Változás

Péntek reggel 6:30. Sorban állok a Lehel piacon a pékség előtt tökmagos rozskenyérért. Hosszú a sor, de tempósan halad. Egyszer csak megáll és percekig nem haladunk tovább.

Az elakadás oka lassan kibontakozik. A sor elején 20-as évei elején járó fiú szeretne a telefonjával fizetni két darab kakaós csigáért. Többszöri sikertelen próbálkozás után az eladó kimondja az ítéletet: hát ez nem működik. Kártya vagy készpénz van nálad? – kérdezi megoldás után kutatva. Nincs – válaszolja a fiú, majd zavartan toporog a maga 190 cm-es magasságával. Senki nem mozdul, várakozunk. Mintha megállna az idő.

Szeretem a tér és időtlenség állapotát. Ilyenkor az emberek sem türelmetlenek. Csendben várakoznak, tudat alatt mindenki tudja, hogy hamarosan történni fog valami, ami megoldást hoz majd a kialakult helyzetben.

Így is történik. Az előttem álló hölgy halkan megszólal: Kifizetem én a srác kakaós csigáit, haladjunk!

Az alkalom szülte sorban álló csoportunk tagjai szótlanul tovább várakoznak az időtlenség csendes állapotában. A hölgy másodszor is megismétli, hogy kifizeti a srác számláját, adja hát oda neki az eladó nyugodtan a péksüteményeket.

A mondat másodszori elhangzása után a srácban tudatosodnak az események. Ránéz a hölgyre és megkérdezi, hogy komolyan gondolja-e. Biztos benne? – kérdezi. Igen – feleli a hölgy. Klassz, nagyon köszönöm! – feleli a fiú, és szinte tapintható őszinte örömmel és hálával a lelkében ránevet a hölgyre, felmarkolja a zacskót és elköszön.

Mindannyian előre lépünk egyet a sorban. Az adakozó hölgy következik. A csend még mindig nem törik meg, és a tér továbbra is fókuszált marad. Valami még van a levegőben.

Mikor a hölgy végzett a vásárlással és fizetésre került a sor, számomra is váratlanul megszólaltam mögötte: Nekem is van egy 22 éves fiam, jó érzéseket keltett bennem, amit az előbb tett. Engedje meg, hogy kifizessem a fiú számlájának a felét.

A hölgy rám nézett és zavartan válaszolt: Á, hagyja csak! Legyen egy jó napja a srácnak! Ekkor megváltozott a tér, elkezdett repedezni az időtlen állapot. Éreztem, hogy a spontán megalakult „kis terápiás csoportunk” kezd lassan visszacsúszni a 3D- valóságába. Még egyszer próbálkoztam: Kérem, fogadja el! Szívesen osztoznék a számlán Önnel.

A hölgy zavartan toporgott, nem nézett rám, maga elé mormolta: Á, hagyja csak! Fizetett és tovább ment.

Én is bevásároltam és már hazafelé tartottam, mikor az autóban tudatosodott bennem, hogy nem érzem jól magam. Úgy döntöttem, hogy a pékség előtt szerzett és a köldököm tájékán dörömbölő feszültséget beengedem a testembe és megfigyelem azt. Erős szorongást éreztem, szégyent és értetlenséget. Néhány mély lélegzetvétellel ellazítottam a befeszült részt, gondolataimat leállítva, tudatosan arra irányítottam a figyelmemet, hogy megértsem, miért érzem így magam.

Mire hazaértem, visszazökkentem a hétköznapi teendőimbe és a feszültség visszavonult. Reggeli készítés közben azonban megint az éber tudatosság állapotába kerültem és újra éltem a kora reggel történteket. Most már fejben volt a fókuszom. Éber tudatállapotban peregtek le bennem újra az események. Az egész testemet átjárta a jóleső bizsergés, amit akkor szoktam érezni, mikor egy-egy felismerés tudatosodik bennem.

Mire megreggeliztem, megszűnt bennem a feszültség, és a felismeréseknek köszönhetően megnyugodtam. Megértettem, hogy miért érzem magam úgy, ahogyan. Már tudtam, hogy ezek az érzések milyen ösztönös gondolatokat és válaszreakciókat generálnak bennem. Megértettem a miérteket, és tudatos lettem arra, hogy bizonyos dolgokon változtatni szeretnék.

Ettől az egy felismeréstől még természetesen nem fog rögtön megváltozni a viselkedésem. Még számos hasonló eseményt kell majd átélnem a jövőben, s ezek majd lehetővé teszik a számomra, hogy a változtatás szándékát a gyakorlatba is átültethessem.

A spontán alakult „kis terápiás csoporttal” átélt esemény tükröt tartott elém. Ahhoz azonban, hogy a sikeres változás valóban megtörténjen bennem, egy darabig még tudatosan dolgoznom kell önmagamban az itt átélt tapasztalatokon.

A sikeres változást nem egyetlen átélt esemény vagy felismerés hozza el, hanem egy folyamat egy tudatos belső munka eredményeként születik meg benned A felismerések, az AHA élmények, a megértések a változás magvai, melyeket ha gondosan ápolsz magadban akkor idővel szárba szökkennek növekedni kezdenek és felülírják a régit benned. Ha változni szeretnél, én szívesen kísérlek ezen az úton egy darabig. Segítek neked megismerni és működtetni a változás rendszerét. 🙂

(Köszönöm Dobos Csillának a szöveg végső formába öntését.)

Hírlevél feliratkozás

Hírlevél