Amikor a szívről esik szó, a legtöbb embernek először az jut eszébe, hogy milyen csodálatos is a szív. Életünk elejétől a végéig folyamatosan, pihenőnap nélkül dolgozik. Ráadásul az érzelmek megélésének minősége is részben ettől a szervünktől függ.
Azt talán sokaknak könnyebb megérteni és elfogadni, hogy az agy kapacitás felhasználása is hasonlóképp összetett dolog. Az agyunk is egész életünkben felügyeli az emberben, mint bonyolult rendszerben zajló milliónyi folyamatot, s bár mindenkinek körülbelül ugyanakkora az agya, van, aki nagyobb, van, aki kisebb részét használja ki annak, amit a koponyája rejt.
A szív esetében is ez a helyzet, amikor az érzelmek megéléséről van szó. Amikor azt mondjuk, hogy valaki nyíltszívű, szívélyes, szívtelen, megszakad a szíve, mindenki belefér a szívébe, akkor valójában arra utalunk, hogy az illető mennyire „nyitja” meg, vagy „zárja” be a szívét mások felé.
A 3D-ben sokkal gyakrabban hoznak az emberek racionális döntéseket, mint intuitívakat. Ehhez vagyunk szokva, ezt várják el tőlünk. Vizsgáljuk meg a tényeket és hideg fejjel hozzuk meg a legelőnyösebb döntést. Ne hagyjuk, hogy az érzelmeink befolyásoljanak bennünket!
Igen ám, de akinek nyitva van a szíve, az nem tudja egykönnyen kirekeszteni az érzelmeit, érzéseit mikor döntéseket hoz. Persze ő is tudja, hogy szükség lenne rá, hogy racionálisan is megszemlélje a helyzetet, de amíg nem elég tudatos erre, ritkán jut el ennek gyakorlati megvalósításáig egy-egy fontos pillanatban.
Miért érdemes mégis nyitott szívvel élni?
Mert sokkal jobb társakkal együtt élni az életet, mint magányosan, egyedül. Ehhez pedig meg kell nyílni a többi ember felé. Bátran meg kell nekik mutatni milyen vagyok én, mit érzek, mit szeretek, mit nem szeretek, mire vágyom, mit utálok. Ha ehhez társakra lelek, akkor ők is ezt teszik majd, és kiderül, hogy nem minden érzés kellemes. Találkozunk szomorúsággal, fájdalommal csakúgy, mint vidámsággal, szeretettel, elfogadással.
Ráadásul az érzéseket és érzelmeket nem lehet könnyen elengedni. A gondolatokkal ez könnyebben megy, ha valaki megtanulja ennek a technikáját. Az érzelmeket viszont csak elfojtani lehet vagy más érzelmekkel felülírni. A felülírás pedig sokkal bonyolultabb feladat, mint a gondolatok megzabolázása.
Vegyünk egy tipikus helyzetet. Két ember között konfliktus alakul ki, nem értenek egyet és nem tudják feloldani a konfliktus egy tisztázó beszélgetéssel.
Aki már tudatosabb, ilyenkor igyekszik a felbukkanó intenzív érzések és érzelmek ellenére is objektíven ránézni a kialakult helyzetre. Figyel és megpróbálja megérteni azt is mi zajlik a másikban és azt is, hogy mi zajlik le saját magában. Észreveszi, ha a másik fél rátenyerel egy benne lapuló nyomógombjára és igyekszik elkerülni, hogy ő nyomjon be ilyen gombokat a másik félben. Arra törekszik, hogy olyan döntés szülessen, ami mindkét félnek megfelel majd. Amikor a helyzet igazsága mindkét fél számára kirajzolódik, akkor már sokkal könnyebb közösen rálelni a legjobb megoldásra.
Könnyen lehet, hogy a „legjobb” megoldás neked fájdalmat okoz. Olyan is van, hogy a szeretet és a fájdalom egyszerre van jelen ilyenkor. Tudod, hogy erre kell menni, de fáj, és nem tudod ezt a fájdalmat elengedni, szőnyeg alá söpörni pedig már végképp nem akarod.
Gyakran hallom a hozzám segítségért fordulóktól, hogy „én úgy elengedném ez az érzést, de nem akar menni”. Amikor pedig egy érzés megtelepszik nálunk, akkor csak megfigyelni és elfogadni lehet a jelenlétét. Próbálod közben megérteni is a kialakult helyzetet, de a leghatékonyabb módszer az, ha a testedben azonosítod az érzés helyét és elfogadod, hogy ott van. Vissza-visszatér, ám egyre gyengébben. Valószínű, hogy egy idő után Te is ráunsz már. Megszokod, nem ugyanolyan intenzitással hat rád.
Mikor egy érzés vagy érzelem „megszelídül”, akkor már könnyebb az alapprobléma gyökeréhez eljutni. Minden, a helyzettel kapcsolatosan meghozott tudatos döntés változtatja, alakítja a felek közötti viszonyt. Minden helyes döntés gyógyítja a testi tüneteket is.
Végül, haladóknak ajánlom a következő lépések kipróbálását, begyakorlását:
- Maradj benne az erős érzésben (fájdalomban), amit a kialakult helyzet generált!
- Ne reagálj semmit!
- Adj magatoknak időt, lépj hátra és csak szemlélődj!
- Éld meg és figyeld meg az érzést!
- Találd meg újra az egyensúlyt, egyensúlyozod ki az érzést más érzésekkel, például szeretettel!
- Ezután már objektíven figyeld meg a helyzetet és értsd meg!
- Még mindig ne hozz döntést! Tanuld meg a helyzetből, hogy mi hiányzott vagy tengett túl benned, ami ezt az erős érzést kiváltotta!
- Mikor ezt is feltártad és egyensúlyba hoztad, meghozhatod a döntést.
(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)