Spiritualitás vagy materializmus?

Spiritualitás vagy materializmus? Ha választhatnál, melyik működési forma mellett döntenél?


A Ken Wilber féle tudatfejlődés 10 fokos létrája szerint az első 5 fok leginkább az anyag, a materia megismeréséről szól. A 6. foktól felfelé a szubtilis valóság tanulmányozásán van a hangsúly.


Ha ezen a létrán a 9. és 10. fokokra elérünk ott már mindent meg kell tanulnunk integrálni és az összes anyagi és szellemi tudást egy hétköznapi működési formává alakítani. Itt már nincs vagy-vagy. Megszületik az és-és.

Az anyag, a test, a szellem és a lélek megtanul harmóniában együttműködni. Mert egyformán fontosak és mindig a helyzetnek megfelelően az lép közülük a porondra, amelyikre az adott szituációban az embernek szüksége van, amelyik a legmegfelelőbb megoldáshoz vezet. Idővel megtanulunk ide-oda kapcsolgatni. Nem könnyű feladat ez, hiszen látszólag ellentétes működésformákról beszélünk.


A tudat számára nem létezik se tér se idő. Minden információ korlátlanul elérhető a számára. Test nélkül azonban semmi nem valósítható meg itt a Földön. Az agy, a testünk, a tér és az idő keretei között éli mindennapjait. Sok mindent meg tud valósítani, de az univerzális („BIG”) információáramláshoz nincs hozzáférése. Csak az öt érzékszerv által lekorlátozva képes információt felvenni és feldolgozni. Ezen tudások mentén teremt, éli a hétköznapokat.


A lélek ennél többre vágyik. Azt mondja, ez az életfeladatod, ezért jöttél erre a világra. Ezt és ezt a tudást hordozod. Ilyen és ilyen képességeid vannak, valósítsd hát meg az álmaidat. Erre a test, az agy és a személyiség azt feleli, hogy bocsi, de ez itt ebben a rendszerben, ezen életkörülmények között, ebben az életben megvalósíthatatlan. Kinek van igaza? Furcsa egy állapot ez. Biztos vagyok benne, hogy sokan ismerjük az érzést, hogy „nem vagyunk a helyünkön”.


Amikor a napi megélhetésért küzdünk pedig a „világot kellene megmentenünk”. Ilyenkor úgy érezzük, hogy semmi nem jó, nem így képzeltem, nem így akartam…


Mit lehet ilyenkor tenni? Ez a kettősség elviselhetetlen szorongást generál a testben. Első lépésként el kell fogadnunk, hogy mikor spirituálisan működünk, akkor összes eddigi élettapasztalatunk, felhalmozott tudásunk, érzékelhetővé válik számunkra. Ugyanakkor azt is meg kell értenünk, hogy beleszülettünk egy már működő rendszerbe, ahol a tér és az idő , a test, a személyiség , a napi szükségletek, a karma és az ego törvényei érvényesülnek. Ezek határozzák meg működésünket.


Vágyakat megvalósítani csak a hétköznapjainkban működő keretek és szabályok mentén tudunk. Hogyan is működik ez a gyakorlatban? Beleszületünk az életünkbe, megismerjük ennek a rendszernek a működését. Ha kellőképpen tudatosak vagyunk, akkor az itt érvényes szabályok elfogadása mentén igyekszünk kicsit feszegetni a határokat. Mit jelent ez? Apró lépésekben az itt működő rendszerhez igazodva lehet csak életfeladatainkat megvalósítani. Érthetővé és fogyaszthatóvá kell tennünk tudásainkat és képességeinket a környezetünk számára.


Ezen a ponton minél tehetségesebb egy ember, annál nagyobb ellenállás támadhat fel benne (Én nem értek a marketinghez és nincs időm még azzal is foglalkozni…)
Fantasztikus tudásokat hordoz ám nem érti miért nem fogadják be ezt a tudást az emberek, miért nem nyitottak az újra, a fejlődésre. Miért neki kell még avval is foglalkozni, hogy a környezete számára érthetővé váljon?


Sokan azt sem tudják merre induljanak el az önmegvalósításban. Mások meg sokkal felszínesebb tudással is sokakat érnek el. Miért? Mert a marketinghez ezek az emberek jól értenek. Ezért kis tudással is jobban érvényesülnek a piacon, mint azok, akik idejük java részét tudásaik elmélyítésével töltik, ám a marketing nem az erősségük. Nyilvánvaló, hogy az általuk hordozott tudás ezen képesség hiánya miatt csak kevés emberhez jut el.


A harmonikus élethez fontos, hogy jól működő rendszerben létezzünk. A jól működő rendszer megfelelően biztosítja az élet fenntartáshoz és a fejlődéshez szükséges feltételeket.
Ez hétköznapi szinten gyakran csak úgy valósítható meg,ha lemondunk a vágyainkról. Ez így logikusan hangzik, de mégsem így működik. Hiába értjük ugyanis meg és fogadjuk el, hogy én még nem tudok önmegvalósítani, mert családom van, dolgoznom kell, fizetni kell a számlákat, itt a háztartás, stb. Persze, érthető, de legtöbben mégsem tudunk beletörődni ebbe, s nem tudjuk elfogadni a szorongató, feszültséget a testünkben, hogy nem vagyunk a helyünkön. Egyik munkahelyről megyünk a másikra, hátha majd a következő jobb lesz, hátha ott majd minden más lesz.


Mindeközben a lélek, ami a tér és idő korlátai nélkül létezik nem érti miért nem valósítod meg a tudásaidat. A test viszont, a tér és idő szorongató keretei között nem tudja hogyan kezdjen neki egy ilyen hatalmas feladatnak. Hol van ebből a kiút?


Ahol nincs tér és idő, ott az információ gyorsan és akadályok nélkül áramlik. Az anyag fogságában azonban az idő és a tér nehézkessé teszi az információ áramlást. Ezt el kell fogadnunk.


Itt ezek a játékszabályok. Lehet, hogy emiatt álmaink megvalósítása csak lassan, sok idő és energiaráfordítás árán valósulhat meg. Ám, ha értjük mind a saját, mind a minket körülvevő rendszereket, ha mindkettő erőforrásait és hiányait ismerjük, akkor ezen ismeretek mentén már sokkal egyszerűbb lesz megtalálni a közös pontokat.
Felfedezhetjük azokat a területeket, ahol a két rendszer sikeresen tud majd együttműködni. 

2022.03.20.

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél