Ezen a héten egy cikk adott ihletet az íráshoz.
Először figyelték meg, hogy mi játszódik le az emberi agyban a halál beálltakor – Raketa.hu
„A halál beálltakor az agyi tevékenység mintázata nagyon emlékeztet az álmodáskor, az emlékek felidézésekor vagy a meditálásnál megjelenő agyhullámokra.”
Annyira megörültem ennek a tudományos cikknek, ami olyan kutatás eredményéről számol be, amikor először tanulmányozták az emberi agyhullámokat közvetlenül az elmúlás előtt, alatt és után. Miért olyan fontos ez? Mert felcsillantja a reményt, hogy a tudomány nyitottá válhat a meditációban rejlő lehetőségek felismerésére.
Sok történet szól arról mi történik a haldokláskor. Közvetlenül az előtt, hogy meghalunk másfajta működési, érzékelési formára állunk át.
Lepereg előttünk az életünk, csakhogy ezt a „filmet” már nem az öt érzékszervünkön keresztül értelmezzük. Kitágult tudatállapotban, sokkal nagyobb fókusszal érzékeljük életünk igazságait.
Ez a film tartalmazza a leélt élet tapasztalatait képek, érzelmek, érzések, szimbólumok, tudások formájában. A megszerzett tapasztalatok energetikai „zip” file formátumba sűrűsödnek össze.
Ez az egyetlen „csomag” amit halálunk után átvihetünk a határon. Ez a „zip” fájl kiegészíti a már meglévő energiarendszerünket és tovább kísér minket a következő életbe és segít, vagy hátráltat bennünket az eljövendő tapasztalatok megélésében.
A következő életünkeben előfordulhat, hogy bizonyos helyzetek szorongást váltanak ki bennünk. Ilyenkor egy-egy „zip” fájl kicsomagolásra kerül a testünkben és az eltárolt tapasztalatok, érzelmek működni kezdenek bennünk fizikai érzések formájában.
A megtapasztalt szorongás, a megjelenő fizikai érzések fakadhatnak saját élettapasztalatunkból, de lehetnek előző életek tapasztalatainak a lenyomatai is. Előfordulhat az is, hogy ezek a gyermekkorunkban magunkba szívott érzelmi minták, amiket szüleinktől, nagyszüleinktől vittünk tovább saját életünkben.
Az, hogy ezek a testünkben felbukkanó érzelmek, érzések, tudások, hol, mikor, melyik életben keletkeztek és kitől és milyen élthelyzetből származnak, racionálisan nem fejthető meg. Az átlagosan használt agy kapacitása mindehhez túl kicsi.
Másik működési formában azonban, lecsendesített agyhullámokkal theta, vagy ghamma állapotban (ami az az állapot amibe a halál beállta előtt kerülünk) az érzelmek által tárolt információ intuítív módon már értelmezhető. Ebben a tudatállapotban az információáramlás igazsága megkérdőjelezhetetlen. Ez az állapot, mindenki számára természetes módon elérhető. Mindannyian tudunk így működni, de a legtöbben nem használjuk ezt az üzemmódot, csak ha valamilyen oknál fogva természetes módon előáll. Ilyen természetes okok lehetnek egy baleset, sokk, súlyos betegség,
fájdalom, extrém sportok közben tapasztalt flow érzés és a halál előtti pillanat.
Meditációban, agyhullámaink lecsendesítésével ugyanúgy ráláthatunk érzelmi mintáinkra és a végtelen intelligenciára kapcsolódva megérthetjük azok működését, mint a halál beállta előtt.
Amíg a fókusz nem marad meditáció közben saját testünkön és érzéseink megfigyelésén, addig gyakran testen és önmagunkön kívüli misztikus élmények vonják el figyelmünk java részét.
Mozizunk. Az a furcsa, hogy nincs különbség a legtöbbünk által gyakorolt meditáció, és a halál beálltakor megjelenő állapot között. Majdnem ugyanúgy működik, nincs különbség csak a megtapasztalás és megértés mélységében. A titok a figyelem fókuszában rejlik. Amikor haldoklunk, a figyelmünk teljes fókusza önmagunkra irányul. Ebben a tudatos állapotban képesek vagyunk úgy feldolgozni a leélt életünk érzelmeit, érzéseit, hogy azokat számunkra fontos információként, hordozható formában magunkkal vihessük.
Mit jelent ez? Azt, hogy tudatállapotunktól függően, de az öt érzékszervünktől elszakadva leszünk képesek az éppen megélt élet tapasztalatainak igazságát mélyebb szinten értelmezni álarcok, játszmák, mellébeszélések nélkül.
Belenézünk az igazság tükrébe. Ez ijesztőnek tűnhet, hogy lehet elviselni az evvel járó érzelmeket?. Tudatos, meditatív állapotban nyílik lehetőség az érzelmek teljes elfogadására, megértésére és feldolgozására.
Én ezt érzelmi intelligencia fejlesztésnek hívom. Ezt élem és tanítom. De nevezhetjük spirituális fejlődésnek is, ahol a fókusz saját, érzelmeink elfogadásán és megértésén van. Amikor meditációban fókuszunk nem önmagunkon van, akkor módosult tudatállapotban a körülöttünk levő szubtilis világot érzékeljük. Figyelmünk fókusza a szellemvilágra helyeződik, látunk érzékelünk különleges lényeket, misztikus élményeket élünk meg. Ezek nagyon klassz dolgok, de a „zip” fájl amit a megélt életünkből majd magunkkal viszünk ezektől az élményektől nem fog változni.
Márpedig mindannyian azt szeretnénk, hogy az egyetlen „csomagunk” amit magunkkal vihetünk halálunk beállta után, az egész energiarendszerünket magasabb rezgésszintre emelné, ha fejlődésünk eredményeként magasabb szinten lépnénk ki, mint amilyenen születésünkkor beléptünk ide.
2022.03.13.