Elegendő lenne vágyaink megteremtéséhez, ha tudatosan pozitív irányba tudnánk terelni a gondolatainkat? Hova vezet a pozitív gondolkozás?
A pozitív gondolkozás bennünket embereket nyitottabbá tesz arra, hogy az életünkben felkínálkozó lehetőségek közül többet vegyünk észre és az így felfedezett új dolgokba bele merjünk merülni, megpróbáljuk megtartani ezt az újat és aztán működtetni is tudjuk majd.
A tudatos teremtéshez azonban a gondolat ereje önmagában kevés.
Ha a figyelmünk fókusza a gondolat, akkor az mutatja számunkra az irányt. Kitűzi a célt, hogy merre szeretnénk menni, mit szeretnénk megteremteni.
De vajon mennyi ideig tart ki a türelmed? Meddig vársz és adsz időt magadnak és a pozitív gondolataidnak, hogy az álmaid megvalósuljanak végre? Hol húzódik a határ a „nem adom fel az álmaimat” és a „rögeszmésen ragaszkodok ahhoz, amit meg akarok teremteni” között?
Ha teremtés közben csak a gondolataid vezérelnek, akkor idővel merevvé, rögeszméssé, akár kényszeressé is válhatsz. A gondolataid már nem tudnak rugalmasan alakulni, feltáruló új lehetőségeket mérlegelni.
Gondolataidra fókuszálva, akaratodban fixálódva mindenáron végigviszed és megvalósítod céljaidat.
A tudatos teremtés azonban hajlékony. Lazán, lépésről, lépésre teremti és valósítja meg a vágyakat. A tudatos teremtés nem csak a gondolat erejét használja és működteti. A tudatosan teremtő ember az egész lényével teremt. A tudatos teremtés olyan képesség, tudás, ami tanulás és fejlődés eredményeként bomlik ki az emberben.
A napokban hallottam erről egy nagyon jó megfogalmazást: „Állítsd a 4. dimenziót egy irányba, és sikeres leszel a teremtésben.” Ez így igaz. Mire egy ember a fejlődésében eljut odáig, hogy a 4 dimenziót egy irányba képes állítani, tényleg képes lesz tudatosan és sikeresen megteremteni azt, amit szeretne.
A fejlődésben idáig eljutni azonban hosszú évek tanulásának az eredménye. A sok év és munka végeredménye a tudatos ember, aki már egész lényével részt vesz a teremtésben.
Lássuk be, az emberek többsége még nem tart itt a tudatosodásában. Nem tudja a 4 dimenziót kedve szerint irányba állítani. A jó hír az, hogy ott viszont már sokan tartanak, hogy a gondolat teremtő erején túl tudatára ébredtek, hogy milyen fontos az érzelmek és érzések működésére is tudatossá válni.
A gondolat tehát megmutatja a fókuszt, az irányt. A sikeres teremtéshez szükséges energiát, erőt viszont az érzéseink és érzelmeink adják. Hiába gondolkozunk pozitívan és határozzuk el, hogy ezt vagy azt szeretnénk, ha a lehetőség megérkezésekor félünk belevágni a megvalósításba, mert szorongunk, tépelődünk. Ilyenkor a lehetőség csak lehetőség marad egészen addig, míg sok munkával meg nem szabadulunk a bennünk lakozó szorongástól és bizonytalanságtól.
Ha azonban a pozitív gondolkodás mellett már képesek vagyunk tudatosan irányítani az érzéseinket és érzelmeinket is, akkor sokkal több esély van rá, hogy vágyainkat sikeresen beteljesítsük és meg is tudjuk tartani. Aki itt tart a tudatosodásában, annál az értelmi és érzelmi intelligencia, azaz a lélek és a személyiség, kézen fogva halad az úton a cél felé, és egymásra figyelve vesznek részt a teremtésben.
Minél tudatosabb egy ember ezen a két területen, annál hatékonyabban képes irányt mutatni a figyelmének. Miért fontos ez?
Mert a legtöbb embernek nagyon nehéz a figyelmének fókuszát a külvilágról önmagára és a szűk környezetére irányítania. Folyamatosan rengeteg inger érkezik hozzánk a külvilágból, ami elvonja a figyelmünket és szétszórja a teremtő energiánk java részét. Ahol a figyelmünk fókusza, oda áramlik az energiánk. Minél inkább képes tehát valaki a figyelmének fókuszát önmagán és saját céljain megtartani, annál gyorsabb halad afelé, hogy nagyobb egyensúlyban működjön az élete.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)