Úgy hiszem, hogy amiről most fogok írni, már sokan megtapasztaltátok. Szeretnénk valamit megváltoztatni, vagy valami új dolgot létrehozni az életünkben, s elindulunk a megvalósítás létráján. Úgy érezzük, hogy anyait-apait beleadtunk. Őszinte kívánság ébredt bennünk, hitünk, tudásunk legjavát adtuk hozzá, ám minden befektetett energiánk ellenére egyhelyben toporgunk, nem haladunk semerre. Sőt egyre igazságtalanabbnak érezzük, hogy közben látjuk, hogy kevesebb tudással rendelkező emberek könnyebben boldogulnak és sikeresebbek nálunk a megálmodott területen.
Néhányan itt fel is adják. Így morognak magunkban: „mindent megpróbáltam, mégsem működik, nekem ez nem megy!” Mások úgy döntenek, hogy tanulnak még egy kicsit, elvégeznek egy újabb tanfolyamot, hátha a nagyobb tudással majd könnyebben boldogulnak. Olyan is lesz, aki követi a barátai tanácsát és beiratkozik agykontroll tanfolyamra, mert azt hallotta, hogy a sikerre való nagyobb fókuszálással gyorsabban lehet haladni. Megint mások meditálnak, mantráznak, mágiáznak, vagy látóhoz szaladgálnak. Sokan sokfélével próbálkoznak, csak valósuljon már meg, működjön már az az álom! Érjenek már fel a teremtés létra legtetejére!
Kevesen vannak tudatában, hogy amire vágyunk azt nem elég megkapni meg is kell tudni tartani. Ha valaki úgy vonz be egy fantasztikus új lehetőséget (társat, állom állást, egzotikus utazást), hogy még nem készült fel rá, még nem érett meg rá, akkor az így létrejövő újat nem tudja élvezni. Gyakori az is, hogy észre sem veszi, amikor az új bekopogtat az ajtaján, mert még nem ismeri fel a kínálkozó lehetőséget sem. Miért? Mert nem csak a teremtés, hanem a működtetés létráján is hasonlóan magasan kell ahhoz tartani, hogy az álmok tartósan működtethető valósággá váljanak.
Hiába vannak szuper képességeim, tudásom, vágyaim. álmaim, lemantrázott csodalehetőségeim, ha a megvalósítás létráján az alsó fokok valamelyikén ücsörgök és nem is vagyok hajlandó azon dolgozni, hogy ennél feljebb kerüljek. Ilyenkor ez a sok csoda, ami bennem van, csak megvalósulásra váró gyönyörű lehetőség, álom marad.
Akik a működtetés létráján már egészen magas fokon járnak, azok kevesebb tudással felruházva is jól meg tudják valósítani, amire vágynak. Ők ebbe fektettek be energiát, figyelmet, ezen dolgoztak rengeteget. Ezért megérdemlik, hogy ebben sikeresek legyenek, és valóban működik is nekik. Vajon ez igazságtalan? Szerintem, nem! Megvalósítani valamit, a bennünk rejlő képességeket, tudást anyagba önteni, a környezetünk számára fogyasztható termékké alakítani, nagyon nehéz feladat. Lépésről, lépésre, kitartóan kell energiát pumpálni bele és bizony óhatatlanul „nem szeretem gödröket” kell megjárni, kerülgetni útközben. Könnyű elesni és akkor sok erő kell a folytatáshoz.
Minden létra alsóbb fokain állva nagyobb kitartásra, türelemre, több időre, hitre, akaratra van szükség a felfelé haladáshoz, mint annak, aki már a létrája 5. fokáig elért. Ezen túljutva minőségi ugrás következik be, és az addig kemény munkával megszerzett tudás és tapasztalat megbízható tudássá integrálódik bennünk. Innentől kezdve a rengeteg befektetett figyelem és energia siker formájában elkezd visszaáramolni. Csak legyen türelmünk és kitartásunk hozzá!
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)