„Az érzelem nem kiegyensúlyozatlanság, hanem éppen, hogy a katalizátor, amely az intellektussal kombinálva elvezet a tiszta gondolkodásig.” Kryon
Az érzelmek és az intellektus látszólag ellentétei egymásnak, ám ha úgy tekintünk rájuk, mint a saját teremtéseink megvalósulásához szükséges rendszerelemekre, akkor meglátjuk, hogy mindkettőre szükség van és tökéletesen kiegészítik egymást.
A legtöbb coaching tanfolyam alapja, hogy megértsük, miért nem jó az a kérdés, ami a „miért” szóval kezdődik.
Elmesélek egy, a velem a közelmúltban megesett történetet a jobb megértés érdekében. Keményen összevitatkoztam a fiammal egy korábban megkötött egyezségünkkel kapcsolatban. Mindketten csak a saját nézőpontunkból tudtuk szemlélni ezt az egykor közösen meghozott döntést.
Csak úgy záporoztak köztünk a „miért” kérdések:
– Miért van az, hogy te mindig így reagálsz?
– És te? Te miért nem tartod be a szavad?
A kérdéseink hatalmas erővel világították meg számunkra a múltban elkövetett hibáinkat. Nem elég, hogy a múltban mindketten hibáztunk, most, ezekkel a miértekkel hirtelen a fókuszba kerültek egymás gyengeségei is. Mindketten egy pillanat alatt a múltban találtuk magunkat, és a miértjeinkkel egymást próbáltuk elszámoltatni a múltbeli egyezségkötéskor elkövetett hibákért. Fel akartuk mutatni, hogy akkor ki hibázott nagyobbat.
Természetesen a vita közben mindkettőnkben egyre nőtt a feszültség, mert nem elég, hogy be kellett látnunk, hogy hibáztunk, hanem még az is előttünk állt, hogy bevalljuk a hibáinkat és beszámoljunk ezekről egymásnak is, hogy innen nézve, vajon mi volt ennek az oka akkor, MIÉRT történt így, ami történt.
Természetesen nem tudtunk semmiféle értelmes megoldásra jutni az ügyben. Fókuszunkkal a múltban, egymásra mutogattunk és azon vitatkoztunk, ki hibázott nagyobbat, kinek van most igaza.
Miután tudatosodott bennem, hogy mi is történik, elvágtam a vitát és elköszöntem a fiamtól. Úgy döntöttem, a vita során a testemben felhalmozódott plusz energiát alakformálásra fogom felhasználni és futócipőt húztam. Remekül ment a futás a mínusz 2 fokban. Pár kilométer után kitisztult a fejem, s megindult a szokásos intuitív információáramlás. Végre tényleg megértettem a tanfolyamon tanultakat.
Való igaz, hogy nem jó a „miért” kérdés, mert a figyelmünket a múltra irányítja, odaragasztja és a hibákra koncentrálva elszámoltat. Sokkal hatékonyabb, ha így kezdjük a kérdéseinket: „hogyan”, vagy „mi az, amit tudnom kell”. Ilyenkor a figyelmünk fókuszát a múltról a jövőre helyezzük át, a jövő pedig még semleges. Ott még bármi lehet, akár minden szépen és jól is alakulhat.
Ma már úgy kezdeném ezt a beszélgetést: „Hogyan oldhatnánk meg ezt a helyzetet úgy, hogy mindketten elégedettek legyünk?” A fókusz máris a jövőbe helyeződött. Mindegy mi történt a múltban, mindegy ki hibázott nagyobbat abban, hogy ez a helyzet kialakult.
A „hogyan” segítségével azonnal a jövőbe keveredtünk és már azon gondolkozunk közösen, hogy olyan megoldást találjunk, ami mindkettőnk számára elfogadható. Szövetségesek lettünk. A jövőbe helyezett fókusz által megélhetjük a közösen meghozott újabb döntés jóleső érzését bízva abban, hogy ezúttal sikeresebbek leszünk.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)