Ki lehet-e szavakkal pontosan fejezni az érzelmeket? Melyik nyelv alkalmasabb erre? Sok órát vitatkoztak már ezen szerte a világban. Nem hiszem, hogy igazságot lehet itt tenni.
Vannak nyelvek, ahol a „szeretet” kifejezésére egy szó létezik, mint a magyarban és vannak olyanok is, ahol kettő vagy több, mint például az angolban a „like” és „love”. Most nem mélyedek el az árnyalatok kifejezésére szolgáló többi számtalan szó és kifejezés boncolgatásában. A lényeg, hogy szeretet és szeretet között ég és föld lehet a különbség. Megpróbálom hát ezt szavakba önteni úgy, ahogy én látom.
A „tiszta vagy univerzális szeretet” olyan energia, amit akkor tudunk átélni, amikor a test-lélek-szellem harmóniában van egymással. A gyerekek egy ideig képesek így szeretni, ám a legtöbb felnőtt embernek már csak pillanatokra adatik meg, hogy ezt érezhesse. Ha valaki így érez, akkor visszatér a természetes működésformájához, a forrásenergiához és amit teremt, ahogy él, ahogy működteti a dolgait abban harmónia van, igazság, béke.
A „földi szeretet” ennek halvány emléke. Ahogy épül, erősödik a személyiségünk, ahogy szaporodnak az átélt traumák, úgy halványul el bennünk a „tiszta szeretet”. Vannak kultúrák, ahol tilos is kimutatni a szeretetet, máshol viszont mindenki mosolyog egymásra, pedig igen nehéz körülmények között élnek. Ráadásul a genetikai örökségünkön és saját akaraterőnkön is múlik, hogy hogyan és mennyire tudunk szeretni.
A „tiszta szeretet” állandó, nem ítélkezik, mindent elfogad ami a létezésben jelen van.
A „földi szeretet” változó, az élethelyzeteink, hangulataink hullámzását követi. Sokan hiszik azt magukról, hogy őszintén szeretnek, ám ez legtöbbször csak addig tart ki, amíg a felek betartják az elme és személyiség által megalkotott szabályokat. Ha valami váratlan következik be és felborul a rendszer, akkor a szeretet helyett megjelenik a szorongás, az elbizonytalanodás, az ítélkezés, a hibáztatás, a félelem és a büntetés. Akaraterővel egy darabig fenn lehet tartani a szeretet látszatát, de mint ahogy az a fogyókúrák esetében is oly sokszor megtörténik, az akaraterő egy idő után elpárolog. Az érintett felek kimerülnek, amit alvással, evéssel, különböző szerek használatával vagy betegségek manifesztálásával próbálnak átvészelni. Azt remélik, hogy majd minden rendbe jön, visszatér az energiájuk, megerősödik a kapcsolatuk és minden folyhat a régi mederben.
A „tiszta szeretet” állandó. Nem erősödik és nem csökken, csak van. Mindig rendelkezésre áll. Olyan életenergia, ami a nehéz, problémás időszakok alatt is rendelkezésünkre áll. Persze, hogy épp mennyire tudunk vele összekapcsolódni, az nagyban függ a saját állapotunktól. Aki megtanulja elfogadni a negatív érzéseit csakúgy, mint a pozitívakat, aki nem szőnyeg alá söpri a problémákat, hanem felvállalja azokat és őszinte szándékkal kezd hozzá a megoldásukhoz, ahhoz előbb-utóbb megérkezik ez az energia. Nagyon hatékonyan segít lebontani a régi, megkövesedett működési formáinkat és így felülírhatjuk azokat valami újjal, minket támogatóval.
A „tiszta szeretet” nem szabályokat követ, hanem az igazságot. El tudja fogadni, ha nemet mondanak neki, mert tiszteletben tartja a szabad akaratot és mások tiszta szándékát. Minél nagyobb félelmedet győzöd le, vagy minél nagyobbat változtatsz magadon, annál többet tudsz belőle befogadni. Az Univerzum támogatja a fejlődést. A nehézségek legyőzésével így megszerzett energia pedig veled marad. Beépül az energiarendszeredbe és egyensúlyba, harmóniába hozza az érzelmi működésedet.
Addig azonban, amíg nem beszéljük mindannyian a „tiszta szeretet” nyelvét, addig gyakran megesik, hogy két ember, aki mégoly fontos is egymásnak, nem tudnak harmonikusan együttműködni. Két külön szeretetnyelvet beszélnek. Márpedig, ha idegen országba vet a sorsod, ahol nem beszéled a nyelvet, nem ismered a kultúrát, előbb meg kell ezeket tanulnod, hogy ugyanolyan jól megértsenek, mint ahogy az a hazádban működött.
A „tiszta szeretetet” nem zökkenti ki a Földön jelen lévő bábeli zűrzavar. Ismeri az univerzális nyelvet, amit mindenki újra elsajátíthat, mert az minden ember sajátja, velünk született képességünk. A gyermeki tudáshoz az érzelmeink megélésén, tudatosításán és kezelésén keresztül vezet az út. Kinyílik a szív és kapcsolódni tudunk majd megint a forrásenergiához.
„A Szív Szútra több, mint kétezer éve része milliónyi buddhista mindennapi életének. Maga a szöveg rövid, azonban nagyon mély értelemmel bír és a buddhizmus legmélyebb lényegét sűríti össze erőteljes és gondolatébresztő tanításában a valóság függő természetéről.”
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg formába öntését.)