Magyarországon csökken a népesség. Egyre több az olyan szingli nő, akire azt mondják, „tisztára, mint egy férfi”. Ezek a nők okosak, műveltek, karriert építenek és edzőterembe járnak sportolni. Szerintem ez a tendencia nem csak a nőknél figyelhető meg viszont náluk sokkal feltűnőbb. Az egész világ „balfélteke nehézzé” vált. Gondolatok, tudás, logika és racionalitás. Generációk óta ezek azok a címkék, melyek mentén sikeressé válhatunk és beilleszkedhetünk a körülöttünk működő világba.
A nőknek, ha boldogulni szeretnének az élet nevű játékban, fel kell tudniuk venni a ritmust. Alapszükségleteiket, akárcsak a férfiaknak, nekik is ki kell elégíteniük nap mint nap, Felvenni a ritmust, függetlenül attól, hogy valaki férfinak vagy nőnek született-e, azt jelenti, hogy érzelmeket félretenni, álarcot feltenni és irány dolgozni, tanulni, haladni, sikeresen kell boldogulni.
Ha logikusan gondolkozunk, akkor elhisszük, hogy nem érdemes olyan dolgokkal foglalkozni, ami nem hoz anyagi hasznot. Rengeteg „haszontalanul” eltöltött idő megy el fölöslegesnek ítélt tevékenységekkel.
A racionalitás szemszögéből nézve ilyen az időt, energiát, pénzt elnyelő haszontalan tevékenységek közé sorolható pl. a piacra járás és az ottani bevásárlás, a gyermekvállalás, a kutyasétáltatás, a főzés, a ház körüli napi teendők elvégzése.
Csupa olyan dolog, amivel sokan közülünk nagyon is szívesen töltenénk időt, vágyakozunk rá, ha egy jó tündér biztosítaná, hogy közben a mindennapi megélhetésünk is biztosított lenne. Akkor bele is vágnánk „álmaink” megvalósításába.
Vannak, akik jó tündér nélkül is belevágnak ebbe és hatalmas akaraterővel, kitartással próbálnak olyan életet élni, amibe a karrierépítéstől a családalapításon keresztül a kertes ház felépítéséig minden belefér. Minden, ami szerintem egy jól működő rendszerben minden embernek alapvető joga kellene, hogy legyen.
Lássuk be, egy poroszos, fegyverkező, balféltekés, mindent megmagyarázó és szabályozni akaró rendszerben ma a családalapítás minden fiataltól emberfeletti erőt követel.
Úgy tapasztalom, hogy a mai világban az értelmi intelligencia előre szaladt a fejlődésben. Azt gondolja, az érzelmek nem számítanak. Így vagy úgy, de kontroll alatt tarthatóak. A kontroll azonban a gyakorlatban sokszor nem az érzelmek kezelését, hanem azok kordában tartását vagy még inkább elfojtását jelenti. Az „így vagy úgy”, pedig jelenthet félelemkeltést akár, ami aztán szorongást és pánikot generál az emberekben.
A „nem jó ebben a rendszerben élni” érzése kimondatlanul is rányomja a bélyegét a hétköznapokra. Valahogy még minden működik, de nem szeretünk benne lenni. Sokan érzik így magukat, s hogy ne érezzenek így, gyógyszert, alkoholt, drogot fogyasztanak, vagy munkába menekülnek, reggeltől estig dolgoznak. Mások a spiritualitás rózsaszín ködébe burkolózva menekülnek a hétköznapi valóság elől.
Érzelmek nélkül is lehet élni valameddig. Hosszú ideig azonban nem, mert az érzelmek elfojtása megbetegíti a testet. A racionalitás a tudományok fejlődésétől várja, hogy ez a probléma megoldódjon. Úgy gondolja, ha fejlődik az orvostudomány, a technika, akkor majd kényelmesebben, egészségesebben élhetnek az emberek, ráadásul egyre hosszabb ideig is. Addig meg toldozgatja-foldozgatja a testet, hogy a léleknek legyen kedve tovább benne maradni.
A lélek, ami finom rezgésű energia, fény, információhalmaz, a testen keresztül szeretne megnyilvánulni, szeretne érezni, önmegvalósítani.
Egy mesterségesen hosszú életűvé tett testben a léleknek egyvalami fog hiányozni, de nagyon, az életenergia áramlása. Az Univerzum lüktetése az ereiben, a vibrálás, a sejtszintű gyógyulás lehetősége, az életkedv, a vitalitás, a kreativitás, az intuíció, a szeretet mint energiaáramlás, a kapcsolódás más lelkekhez, a flow, és az erő…
Ehhez az energiához csak az érzelmi intelligencián és az abból szárba szökkenő érzékelés fejlesztésén keresztül lehet hozzáférni.
Szerintem az értelmi- és érzelmi intelligencia egyformán fontos. Az egyik az agy, a másik a szív, az egyik az értés, a másik az érzés, az egyik a megvalósítás, a másik az intuíció.
Mindkettőben ugyanaz az erő van jelen, csak másként nyilvánul meg. Az egyik „felgyűri az ingujját”, beleáll, s megvalósít, tudással, tapasztalattal visz véghez dolgokat. A másik ugyanezzel az erővel empatikusan kapcsolódik, érzelmeket mint energiákat érzékel, , megért, megsejt, sejtszinten gyógyít testet, intuitív új tudások megszületését teszi lehetővé…
A teremtéshez, vágyaink anyagba formálásához és kivitelezéséhez fontos a tapasztalat, a tudás, az anyag gyakorlati ismerete, de az új megszületése mindezeken túl van, s legtöbbször az ürességben, intuitív módon tud a legtisztábban megjelenni.
Az emberekben áramló életenergia és kreativitás olyan új dolgok megszületését teszik lehetővé, melyek hittel és pozitív érzelmekkel vannak átitatva. Nem viselik magukon a tudományok, a racionalitás és a logika „ez lehetetlen, megvalósíthatatlan” pecsétjét.
Mikor egy emberben az értelmi intelligencia mellet az érzelmi intelligencia is fejlett, akkor az ő rendszere sokkal rugalmasabban működik, mintha csak racionális döntések mentén élné az életét.
Képes másokhoz empatikusan kapcsolódni, kreatív és rugalmas a döntései meghozatalainál. Meglehet, genetikai örökségektől terhelt személyisége még neki sem tökéletes, de van hite önmagában és az Univerzumban, ami lehetővé teszi számára, hogy a nehézségeit érzelmileg felvállalja és megoldja.
Tudatos önmagára és a környezetére. Az ilyen ember fejlődőképes.