Mit jelent számomra thetaban dolgozni?

Egy coach előadásán halottam ezt: „mikor úgy érzem, elakadtam a klienssel a foglalkozás során, elcsendesedem, kinézek az ablakon és csak úgy magam elé révülök. Ebben a csendben mindig születik olyan információ, ami tovább lendít mindkettőnket a sikeres megoldáskeresés felé”.

Ezt az állapotot én minden ”foglalkozás” alkalmával átélem. Csendes, gondolatok nélküli, éber tudatállapot ez. Nincsenek gondolataim, teljesen kiüresedek. Szinte megszűnök létezni, mint Zsuzsa. Figyelmem teljes fókusza a velem szemben ülő emberen van. Nagyon szeretem ezt az éber, tudatállapotot. Ebben érzem magam igazán otthonosan.

Szeretem az ilyenkor jelen lévő energiákat, a kialakuló erőteret, amiben mindketten nyitottak vagyunk egymás felé. Ez az a tudatállapot, mikor lehetőség nyílik közösen dolgozni az érzelmekkel, mint energiákkal. A testben megjelenő érzést, érzelmet segítek a hozzám fordulónak megtartani és csendben, gondolatok nélkül megfigyelni.

Az a tapasztalatom, hogy mikor valaki először engedi meg magának ezt a gondolatok nélküli tapasztalást és sikerül neki ebben a csendben megfigyelnie a testében levő érzéseket, érzelmeket, akkor életében először képes lesz elkülönülni ezektől az érzésektől, érzelmektől. Ott vannak, érzi a jelenlétüket a testében, de nem azonosul velük. Külső szemlélőként, közösen figyeljük meg őket és beszélgetünk róluk.

A másik ember érzései és érzelmei ilyenkor az én testemben is megjelennek, így empatikusan és hitelesen tudom őt kísérni a szemlélődés folyamatában. Nem csak a szavait értem, ahogyan az érzéseiről beszél, hanem én is ugyanazt érzem, mint ő. Ez nagyon érdekes és felszabadító élmény mindkettőnk számára. Ő először tapasztalja meg, hogy a benne levő szorongást, mint energiát képes semlegesen megfigyelni és irányítani. Én pedig újból és újból rácsodálkozom, hogy ebben az éber tudatállapotban mennyire gyorsan tanulnak az emberek.

Rengeteget tanulok én is ilyenkor. Mindegyik érzés és érzelem más és más. Nincs két egyforma szomorúság, fájdalom vagy szorongás. Az örömeink is mind- mind másmilyenek. Olyan ez, mint Gombóc Artúr esete a csokoládéval. Ahogy rengeteg féle csokoládé van úgy pl. szorongás is nagyon sokféle létezik. Van hisztériás szorongás, fájdalmas, szomorú és dühös is, és van olyan is, ami már a halálfélelemmel vetekszik. Ráadásul mindenki más és más tudatállapottal és testtel rendelkezik ehhez. Ezért a megoldásokat is más-más tudatszinteken keresik az emberek.

Az én feladatom ilyenkor az, hogy az érzelmek elfogadása közben empatikusan segítsem, megtartsam őt, és ebben a közös szemlélődésben kérdéseimmel kísérjem a megértések folyamatában.

Hihetetlenül hálás vagyok, mikor valaki annyira a bizalmába fogad, hogy ebben a közös térben megnyílik és megmutatja az érzéseit és érzelmeit.

Nem állítom, hogy egy ilyen élmény hatására minden probléma egy csapásra megoldódik. Továbbra is az élete része lesz a szomorúság, a fájdalom és a szorongás. A különbség az, hogy már van egy emléke arról, hogy sikerült a testében beazonosított érzésekkel és érzelmekkel úgy találkozni, hogy közben nem azonosult velük. Sikerült tőlük elkülönülve, csendben megfigyelni azokat, és a fókuszt máshova helyezni át.

Óriási a különbség! Az új élmény birtokosa már, nem csak fejben tudja, hogy ezt és azt kellene tennie mikor szorong, hanem saját gyakorlati tapasztalata van arról, hogy egyedül is képes volt az érzéssel, mint energiával dolgozni. Ettől valami átfordul benne. Hisz, amit már tudunk egyedül kezelni, az már nem félelmetes többé, már nem tud uralkodni rajtunk. Ilyenkor az ember lassan önmaga felé fordul és elkezdi megszeretni magát, és bátrabban működteti az életét.

2022.05.29.

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél