Fiatal koromban nekem is olyan vágyaim voltak, mint egy átlagos, 20-as évei elején járó lánynak. Csupa gyönyörű, lilás, rózsaszínű ködbe burkolt vágy, melyeket ahogy teremtőerőm engedte, mindet sorban meg is valósítottam. Voltak hihetetlenül gyorsan megvalósuló álmok és voltak olyanok is, melyekért keményen meg kellett küzdenem.
Egy valami azonban mindre jellemző volt. Mire megvalósultak, már egyik sem maradt az a lilás, rózsaszínes, tündöklő, örökké boldogságban úszó csoda. Addigra a rózsaszín mellé keveredett egy kevés fekete is, és még a szürke 50 árnyalata. Ennek ellenére, én még jó darabig így teremtettem, hiszen működött. Sok minden, amit szerettem volna megvalósult.
Aztán egyszer csak feltűnt, hogy ott ülök a létező és működő álmaim közepén és én mégsem érzem jól magam. Miért?
Ahogy megfigyeltem a megvalósult álmaimat, mint rendszert, rájöttem, hogy nem működnek tökéletesen. Be kellett, hogy lássam, csalódott vagyok, mert mire megvalósult egy álom, nem maradt teljesen rózsaszín. Nem maradt olyan, mint régen, a 20-as éveim elején, hanem beleolvadt egy csomó szürke is. Azt gondoltam, biztos elrontottam valamit, vagy talán a többiek, akik a teremtésem részesei voltak, őmiattuk van, miattuk lett más a végeredmény.
Aztán körbe néztem az interneten, hogy lássam, hogyan érzik magukat mások a megvalósult álmaikban. Furcsa volt szembesülni a ténnyel, hogy egész iparágak létesültek az álmaikban, életükben csalódott emberek panaszainak meghallgatására, lelkük gyógyítására. Hamar megértettem, hogy a legtöbb ember, köztük magam is, vágyainkat csupa lilás, rózsaszínes tündöklő csodának látjuk. Ezeket akaratból, érzelmeinket elfojtva, keményen dolgozva megvalósítjuk, majd, mire létrejönnek az álmok, mi kiégve, csalódottan arra panaszkodunk, hogy nem ilyennek képzeltük ezeket az álmokat.
Ma már másképp teremtek. A vágyaimat, álmaimat már az elejétől fogva a hétköznapi életben működő dolognak tekintem. Ebben a rendszerben vizsgálom meg, hogy a vágyott dolog milyen lesz majd, ha ilyen körülmények között létezik. Hogyan tudom majd, a hétköznapokban a lehető legharmonikusabban működtetni. Milyen erőforrásaim vannak, melyek segítik a működését és milyen hiányaim vannak, melyek akadályozzák, vagy nehezítik ennek a vágynak a megvalósulását és később a működtetését.
Szinte minden nő pl. vágyik arra, hogy saját családja, férje, gyerekei legyenek. Nagyon sokan meg is teremtjük ezt az álmunkat a valóságban. Statisztikai adatok igazolják szerte a világon, hogy ez a megvalósult vágy nagyon magas arányban torkollik csalódottságba és végződik válással.
A család nevű rendszert nagyon nehéz egyedül harmonikusan működtetni. Emberfeletti erőt, kitartást és figyelmet igényel ez, ami hosszú távon, természetes módon ahhoz vezet, hogy az, aki ezt bevállalja, kiég és sokszor bele is betegszik. Pont ugyanúgy, mint egy üzleti vállalkozásban az, aki egy személyben könyvel, kereskedik és még a marketinget is viszi a vállán. Az ilyen ember megpróbál állandóan helytállni, napi 10-12 órát dolgozik, mégsem lesz annyira hatékony és sikeres, mintha másokkal is megosztaná a feladatokat.
Mitől működik egy rendszer harmonikusan? Összeszorított foggal, szigorúan és fegyelmezetten is fent lehet tartani, és sikeresen lehet működtetni egy rendszert. Ez azonban önmagában még kevés. A rendszer működéséhez a harmóniát és egyensúlyt az azt üzemeltető emberek érzései és érzelmei biztosítják. A szorongás és állandó stressz árán megvalósított és működtetett vágyálom óhatatlanul kiégéshez és betegségekhez vezet. Evvel szemben, ha a létrejött álmot minél több ember együtt működteti úgy, hogy abban mind jól érzik magukat, akkor az egész működő rendszer rezgése magasabb lesz, legyen szó családról, vagy munkahelyről.
A rendszerben ilyenkor jelenlévő magasabb rezgésű érzelmek és érzések olyan energiákat biztosítanak, melyek hatására már különösebb erőfeszítés nélkül is jelen lesz a koncentrált figyelem és megnövekszik a résztvevők teljesítőképessége is. Miért fontos és jó ez? Mert minden résztvevő ebből a rezgésből teremti meg a további vágyait és álmait.
Ha kellő önismerettel rendelkezünk és rendszer ben tudjuk szemlélni az életünket, akkor az elejétől tudni fogjuk, hogy mi az, amit még jó érzésekkel tudok magamban működtetni a hétköznapokban és mi az, amiben már mások segítségére szorulok, mert nekem még nehezen megy.
Már megtanultam a vágyaimról és álmaimról rendszerben gondolkozni, és a bennem levő érzésekre és érzelmekre tudatos lenni. Ettől a problémák az életemben megoldandó feladatokká alakultak át idegesítő, elkerülendő nehézségek helyett.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)
2022.06.06.