Ok és okozat

Mátrix újratöltve – ok és okozat (youtube.com)

Nagyon kevés olyan emberrel találkozom, akinek a fókusza a saját életén van. Aki nap, mint nap azon fáradozik, hogy önmagát, mint működő rendszert megértse, az erőforrásait felismerje és jól kihasználja, aki a gyengeségeit elfogadja és igyekszik meghaladni azokat.

Mindenhol máshol szívesebben van a fókuszunk, mint önmagunkon. Élünk a testünkben, mint egy néhol már omladozó kis házban, és bámulunk kifelé az ablakon. Kis házikónkat semmi kedvünk kitakarítani, rendbe rakni, úgy igazán belakni.

Figyelmünk fókusza leginkább odakint van, s ahol a figyelem, oda áramlik az energia. Ez a teremtés egyik alaptörvénye. Ha a munkán van a fókusz, akkor abba fektetünk sok figyelmet, energiát, abba merülünk el, arra szánunk időt, az fog lendületbe jönni és sikeresen működni. Ha gyermekünk fejlődésére fordítunk sok energiát, akkor a gyerekünk lesz sikeresebb az életben. Ha a figyelmünk a szomszédra vagy kollégáinkra irányul, akkor idővel nagyon jól megismerjük a működésüket és akarva akaratlanul, pusztán jó szándékból, automatikusan osztogatni fogjuk nekik a jó tanácsokat. Hogy látjuk ám, mi a baj szerintünk. Hogy ezt meg azt kellene csinálniuk, hogy jobbá váljon az életük. Csakhogy a szomszéd vagy kolléga is elég sok időt tölt azzal, hogy bennünket megfigyeljen. Köszöni szépen, de nem kell neki a kéretlen jó tanács, nem fogadja meg. Ellenben szívesen megmondja nekem, hogy szerinte hol vagyok én elakadva.

Ahová a figyelmünk irányul, az bizony idővel a valóságunkká válik. Ez is a teremtés alap tétele.

Nem kivétel ez alól a spiritualitás sem. Igen, rengeteg a látnivaló az omladozó házunk ablakából. Számtalan finomabb szinten folyik ott kint az élet. Meg lehet figyelni ufókat, Földön rekedt lelkeket, a Plejádiakat, manókat, angyalokat, tündéreket…

Ám dönthetünk úgy is, hogy befelé nézünk, és megfigyelhetjük önmagunkat is. A saját testünket, a saját érzéseinket és a saját gondolatainkat. Szerintem ez a legnehezebb. Tapasztalatom szerint mindenki ezt hagyja a legvégére. Még a legelszántabb keresők is. Sok-sok éves meditáció után jut el mindenki oda, hogy a fókuszált figyelmét a saját testére, érzelmeire, a belső világára tudja irányítani.

Meglepő, de igaz, hogy sokkal könnyebb magunkra fókuszálni, ha valamilyen szélsőséges helyzetbe kerülünk: halálközeli élmény, baleset, betegség, nagy veszteség azok a mérföldkövek, amikor elviselhetetlenné válik a régi működés és megkerülhetetlenné válik, hogy észre vegyük ezt és valamit kezdjünk a test és lélek fájdalmával. Akkor kezdünk magunkra is figyelni, amikor már senki és semmi más nem tud segíteni rajtunk.

Sokan azt gondoljuk, hogy jól ismerjük a testünket és önmagunkat, hogy tudjuk hogyan működünk. Pedig gyakran nincs hatalmunk afölött, hogy mi történik velünk, amikor a testünkben megjelenő érzések és érzelmek irányítanak bennünket. Az érzelmeink pedig meghatározzák a gondolatainkat és a cselekedeteink irányát. Amikor fájdalmat, félelmet, szorongást érzünk, rögtön beszűkül a tudatunk, s védekező vagy támadó állásba helyezkedünk. Nem számít, hogy ott, abban a helyzetben mennyire valóságos az a félelem vagy szorongás. Az érzés eluralkodik rajtunk és mi mindig újból és újból automata üzemmódban, ugyanazon érzések mentén, ugyanolyan gondolatokat generálunk a fejünkben, és ugyanolyan döntéseket hozunk. Újra és újra hasonló élethelyzetekben találjuk emiatt magunkat. Egészen addig van ez így, amíg meg nem értjük saját testünk, mint komplex energiarendszer működését. Amíg nem ismerjük meg önmagunkat, addig érzéseinken és érzelmeinken keresztül a külvilágból érkező ingerek tudnak befolyásolni minket, mint marionett bábukat a bábmester. Vigyázat, nem csak a szorongások és félelmek, hanem a jó érzések is elvakíthatnak bennünket, ha hagyjuk, hogy ezek uralkodjanak el a gondolatainkon és döntéseinken.

Az érzéseket vagy érzelmeket nem elfojtani vagy automata üzemmódban megélni kell, hanem el kell fogadni a létezésüket, fel kell ismerni őket a testünkben és meg kell ismerni a működésüket. Ez után lehet megszerezni az irányítást az életünk felett és harmonikussá tenni a test és az érzelmek együttműködését.

A Mátrix című film ezen rövid jelenete az egyik kedvencem, mert remekül mutatja be mennyire könnyen befolyásolható a viselkedésünk az érzések által. Mert az érzések energiák, rezgések, melyeket könnyen manipulálhatnak a külvilágból érkező impulzusok.

Energiarendszerünk érzékeny a rezgésekre. Az alacsonyabb szintű rezgések hatására a saját energiaszintünk csökken, úgy is mondjuk, „lehúznak” a negatív benyomások. A magasabb szintű rezgések pedig felemelnek bennünket. Ha túlságosan magasra, azt mondjuk „hát ez az ember elszállt”.

Természetes, hogy nem szeretjük az alacsonyabb rezgéseket, melyek rossz érzéseket keltenek, és alig várjuk, hogy magasabb, pozitív érzésekkel találkozzunk. Amikor azonban egy érzés vagy érzelem – akár pozitív, akár negatív – átveszi az irányítást az energiarendszerünk felett, akkor tudattalanná, ösztönössé válunk. Gondolataink és viselkedésünk is kikerül az ellenőrzésünk alól. Ezért olyan fontos, hogy megismerjük a saját működésüket és visszavegyük az irányítást, hogy tudatosan, a helyzet igazságának ismeretében, az érzéseinket és érzelmeinket megfelelő helyen és időben megélve hozzunk döntéseket és így harmonikusabban létezzünk a világban.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél