Mit jelent számomra a hit?

Amikor a figyelmem középpontjában a szívem van nincsenek gondolataim nem akarom Istent megérteni, nem akarom a működését, létezését tudományosan kategorizálni. Egyrészt ez lehetetlen feladat, mert ahhoz, hogy megértsem Istent (vagy Isten mibenlétét) magasabb értelmi intelligenciával kellene rendelkeznem. Legalább akkorával, amekkorával maga az Univerzum rendelkezik. Csak annyira vagyok képes megérteni, rendszerezni egy nálam intelligensebb rendszer működését, amilyen mértékben kapcsolódni tudok hozzá, amilyen mértékben megértem, felfogom az ő működését.

Minden, ami azon felül van, annak működését értelemmel felfogni nem tudom, mégis tudok hozzá kapcsolódni. A köztünk levő energiaáramlás valamilyen érzéseket fog bennem kelteni. Ha nem is értem az Univerzum működését, de számomra ebbe az energiaáramlásba bekapcsolódni nagyon jó, érzés, akkor lesz bizalmam és hitem az ismeretlen felé. Amit el kell hinnem, az számomra még ismeretlen és ha nem elég erős a hitem, még hihetetlen is marad. Számomra a hit nem az értésről, a logikáról, a racionalitásról, hanem az érzésekről, a szeretetről szól. Én Istent soha nem megérteni akartam, hanem érezni. Érezni a szeretetét, az erejét, ezt a tiszta, abszolút igazságban gyökerező, végtelenül intelligens energiát.

Mikor meditáció közben, az éber tudatosságban (theta tudatállapotban) bekapcsolódom ebbe az energiaáramlásba kis porszemnek érzem magamat. Evvel együtt olyan végtelen bizalmat érzek olyankor az Univerzum iránt, hogy a kapcsolódás, a bennem megjelenő érzések és energiaáramlások akkora hittel töltenek el, melybe bele tudok dőlni. Hiszek a köztem és az Univerzum között működő kapcsolatban. Bár porszemnek érzem magam, evvel együtt abban is nagyon erősen hiszek és érzem is, hogy ennek a szereteterőnek fontos vagyok, számon tart engem. Állandó kapcsolatban állunk és tudom, hogy mindig számíthatok rá. Ezt nem fejben tudom, hanem egész lényemmel, teljes energiarendszeremmel érzékelem. Hiszek benne és magamban. Hiszek a kettőnk kapcsolatában. Hiszek a köztünk levő állandó információáramlásban és a szeretet erejében. Nincs szükségem ennek állandó bizonygatására, vagy megkérdőjelezésére.

 Mire gondolok? Mondok egy példát, ami számomra korábban gyakran okozott fejtörést. A spirituális védelem egy technika, egy eszköz vagy módszer, hogy a nemkívánatos eseményeket és állapotokat elkerüljük. Spirituális körökben, az ehhez értők gyakran levédik magukat. Ez a gyakorlat bennem mindig vegyes érzéseket keltett. Egyszer vettem a fáradságot és megpróbáltam megérteni miért reagálok így. Elgondolkoztam azon, vajon Jézus energetikája ugyanolyan erőt sugározna- e a kereszthalál átélése nélkül? Képes lett volna-e a fájdalom ilyen mértékű átélése nélkül saját erejére és saját Istenben gyökerező tudatára ébredve legyőzni a halált és testben újjászületni? Véleményem szerint nem. Azon a tudatszinten, ahol Jézus a kereszthalál idején tartott, nem jelentett neki gondot a vízen járás és a betegségek meggyógyítása. Könnyen levédhette volna magát, hogy ne találjanak rá és elkerülhette volna a kereszthalált. Miért nem védte le magát? Szerintem olyan erős volt a hite Istenben és önmagában, hogy meg sem fordult a fejében a gondolat, hogy bármitől is levédje magát. Számomra azt jelenti, hogy valakinek erős a hite, hogy ezt az intelligens univerzális erőt mindig maga mögött érzi. és egyszersmind pontosan tudja és érti azt is, mi a saját életének az értelme itt a Földön.

A félelem, fájdalom, szenvedés számunkra még ismeretlen tudások, ezért félelmetesek. Ha valamiben újjá szeretnénk születni, akkor az azt jelenti, hogy valamilyen tudásban, tapasztalásban, képességben addigi működési formánk fölé szeretnénk emelkedni. A „levédéssel” pont azoktól az élményektől, érzésektől zárjuk el magunkat, melyek átélésével és megtanulásával eljuthatunk az annyira vágyott új tudáshoz, képességhez. Ilyenkor nem hagyjuk, hogy negatív és pozitív tapasztalataink által megérlelődjenek és megszülethessenek bennünk a vágyva vágyott álmaink. Védelmi burokba kerülünk. De mitől is védekezünk? Nem akarunk érezni. Érzelmek átélése nélkül, pontosabban kellemetlen érzések átélése nélkül szeretnénk fejlődni. Fejben szeretnénk megoldani a problémáinkat. Nincs hitünk önmagunkban és az Univerzumban. Nem hisszük el, hogy a nagy fájdalmat képesek vagyunk kibírni. Nem hiszünk benne, hogy bennünk is megszülethet az erő és megvalósulhat amire vágyunk, nem hiszünk benne, hogy érzelmileg kibírjuk az odáig vezető utat. Félünk, hogy nem sikerül, hogy lehetetlen, hogy túl nehéz. Inkább Istenhez imádkozunk, hogy valósítsa meg álmainkat, mialatt felment minket a nehézségek alól. A könnyebb utat választjuk és azért imádkozunk, hogy Isten tegyünk velünk csodát.

Voltak, vannak és lesznek az én életemben is nehézségek, betegségek, fájdalmak. Én ilyenkor nem azt kérem Istentől, hogy oldja meg helyettem, vagy gyógyítson meg, vagy vegye el tőlem a fájdalmat és védjen meg az ilyen kellemetlen helyzetekben, hanem azt kérem tőle, hogy legyen bátorságom és erőm a számomra ismeretlen helyzetet elfogadni, megérteni és megoldást találni rá. Ilyenkor meditációim tárgya a szándék kifejezése Isten felé, hogy szeretném a problémát megoldani. Szeretném, ha lenne erőm az ismeretlent megismerni és a későbbiekben saját tudásként működtetni. Azaz szeretném megfejlődni. Még soha nem csalódtam Istenben. Mindig megkaptam az adott feladat megoldásához szükséges feltételeket, lehetőségeket, energiát, erőt, támogatást.

Voltam úgy beteg, hogy csodával határos módon gyorsan, szinte magamtól meggyógyultam és volt olyan is, mikor a gyógyulásomért keményen meg kellett dolgoznom. Az őszinte szándékom a fejlődésre és a hitem, mindig elég volt ahhoz, hogy az életem felkínálja a lehetőségeket a változtatáshoz. Lehetőségek alatt a megértéshez és a kivitelezéshez szükséges erőt és kitartást értem.

Nem azt állítom, hogy a testben történő újjászületés vagy új dolgok megfejlődése, megtanulása mindig fájdalommal, vagy nehézségekkel jár. Nem ezt mondom. Saját tapasztalataim is azt bizonyítják, hogy voltak olyan dolgok az életemben, melyek hihetetlenül gyorsan, szinte azonnal megvalósultak. De voltak olyan vágyaim is melyekért keményen meg kellett dolgoznom. Ez utóbbiaknál bizony felbukkantak negatív érzelmek is. Volt bizony szenvedés és kudarc élmény is. Ilyenkor a hitem segített át a nehézségeken. A hitem segített abban, hogy kitartsak. Mindvégig tudtam, hogy mindent amire szükségem lesz a fejlődésemhez azt megkapok lehetőségként, az én feladatom az elfogadás, a megértés és a kivitelezés.

Ez a végtelenül intelligens Univerzum mindig ott áll az én kis porszem létem mögött, de soha semmit nem old meg helyettem, amire már saját magam is képes vagyok. Jó szülőként mindenben támogat, ami a fejlődésemet, tanulásomat elősegíti. És igen megvéd/levéd külön kérés nélkül mindentől, ami meghaladja a képességeimet.

Számomra erről szól a hit és a testben történő újjászületés. A fejlődésről és az ismeretlen dolgok megtanulásáról egy intelligens tanító együttműködésével, a feltétel nélküli szeretet törvényei szerint.

2022.04.24.

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél