Változás

Minél nagyobb változást szeretnél elérni az életedben, annál nagyobb szükséged lesz rá, hogy harmonikusan együtt működtesd az értelmi és érzelmi intelligenciádat. A változás azonban nehéz.

Amikor kizárólag értelmi vagy érzelmi intelligenciádra hagyatkozva próbálsz fejlődni, vagy csak arra koncentrálsz, hogy megváltoztasd a személyiséged, karakterfixációdat, akkor a teljes lényednek csak egy szelete fejlődik és a változik. A többi terület háttérbe szorul, észrevétlen marad. Csak az virágzik, fejlődik, ahová a figyelmeddel együtt az energiád áramlik, minden más áll, várakozik, stagnál, vagy visszafejlődik.

Úgy képzeld el talán, hogy tintapaca vagy. Ez a paca, aki most Te vagy, felfelé halad egy 10 fokozatú létrán, hisz fejlődni szeretne. A paca legnagyobb része épp a 4. fokon van, de mivel a tintapaca rugalmas (és bizonyos dolgokat már elsajátított), a paca egy része felnyúlt egészen a 7. fokig, miközben egy másik része még kapaszkodik felfelé a 2. fokról a 4-dikre. A paca azon része, amelyik már a 7. fokon tart, lelkesen kapaszkodna feljebb. Csakhogy nem tud tovább haladni, mert a 2. fokon ragadt rész visszatartja. Ekkora rugalmasságra már nem képes a paca. A tintapaca ott áll kifeszülve a létrán. Felfelé még nem tud, lefelé viszont már nem akar menni. Így hát áll, és ugyanazokat a jól ismert köröket futja, mert valamit azért csak kell csinálni. Mindig ugyanaz a lemez, soha nem változik semmi.

Mit lehet ilyenkor tenni? Ha a tintapacára, mint működő rendszerre nézek, akkor meglátom, hogy a paca akkor lesz képes újból, és a leggyorsabban felfelé haladni, ha egy időre az alsóbb fokokon ragadt részeire koncentrál, azt veszi górcső alá. Más szóval, foglalkoznia kell a hiányaival és elakadásaival, ami miatt az a része ott ragadt a létra 2. fokán. Minél gyorsabban képes az elakadt részét felhozni a többi részének szintjére, annál gyorsabban lesz kész arra, hogy az egész tintapaca feljusson a 7. fokra és onnan tovább induljon még magasabb fokok felé.

Sokszor írtam már erről. Úgy látom és tapasztalom, hogy az emberiség tintapacája kifeszült a fejlődés létráján. Az emberek többsége előre szaladt az értelmi intelligencia fejlődésében. Ezen a területen már magasra kapaszkodott a létrán. Más területek, mint az érzelmi intelligencia, az energiákat működtető egészséges emberi test fenntartása, a lélekkel való kapcsolódás viszont megrekedt a létra 2.és 3. fokán. Ott várja reménykedve, hogy végre oda is jusson energia, hogy a paca többi része felsegítse onnan a létezés azon fokára, ahová szerencsésebb részei már felkapaszkodtak.

Az érzelmi intelligenciát azért nem méltányolják sokan a mai világban, mert csak kevesen értik, érzékelik, hogy milyen fontos a szerepe. Az érzelmi intelligencia ugyanis olyan láthatatlan erőket mozgat, és úgy segíti életünk más területeit, ami a racionális elme számára tudományosan nehezebben magyarázható és bizonyítható.

Az empátia, az intuíció, az érzékszervekkel és azokon túli érzékelés, a lélekkel való együttműködés sokak számára lejáratott ezoterikus „bullshit” kategóriába sorolt hülyeség. A logikusan gondolkodó elme számára felfoghatatlan, figyelemre sem érdemes zagyvaság. Mások számára viszont ámulattal csodált, túlmisztifikált csoda, ami csak a kevés kiválasztott számára elérhető.

Aki az érzelmi intelligencia fejlődésében a létra alacsonyabb fokain tart, sokszor így éli meg az ezotériát, a spiritualitást, a lélekkel való kapcsolódást. Nem lát még el a felsőbb fokokig, ezen a területen, itt tart a fejlődésében.

Ideje lenne már belátni, hogy ugyanúgy, ahogy az értelmi intelligencia fejlődése határtalan, az érzelmi intelligencia fejlődésének sincsenek határai. Bőven van még lehetőség felefelé haladni a létrán. Az érzelmi intelligencia létráján feljebb haladva ugyanis a túlmisztifikált csodás képességek, az érzékelés tágulása, természetes és hétköznap megélhető működésformává válik, hasonlóan ahhoz, ahogy az agyunk fejlődik a gondolkodás terén.

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél