismertem végre, hogy miért is történik ez velem.

Mivel a mély szeretetet megtapasztaltam multidimenziós formában, már el tudom viselni a két sík közötti irdatlan különbség miatt keletkező mély fájdalmat is. Az Univerzum van, hogy a fájdalom megélésén keresztül tanít a leghatékonyabban. Én mára megerősödtem annyira, hogy a 3Dben elutasítást és bántást kapva el tudok jutni az őszinte megbocsátásig és ezen keresztül a szeretet mélyebb, gyógyító átélésére nyílik alkalmam. Már tudom, hogy a szeretetenergia a legfontosabb és egyben leghatékonyabb gyógyító erő a létezésben és én mellette horgonyzok le, függetlenül attól, hogy mi vár még rám a 3D-ben.

Az átéltek miatt az foglalkoztat mostanság, hogy hogyan viselkedek, amikor testi vagy lelki fájdalom ér, milyen hatással van ez a gondolataimra. Arra figyelek, hogy hogyan küzdök meg a fájdalommal. Beleereszkedek? Felemészt? Netán belelazulok? Magamban vagy másokban keresem a megküzdéshez szükséges erőt? Esetleg az Univerzumhoz fohászkodom segítségért? Megeshet, hogy nem teszek semmit, csak csendben figyelek? Vagy inkább dühöngve marcangolom önmagam és az önsajnálat kútjának aljára süllyedek? Hol van ilyenkor a fókuszom? Kibe vagy mibe kapaszkodom meg? Hová horgonyoz le a hitem? Vajon mi ennek az egésznek az értelme?

Ezek a kérdések mindig is nagyon izgattak. A válasz most is váratlan helyről érkezett meg. Egy ismerősömmel beszélgettem telefonon és ott elhangzott az a mondat, ami fájdalom témakörben meghozta nekem az AHA élményt. A mondat így hangzott: „Amikor ellenszegülsz vagy nekifeszülsz valaminek, akkor törni fogsz, míg, ha belelazulsz, akkor két dolog is történhet: vagy áthalad rajtad a fájdalom, vagy az univerzum energiája együttműködik veled és segít a megoldásában.”

Ha testi vagy lelki fájdalmat élünk át, szinte biztos, hogy befeszülünk, ellenállunk, elutasítunk. Gyorsan gyógyszert kapunk be és evvel tünetet enyhítünk. Nem engedjük meg a fájdalomnak, hogy jelen legyen bennünk. Pedig a fájdalom rengeteg információt hordoz arról, hogy hol akadtunk el, milyen problémákkal küzdünk épp, milyen problémákat söpörtünk eddig a szőnyeg alá. Mivel nem nézünk szembe a fájdalommal többnyire nem tud bennünk megszületni az az új dolog, aminek már épp itt lenne az ideje, csak egy kis bátorságra lenne hozzá szükség, nem pedig arra, hogy csírájába fojtsuk el.

Mivel nem értjük a fájdalmat, úgy kezeljük, mint olyan rosszat, amitől azonnal szabadulni kell. A fő cél az, hogy gyorsan eltávozzon. Nem tudjuk, hogy ha ennél többre is kíváncsiak lennénk, akkor az energiába zárt információ kibomlana. A fájdalomra tekinthetünk, mint tünetre, és ahogy egy jó orvos is tudja, hogy ha csak a tünetet kezeli és nem deríti fel a baj gyökerét, akkor a tünet, a fájdalom újra meg újra visszatér. Pont ez zajlik le, amikor a lelkünknek fáj valami.

A fájdalom információt hordoz. Ha ésszerű keretek között elviseljük a jelenlétét, megfigyeljük és igyekszünk megérteni, akkor lépésről lépésre elvezethet a probléma gyökeréhez, ahol aztán véglegesen megoldható a gond és elbúcsúzhatunk a fájdalomtól.

A Viskó című filmben hangzik el ez a párbeszéd:

  • Miért hoztál ide vissza?
  • Azért, mert itt akadtál el.

A testi, lelki fájdalom gyakran valamilyen új, nagyobb dolog megszületésének az előjele, elindítója. Akinek sikerül felülkerekednie, legyőznie a fájdalmat, meglepő módon épp a fájdalom ellentétével találkozik a túloldalon, a szeretet egy addiginál mélyebb megélésére kap lehetőséget. Gondoljunk például egy gyermek megszülésére, vagy egy fájdalmas veszteség elfogadására. A fájdalmas lelki folyamatok sikeres feldolgozása mindig örömtelibb egyensúlyi állapotba lendíti azt, aki felvállalja. Nem, nem azt mondom, hogy minden gondja megszűnik, csak azt, hogy az addiginál nagyobb lesz benne a szeretet, béke, elfogadás.

„Szeretet nélkül élni olyan, mint a madár szárnyak nélkül. A fájdalom pont ezt teszi velünk, ha nem oldjuk fel, akkor elfelejtjük mire teremtettünk.” (idézet a Viskó c. filmből)

A Viskó című film linkje

A viskó 2017, dráma, fantázia – Videa

https://videa.hu/…/a-visko-2017-drama-fantazia…

A film alapját képező könyv

https://www.libri.hu/konyv/wm_paul_young.a-visko.html

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél